91220. lajstromszámú szabadalom • Faaprító tőke
Megjelent 1930 . évi jú lius lió 81 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91320. SZÁM. — XVILT/a. OSZTÁLY. Faaprító tőke. Winkler János építész Budapest. A bejelentés napja 1925. évi április hó 30-ika. Már régebben ismeretesek oly háztartási fa aprít ó készülékek, amelyek azt célozzák, hogy velük a tüzifaaprítás kisebb zajjal és rázkódtatásokkal történjék, mint 5 a közönséges baltával való aprításnál és így a faaprítás megengedhetővé váljék bérházak emeleti lakásaiban is, mivel ezen aprítótőkék használata mellett sem az épületek berendezése nem szenved, sem 10 pedig a szomszéd lakók nem zavartatnak. A szóbanlevő aprítótőkék ismert alakja egy néhány kilogramm súlyú baltaalakú szerkezet, mely széles talpával gumi- vagy nemezalapon a padlón, asztalon, széken, 15 vagy egyebütt elhelyeztetik, vágó éle pedig felfelé áll. Ha az aprítandó fadarabot egyik végével ezen élre helyezzük és a fadarab másik végére kalapáccsal, egy másik közönséges tüzifadarabbal vagy 20 más tárggyal ütést mérünk, a fa könynyen, rázkódások és zörgés előidézése nélkül elhasad, mert az ütéstől származó lendületet az aprítótőke tömegének súlya átveszi és felfogja és az utórezgéseket a 25 tőke alatt elhelyezett rugalmas nemez vagy gumilap enyészteti el. Az eddig ismert szerkezeteknél az aprítótőke oldalsíkjai a vágóéi egyenes folytatását képezik, amint azt a csatolt rajz 30 3. ábráján a (d)-vel jelölt pontozott vonalak mutatják. Ennek hátránya az, hogy különösen nedves vagy hajlékonyabb fa aprításánál az aprítandó anyag hasadási felületei hosszabb darabon érintkezésben 35 maradnak a tőkével, ami egyrészt arra vezet, hogy a fellépő nagyobb súrlódás folytán a későbbi ütéseknek erősebbeknek kell lenniök, másrészt ezen későbbi ütésekből származó rezgések nagyobb felületen adatván át, a zajtalanság nem oly tö- 40 kéletes, mint az az alább tárgyalandó találmánnyal elérhető. Jelen találmány lényegének megvilágítására a csatolt rajz ábrái szolgálnak, melyek közül az 45 1. ábra a találmány szerinti aprítótokét oldalnézetben, a 2. ábra ugyanazt alaprajzban mutatja be, míg a 3., 4. és 5. ábrák a találmány szellemé- 50 ben javított vágóéleknek néhány kiviteli alakját ábrázolják. Az 1. ábrában (a) jelöli magát az aprítótőkét, (b) az aprítandó fadarabot, (c) a tőke vágóélét és (e) a tőke oldalsíkját. 55 A találmány lényege abban áll, hogy annál a vágóéi (c) síkja és a tőke oldalsíkja (e) között hézagos eltolódás mutatkozik, miáltal az aprítandó fa hasadási felületei a metszősíkok elhagyása után a 60 tőke oldalsíkjaival többé nem érintkeznek, ami nemcsak kisebb súrlódásokra vezet, hanem gyengébb későbbi ütések mellett is jó hasadást biztosít és az ütésekből eredő rezgések is kisebb felületeken vitet- 65 vén át a tőkére, a származó zörej is gyengébb. Az (f) gumilábak a tőke talpán levő lyukakba egyszerűen benyomatnak és minthogy e lyukak befelé bővülnek, a gumilábak minden egyéb megerősítés nél- 70 kül is igyekeznek e helyzetükben megmaradni, tehát nem vesznek el. E gumidugók az egyébként használatos gumi- vagy nemezlapot helyettesítik. A 3. ábra a találmánynak egy oly kivi- 75 teli alakját mutatja, ahol a vágóéi (g)
