90901. lajstromszámú szabadalom • Pótvezérszelep nyomólégfékek számára

áramol és ugyancsak a (10) gyűrűs térhez jut (mellékút), ahol a közvetlen úton odajutott nyomólevegővel újból egyesül. A (12) csatornán át a (32) gyűrűs térrei 5 kapcsolatban és a tulajdonképpeni fékvezérszelepnek a fékhengerhez való (33) csatlakozásán át a pótvezérlőszelep (13) vezérlődugattyújának felső oldala közvetlenül és állandóan a rajzon fel nem tün-10 tetett fékhengerrel van összekötve. A (13) vezérlődugattyú alsó oldala a (30) nyílások által a külső levegővel közlekedik. A (13) vezérlődugattyú (14) dugattyúrúdja felső végén a (15) csatornával van ellátva, 15 mely az 1. ábrán feltüntetett helyzetben a (8) szelep vezetőhüvelye által el van zárva. A hüvely maga fent a (16) süveggel van elzárva, hogy a (13) vezérlődugattyíi felfelé menetele alkalmával a szelep a (14) 20 dugattyúrúd által nyittassék. A (16) süveg a (17) furatokkal van ellátva, úgyhogy zárt (8) szelep esetén és a (14) dugattyúrúd (15) csatornájának nyitott állapotában (la. ábra) a nyomólevegő a (9) csatornába és 25 a fékvezérszelep (31) vezérlőtolattyúja előtti térbe áramolhat. Az 1. ábrán feltüntetett helyzetben, azaz oldott fék esetében a (13) vezérlődugattyú a (18) rúgó által a (20) persely (19) szelepüléséhez szoríttatik, 30 amikoris a (13) vézérlődugattyú (21) bőrtárcsája a dugattyúrúd tömítése számára segédtömítés gyanánt szolgál. A (18) rúgó oly előfeszültséget nyer, hogy a (13) vézérlődugattyú csak bizonyos hengernyo-35 másnál (kb. 0.5 atm.) kezd lefelé mozogni. A (22) pótrúgó oly módon van elrendezve, liogy a (13) vezérlődugattyú lefelé haladhat annyira, hogy a (8) szelep biztosan zárassék, még mielőtt a vezérlődugattyú 40 a (22) rúgónak összenyomását is megkezdené. A (13) dugattyúban, továbbá a felső teréből kiinduló, a (14) dugattyúrúdon áthaladó (34) fúratot alkalmazzuk, mely a legfelső helyzetben a külső levegőhöz ve-45 zető (35) furatot fedi és ily módon a dugattyú feletti teret a külső levegővel köti össze. A pótvezérszelep működési módja a következő: 50 -A- fékezés megindítása alkalmával a nyomólevegő a közvetlen úton és a mellék úton a fékvezérszelep (31) vezérlőtolatytyúja elé és innen a vezérlőcsatornákon át hirtelen a fékhengerbe áramol. A kelet.55 kező hengernyomás, mely a (13) vezérlődugattyú felső oldalára is behat, ha egyelőre a (34) és (35) furatoktól eltekintünk, kb. 0.5 atm. nyomásnál a vezérlődugattyút a (18) rúgó előfeszültségét legyőzve, lefelé mozgatja. A (8) szelep (23) «o terhelési rúgójának hatása alatt ezen mozgást követi és a (6) és (9) csatornák közötti összeköttetést elzárja, minek folytán a nyomólevegőnek a fékvezérszelep vezérlőtolattyújához való erős áramlása 65 megszűnik. A fékezőhatásnak a vezetéknyomás csökkentése által való további erősbítése alkalmával tehát a nyomólevegő hozzááramlása csakis a közvetlen úton megy végbe, még pedig a fékvezér- 70 szelep vezérlőtolattyújához vezető (11) fojtónyíláson át; a hengernyomás tehát ennek megfelelően egészen lassan növekedik. Ezzel a (13) dugattyú a (18) rúgó további összenyomásával tovább mozog 75 lefelé, egyiíttal pedig a (22) rúgó feszítése is megkezdődik. Miután a hengernyomás lassú növekedése által az összes járművek annyira lefékeztettek és egy bizonyos hengernyomás eléretett, hogy ennek folytán 80 már megengedhető a hengernyomás gyorsabb emelkedése anélkül, hogy lökőhatások idéztetnének elő a (15) vezérlődugatyú már annyira 'haladt lefelé, hogy a (15) áramlási nyílás szabaddá válik (la. ábra). A 85 tart ánylevegő ekkor a (8) szelep (16) süvegének (17) nyílásain és a (14) dugattyúrúd (15) harántfuratán át a fékvezérszelep vezérlőtolattyújához és ezzel a fékhengerhez áramolhat. A hengernyomás ennél- 90 fogva gyorsabban növekedik, amiáltal a fékezési út jelentékenyen megrövidül; ezáltal azon előny is adódik, hogy a (13) fékeződugattyú (36) bőrtömítésének csekély tömitetlensége esetén is a maximá- 95 lis hergernyomás ennek dacára eléretik, ami különben a hengernyomásnak szokásos lassú emelkedése esetén a szűk fojtónyílás alkalmazásával nem volna lehetséges. 10

0 A (13) dugattyú feletti térnek a (34) és (35) csatornák segítségével a külső levegőhöz való közvetlen csatlakozása a következő hatással jár: az oldási időtartam hossza, pl. 30 másodperc, azt eredményezi, 105 hogy a fékeződugattyú, illetve a féksaruk csak egészen lassan mozoghatnak vissza, dacára annak, hogy a vezérlőszelep már a fék teljes oldásának megfelelő helyzetben áll. Ezen jelenség arra vezethető no vissza, hogy a hátrafelé haladó fékszivattyú által kiszorított légmennyiség a kipuffogás szűk fojtónyílásán át csak egészen lassan távozhat és hogy a fékszivattyút hátrafelé mozgató rúgónak a tel- 115 jes önsurlódást le kell győznie, amelyre