91021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórnak és szulfátnak alkalikloridokból való nyerésére
Megjelent 1930. évi julius hó 1-én. MAGYAR KÍRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 91021. SZÁM. IV/h. OSZTÁLY. Eljárás klórnak és szulfátnak alkalikloridokból való nyerésére. Zellstofffabrik Waldhof cég" és Dr. Schmidt Ervin vegyész Mannheim-Waldhof. A bejelentés napja 1925. évi december hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1925. évi március hó 21-ike. Ismeretes, hogy kéntrioxidnak konyhasóra való behatása által nátriumszulfát keletkezik, egyúttal pedig egy aequivalens részekben kéndioxidból és klórból 5 álló gáz fejlesztetik (lásd az 1871. július 21-én kelt 1908. sz. Deacon-féle brit szabadalmi leírást). Miután a kéndioxid, amint vízzel jut érintkezésbe, az egyidejűleg keletkezett klórral sósavvá és kén-10 savvá alakúi át, ezen kéndioxidnak közvetlenül a konyhasó-reakció-kamara után való folytonos eltávolítása vált szükségessé. Miután azonban a Deacon szerinti reakciónál a klór mellett mindig 15 ujabb és ujabb kéndioxid keletkezett, ezen eljárás kezelése igen nehézkes volt és, amint ez később ki is tűnt, a távozó gáz klórkoncentrációjának minimális volta miatt nem is vált be. Tökéletesebb 20 reakció létesítése céljából Clemm Adolf 1899. április 7-én kelt 115250 sz. német szabadalmi leírásában új megoldást javasolt, melynek értelmében a 800°C hőmérsékleten felül felhevített konyhasóra 25 levegővel keverve, pörkölési gázok kerülnek behatásra. A só megömlesztésének megakadályozása céljából ahhoz bizonyos mennyiségű agyagot, gipszet, sejtkovát stb. kellett keverni. Kitűnt azon-30 ban, hogy ezen eljárás sem foganatosítható gazdaságos módon, mert az olcsó reakciótermékek a magas reakcióhőmérsékletek fenntartásániak kötlségeit nem bírhatták el, még pedig annál kevésbbé, 35 mert a képezett szulfátot számos alkalmazási cél számára leoldás és újból való kikristályosítás által el kellett különíteni a hozzája kevert agyagtól stb.-től. Beható kísérletek igazolták, hogy a korábbi eljárások gyakorlatilag azon ok- 40 ból nem voltak foganatosíthatók, mert a kéndioxid jelenlététől nem voltak képesek megszabadulni. A kéndioxid 700°C hőfokon aluli hőmérsékleteken, még ha csekély mennyiségben van is jelen, a 45 klórfejlesztést majdnem tökéletesen megakadályozza, rígyhogy Deacon, aki saját adatai szerint az első reakcióikamara távozó gázaiban mindig csak aeciuivalens mennyiségű klórt és kéndioxidot kapott, 50 kénytelen volt csak minimális klórkonoentrációkkal megelégedni. Ezzel szemben Clemm a növekvő hőmérsékletekkel, konyhasónál pl. 800 és 900° között, képes volt ugyan klórt nyerni, azonban ezen 55 klórt nem a kéndioxid és levegő által képezett kéntrioxid behatásának köszönheti, amint ezt ő feltételezte, mert hiszen a kéntrioxid ezen hőmérsékelteken majdnem teljesen az S02 +0 képlet szerint 60 felbomlott, hanem a klór keletkezése a kéndioxidnak konyhasóra való közvetlen behatására vezethető vissza, amikoris a levegő csakis a sekundár reakciókon vesz részt. Ez kísérleteinken kívül min- 65 den további nélkül azon körülményből is kitűnik, hogy a klór leválását éppen a növekvő hőmérsékletek segítik elő, amelyekkel tehát a kéntrioxidnak kéndioxidra és oxigénre való felbomlása is nö- 70 vekszik. Azt találtuk, hogy a kéntrioxidnak konyhasóra vagy klórkaliumra való behatása a klór nyerését műszakilag és gazdaságilag kihasználható módon lehe- 75 tővé teszi, ha a reakciót akként vezet-