90955. lajstromszámú szabadalom • Ipari tüzelés

— 216 — kezve lehűlnének, addig hasonlóképpen fontos az is, hogy az előre néző tűzálló fal, a leghatásosabb helyzetben rendeztessék el oly célból, hogy izzásba hozassék és a 5 hőt a tűzfészekre vesse vissza. E követelmény megvalósítására a hővisszaverő falat, minden esetben, a (13) illetve (14) rostély hátsó vége mögött kell elrendezni, ahol is a tüzelőtér és az égési tér egyesü-0 léséből keletkező bő tér (gyakorlatilag egyetlen tér) biztosítja, hogy a hővisszaverő fal mellső oldalán, elegendően bő (22) égési tér jöjjön létre akkor is, ha a fal oly közel van elrendezve a rostély 5 hátsó végéhez, hogy az égő gázokat a tűzfészek közvetlen közelségébe koncentrálja. A hővisszaverő fal ezáltal a tüzelőanyag kiszárítását támogatja és hozzájárul ahhoz, hogy a tűzfészekben élénk elégés és 0 bontó desztilláció hozassék létre, amennyiben a fal a hőt, a tüzelőtér hátsó nyitott végén át, a tűzfészekre veti vissza. Az előre néző hővisszaverő fal hatása fokozható, a fal valamivel magasabb és ennél-5 fogva valamivel nagyobb lehet és a tűzfészekhez közelebb hozható anélkül, hogy az égési gázok elégésére rendelkezésre álló szabad térnek térfogata megfelelően csökkenne, ha a ferde (15) boltozatot (1., 3., 6. 0 és 10. ábra) vagy a (41, 42, 53) boltívet (11—15. ábra) alkalmazzuk. Oly célból, hogy az előre néző hővisszaverő fal egész felülete előtt az égési gázoknak hatásos elégése hozassék létre, a 5 fal előnyösen oly szintből indul ki, mely a rostély hátsó végével lényegileg egy síkban fekszik és a rostély és a fal tőrésze között a (23, 24) vagy (54) téglapadka van elrendezve. Ez elrendezés következtében, a 0 hővisszaverő falnak homlokoldalán, nem lesz oly tér, ahol az égés hatástalan volna és elérjük azt is, hogy a falnak minden pontja a hőt a tűzfészekre irányítja vissza. Bizonyos esetekben, így pl. a 11. ábrán 5 és különösen ha ferde (14) rostélyt alkalmazunk (2. ábra), a (22) égési térnek (24) padkáját előnyösen úgy rendezzük el, a rostély hátsó végének síkjához képest, hogy a rostély végén a (37) perem képződ-0 jék. Az égési tér padkájának ez elrendezésével azonban a (22) égési tér térfogatát vagy az égési tér és a (12) tüzelőtér közötti bő, nyitott közlekedést nem szabad lényegesen csökkenteni. A (37) perem 5 célja, hogy a tüzelőanyagot és a hamut a rostélyon tartsa vissza és hogy a (24) padka a rostély hátsó végével körülbelül egy síkba hozassék. Az 1., 3., 7., 10. és 11. ábrán a (10) kazán, elejével, a (22) égési tér felett fekszik és 69 a kazánköpeny mellső végének egy része az égési térrel a (25, 26, 44, 45) illetve (49) huzatok útján áll összeköttetésben. Az 1., 3. és 7. ábrán a (25, 26) illetve (44) huzatokat azáltal hozzuk létre, hogy a (16) illetve 65 (17) hővisszaverő falat a (46) fal mögött rendezzük el, mely utóbbi fal a (15) illetve (38) boltozat hátsó végén fekszik fel. A 10. és 11. ábrán a (45) illetve (49) huzat a (47) illetve (50) fal és a (48) illetve (51) 70 függőleges fal között van elrendezve, mely az ívelt (39) illetve (40) hővisszaverő falnak mellső végétől emelkedik felfelé. Mindez esetekben a (16, 17, 48) illetve (51) falaknak felső vége a kazán alsó oldalá- 75 tói csak oly távolságban áll, hogy a (27) huzat képződjék, mely az említett fal felett, a kazán oldalfalai mentén, hátrafelé terjed. A 3. és 7. ábrán magasabb (17) fal és ennek megfelelően hosszabb (26) illetve 80 (44) huzat van feltüntetve, mint pl. az 1. ábrán. Az 1. ábrán és a 3. és 7. ábrán feltüntetett elrendezéseknek különbsége abból adódik, hogy a 3. és 7. ábrán a kazán magasabban van elrendezve oly célból, 85 hogy az égési gázok elégetésére több idő álljon rendelkezésre, mielőtt azok a kazánnak aránylag hidegebb falaival érintkezésbe lépnek. A 10. és 11. ábrán a kazán ugyanoly magasságban van elrendezve, 90 mint a 3. és 7. ábrán és a (45) és (49) huzatok itt is oly hosszúak, hogy az égési gázok tökéletesen eléghetnek, mielőtt a kazán falaival való érintkezés folytán lehűlnének. Különösen a 3. és 7. ábrán fel- 95 tüntetett elrendezésre vonatkozólag megjegyzendő, hogy az aránylag hosszú, függőleges (26) illetve (44) huzatoknak célja ama hőmennyiség korlátozása, mely a kazánhoz a tűzfészektől való közvetlen su- ÍOO gárzás útján juthatna. E különösen fontos abból a szempontból, hogy a tüzelőanyag gyors szárításához és bontó desztillálásához szükséges magas hőmérsékleteket fenntarthassuk. 105 Míg nagy kalória értékű tüzelőanyagoknál előnyös a tűzfészeknek oly elrendezése, hogy a hő, az izzó tüzelőanyagról, a hevítendő részekre közvetlenül sugároztassák, addig silányabb tüzelőanyagoknál 110 kielégítőbb eredményeket érünk el, ha arról gondoskodunk, hogy a tűzfészekről való közvetlen hősugárzásból származó veszteségek elkerültessenek és hogy a hőnek a kazánra való átadása nagyrészt, sőt 115 esetleg kizárólag áramlás útján történjék. Ebből az következik, hogy míg a tüzelő-