91093. lajstromszámú szabadalom • Fészekbevető gép

feltüntetett példaképpeni kivitelnél a sebességváltó (d hajtóműnek három fogaskereke van (2. ábra). Az ismertetett berendezéssel a (c) köz-5 beiktatott kerék eltolásával az (a) fő- és a (p) vetőtengely fordulatszámának viszonyát a létesítendő fészektávolságnak megfelelően változtatjuk, illetve szabályozzuk. A (p) vetítőtengelyen, szabályos közök-10 ben, négy (e) vetőkerék van felerősítve, melyeknek mindegyikéhez egy-egy (f) magszekrény (4. ábra), egy-egy (g) szóróeső és egy-egy (i) csoroszlya tartozik (2. ábra). Az (e) vetőkerekek a (p) vetőten-15 gely hosszirányában eltolhatók az elérendő fészektávolságnak megfelelően, még pedig úgy, hogy a szokásos 60, 80 és 95 cm fészektávolságot egyrészt az (f) magszekrények, másrészt a (k) járókerék 20 eltolásával létesítjük. Az első két fészektávolságnál mind a négy, az utolsónál csak három (e) vetőkerék van működésben, míg a negyediket a (p) tengely tetszőleges helyére eltolva, üresen járatjuk. Az (e) 25 vetőkerék (5. ábra) több, pl. négy magfelvevő öböllel van ellátva, melyeknek űrtartalmát betétek behelyezésével csökenthetjük, a szórandó magszám szabályozása céljából. Az (e) vetőkerék mindegyike oldalt a 30 hozzátartozó (f) magszekrénybe nyúlik be (4. ábra), ahonnan a magot, forgása alkalmával, felkapja és az alatta elhelyezett (g) szórócsőbe ejti, melynek alul fekvő nyílásán a mag az (i) csoroszlya (1) fej-35 része (6. ábra) által vágott barázdába hull, melyet a csoroszlya (2) hátrésze eltakar. Az (i) esoroszlyák mindegyike flexibilis (r) cső útján van a hozzátartozó (g) szórócsővel összekötve. Az (i) esoroszlyák füg•40 gélyes síkban, a hozzájuk tartozó magszekrények alatt foglalnak helyet, úgyhogy a szórás helye pontosan az (a) főtengely alá esik. Valamennyi (i) csoroszlya a közös (s) 45 laposvas tartóra van ráerősítve, mellyel együtt az (a) főtengelyre felfüggesztett függélyes (j) ágyazásban, a talaj keménységétől függő mélyjáratra beállítható. Ily módon tehát az egész csoroszlyarendszer 50 az (a) főtengelyen van ágyazva, mely körül a menetirányban (a rajz,ban balróljobbra) kilenghető. Az ellenkező irányú elforgatást egyik végével a (v) főtartóhoz erősített (t) lánc gátolja meg. A (v) főtar-55 tóból függélyes (11) nyomjelző rudak nyúlnak lefelé. A (j) ágyazás hátsó nyúlványaiból (12) karok nyúlnak rézsútosan le, egy (10) bütyök pedig felfelé. Ezeknek a szerveknek rendeltetéséről alább lesz szó. 6 Az (1) sarkantyú a gép normális járása, vagyis vetés közben, a (v) főtartóra erősített (z) rúgón vízszintes helyzetben pihen. Az (1) sarkantyú, mely szabad végének közelében, tányérral van ellátva, az (a) 6 főtengely körül lazán forgathatóan van ágyazva. Tányérja közelében elhelyezett (7) szemölcsébe a (8) kötél egyik vége van bekötve, mely kötél a (9) csiga körül való vezetése után, a másik végével a (12) 7 karba van bekötve (1. ábra). A (8) kötéllel csomózott (13) kötél, mely egyik végével a (v) főtartóhoz erősített kampóba van beakasztva, fix hosszával az (1) sarkantyií merőleges állását biztosítani, illetve hátra- 75 billenését meggátolni van hivatva. Az (a) főtengelyen több, a rajz szerint pl. négy kerületi horonnyal ellátott (n) hornyolt kerék lazán forog. Lengő csapjával az (1) sarkantyú belső szárához erősí- 80 tett (3) szögemelő (4) bütykét kézzel szorítjuk be az (n) kerék valamelyik hornyába. Az (n) kerék egy darabban van az (0) lánckerékkel, mely a (p) vetőtengelyre ékelt (6) lánckerékről, lánc közvetítésével 85 nyeri meghajtását. Ennek következtében az (n) hornyolt kerék a (p) vetőtengely sebességével forog, miközben az (1) sarkantyút a gép járása irányában magával viszi és a 3. ábrában teljes vonallal raj- 90 zolt vízszintes helyzetből, az ugyanezen ábrában vonalkásan rajzolt, függélyes helyzetbe hozza, miközben a sárkányú csúcsa az e cél". ;, szolgáló tányér által megállapított mélységig a földbe vágódik. 95 Amikor a függélyes helyzete felé törekvő (1) sarkantyú a talajt éri, a sarkantyú (7) szemölcsébe beakasztott, megfeszülő (8) kötél, a (12) kar közvetítésével, a csorosz-Iyarendszert a menetirányban kilengeti 100 és a talaj fölé emeli; egyben a (10) bütyök segélyével a (c) közvetítő kereket kikapcsolja, miáltal a (p) vetőtengely automatikusan megáll. Ekkor a gépet az (1) sarkantyú körül 180°-kal elforgatjuk, amikor 105 is a (11) nyomjelző rudak a régi keréknyom fölé érve, az elfordulás pontos mértékét jelzik. Újraindulás előtt a (8) kötél végét a (7) szemölcsből ki kell akasztanunk, amikoris 110 a csoroszlyarendszer leesik a (c) közvetítő kerék újból bekapcsolódik, a (p) vetőtengely működésbe lép, a (k) járókerekek megindulnak és a függélyes (1) sarkantyú hátrabillen. Ezt követőleg a sarkantyút ív- 115 ben, a (k) járókerék körül, eredeti vízszin-