91131. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kisülési készülék

A csatolt rajz 1. és 2. ábráján egymáshoz képest 90°­kal elfordított nézetben kételektródás ké­szülék van feltüntetA7 e, míg a 5 3. és 4. ábrában hároinelektródás ké­szülék látható. Az 1. ábrában feltüntetett példa egy­szerű szerkezetű. Az evakuált (1) burá­ban van elrendezve a (2) katóda és a (3) 10 anóda. A V-alakú szálból képezett (2) ka­tóda nehezen olvadó fémből, pl. wolfram­ból vagy molibdaenből áll. A katóda vé­geivel a szokásos (4—4') bevezetőhuzalok­hoz van kapcsolva s a (6) tartóhuzalt 15 hordó (5) állvány révén csúcsán is alá van támasztva. A (3) anóda wolframból, nikkelből, rézből vagy más vezetőanyag­ból áll s elektromosan van kapcsolva a (7) bevezetőhuzalhoz. A rajzon egyszerűség 20 kedvéért a foglalatot nem tüntetik fel. Elektronegatív gázok kedvező hatásá­nak elérésére már több eljárást ajánlot­tak. Ezek közül a legfontosabb abban ál­lott, hogy a nikkel anódával felszerelt ké-25 szüléket a szokott módon tökéletesen eva­kuálták, ezután a katódát magas hőfokig (kb. 2230°) izzították s végül pl. magas­frequenciájú mező révén az anódát is fel­hevítették. Ekkor az anódából gázok lép-80 nek ki, melyeket a hideg katóda adsor­beál. Ezután a caesiumot adagolták a ké­szülékbe s végül azt leforrasztották. A katóda által adsorbeált gáz egy része ká­ros hatású és kiűzhető azáltal, hogy a ka-35 tódát néhány másodpercig kb. 1130°-ra he­vítjük. Az ez után megmaradó gázréteg erősen adsorbeált caesiumot s a kívánt fokozott elektronemissiót létesíti. Kitűnt, hogy állandóbb és tartósabb 40 hatást érhetünk el, ha a kötőréteg képe­zésére oxigént használunk. Az 1. ábrabeli készüléket összeállítása után tökéletesen evakuáljuk s a szálat magas hőmérsékre, wolfram esetén leg-45 alább 173ü°-ra hevítjük, hogy felülete a tisztátlanságoktól megszabaduljon ós hogy az okludált gázok eltávolíttassanak. Ezután kb. 20—30 mikron (0.020—0.030 mm) nyomású oxigént bocsátunk a bu-50 rába s a szálat néhány másodpercig kb, 1100—1200°-ra hevítjük, úgyhogy a katóda fölületén adsorbeált oxigén vékony hár­tyája keletkezik. Ezután a fölös oxigént kiszivattyúzzuk s a burába caesiumol 55 vagy rubidiumot destillálunk, mely a burafalon (8) verődéket képezhet s céL szerűen fölös mennyiségben alkalmazta­tik, úgyhogy a kívánt működési hőmérsé­ken még elgőzöletlen caesium is legyen jelen a készülékben. 60 Az alkálifémet, pl. caesiumot az eva­kuálás után célszerűen egy (fel nem tün­tetett) oldalcsőből desztilláljuk a készü­lékbe, amely oldalcső a bevezetendő fém egy alkalmas vegyületének, pl. caesium 65 kloridnak és egy redukálószernek, pl. kai­eiuimnaik vagy maignésiumnak elegyét tar­talmazza. Ila az anóda teljesen oxidálatlan anyagból áll, a caesium bedestillálása 70 után annyi oxigént bocsátunk be, hogy a caesium egy része oxidáltassék. A cae­siumnak és caesiumoxydnak így képezett keveréke elvonja a káros gázokat, külö­nösen a hidrogént. Ezután még (térfo- 75 gatra számítva) félannyi hidrogént bo­csal unk be, mint amennyi oxigént bo­csátottunk be előbb s ezt leköttetjük („clean-up"), mire a szivattyú folytonos működése közben a készüléket végleg le- 80 forrasztjuk. A hidrogénnek az oxigén után való bevezetése caesium hydridet (CsH) és caesium hydroxidot (CsOH) lé­tesít. A caesium és caesiumvegyületek elegyének az a sajátsága, hogy kémiai 85 úton a szénoxydot leköti. Némely esetben az anód részben vagy teljesen oxidált fémből állhat. Az 1. ábra értelmében az anódhoz pl. oxidált fém (9) csíkját rögzítettük. E csík oxidált réz le- 90 het. Ha ilyen oxidált csíkot alkalmazunk, az alkálifémnek a készülékbe való desz­tillálása után nem kell oxigént bebocsá­tani, mert a caesium a rézoxiddal rea­gálva képezhet caesiumoxidot. Amennyi- 95 ben kívánatos, hidrogént a fent jelzett módon bebocsáthatunk a csőbe. Az alkálifémet tartalmazó ilyen készü­lékekben ügyelnünk kell arra, hogy az állványon ne kondenzálódhassák fém, 100 mert ez az állványon átléipő huzalok kö­zötti zárlatot létesíthetne. Az ilyen kon­denzáció különösen könnyen lép fel az olyan helyeken, ahol caesiumoxid van je­len. Erre való tekintettel, amikor oxi- 105 gént bocsátunk a csőbe, az állványt he­vítés révén a kondenzált caesiumtól meg­szabadítjuk s gondoskodunk arról, hogy azon helyek, amelyekre caesium rakódott le, annyira hűttessenek, hogy az oxigén 110 bebocsátásakor a caesium ne bírjon észrevehető gőznyomással. A rövidzárlat mérvének csökkentésére ajánlatos to­vábbá a bevezetőhuzalokat velük nem érintkező röA'id (10) üvegcsövecskékkel 115 körülvenni.

Next

/
Thumbnails
Contents