90867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mindennemű növényi rostok feltárására, cellulóza előállítása céljából
gyanánt könnyen, földalkálivegyületek gyanánt lényegesen nehezebben oldódnak fel. Ezt a tényt megerősíti az a körülmény, hogy az általában sízokásos szulfit-5 eljárás szerint kalciumbiszulfit lúgok alkalmazásával tudvalevően nem sikerül fehéríthető szalmacellulózát vagy fahulladékból cellulózát előállítani. Ugy találtuk továbbá, hogy a kiinduló lási anyag természete és összeállítása szerint a lúg hatásosságát azáltal növelhetjük vagy enyhíthetjük, hogy neutrális nátriumszulfilot és nátriumkloridot adagolunk hozzá vagy pedig azáltal, hogy a 15 lúg egy 'részét szénsavas mésszel vagy marómésszel földalkáliszulfittá 'tompítjuk le és így vegyes savanyú nátrium-kálciiimszulfit lúggal főzünk. Az új- nátriumszulfitos feltárási eljárás 20 az eddigi kalciumbiszulfitos eljárásoktól a következő alapvető tulajdonságokban különbözik : 1. A főfeltáróanyag a nátriunibiszulfit. 2. A friss lúg általánosságban lo/0 alatti 25 mennyiségben szabad kéniessavat tartalmaz, míg a lúg főalkotórésze kötött kénessav, melynek koncentrációja a nyersanyag természete szerint beállítható. 3. A szulfittartalom marómész vagy 30 szénsavas mész adagolásával tetszés szerint szulíit-biszulfit lúggá alakítható át, 4. A lúg sótartalma az inkrusztáló-anyagok jobb oldódása és a kovasav oldhatóvá tíétielie céljából olyan neutrális sókkal gya-35 rapítható, melyek a szabad vagyr kötött kénessavval cserebomlásba nem lépnek. 5. A kötött saviarlalom neutrális nátriumszulfit hozzáadásával hatásosan növelhető anélkül, hogy a feltárási eljárás 40 elvesztené a savanyú folyamat jellegét. Az előbb ismertetett eljárás megengedi tehát olyan nyersanyagok feltárását is, melyek eddig az ú. n. szulfitel'járásokkal. nem vagy csak nem kielégítő módon vol-45 tak hozzáférhetők és az alkáliás eljárásokkal voltak kezelendők s mindezt ahélíkül, hogy a bepárologtatással való regenerálás hátrán yával járna. Példa: 50 8000 kg szalmához 427 kg kénessavnak megfelelő 1500 1 biszulí'it líú,got és 80 kg kénessavnak megtelelő 240 kg nátriumszulíitot, valamint 50,000 1 vizet adunk. A főzőkazánt lezárjuk és fél óra 55 hosszat gőzbevezetés nélkül forgatjuk. Ezután közvetlen vagy közvetett gőzzel 145— 150° C-ra felhevítjük és ezen a hőmérsékleten 3—6 atm. nyomás alatt 10 óra hosszat főzzük. A magasnyomású időtartam végén a lúgot kibocsátjuk, a főzött 60 anyagot a kazánból kivesszük és a szokásos módon tovább dolgozzuk fel. A biszulfit oldatokkal különösen nátriumbiszulfit oldatokkal való kezelés, mint említettük, a klórozásnak alávetendő anyagnak csu- 65 pán előkezelése gyanánt is foganatosítható. Minthogy tudvalevően a klóir a nedves nyersanyagba csak igen csekély mennyiségben hatol be, a nyersanyagnak messzemenő felaprózása szükséges. Hogy az értékes 70 rost anyagban való nagy veszteségeket elkerüljük és a felaprózás igényelte nagy erőszükségletet csökkentsük, tanácsos az egyes rostcsomókat kémiai előkezelés útján egymástól elválasztani oljy módon, hogy a 75 későbbi mechanikai földolgozás csekély erőkifejtéssel és az egyes rostok mesxzetmenő kímélése mellett mehessein végbe. Az eddigi klóreljárások ezen cél elérésére, általában alkáliás előkezelésből indultak 80 ki, mely után klórral való kezelés következett; ehhez újabb alkáli lúgos vagy földalkáliás kezelés csatlakozott, hogy a képződött, vízben nehezen oldható klórlignonanyagok oldatba menjenek. 85 Ezzel szemben kitűnt, hogy egy redukciós-oxidációs feltárás kombinációja gyorsabban és jobban vezet a célhoz, mint a tisztán oxidáló klórozási módszer. Ennek következtében hígított, redukáló hatású 90 savakkal, névszerint kénessavval ési ennek savanyú sóival előkezelést foganatosítunk, tehát a rostanyagot enyhe, vagy adott esetben nyomás alkalmazásával akár erélyesebb redukciónak vetjük alá. A ké- 95 nessavnak mint feltáró hatóanyagnak a hatása magában ismeretes. A jelen találmány szerint azonban a kénessav csupán előkezelő szer gyanánt szolgál és a savanyú kezeléshez csatlakozik a klór- 100 kezelés, melynek kimondottan oxidáló és klórozó jellege van. Az új: eljárás célja tehát redukáló és oxidáló anyagokkal való váltakozó kezelés útján a növényi nyersrostanyagot rö- 105 A7 id idő alatt feltárni és emellett az előállítandó cellulózát lehetőleg sértetlenül megtartani. Kitűnt továbbá, hogy a nyersrost anyag előkezelése annak összetétele szerint pél- 110 szerűen módosítható. Dolgozhatunk a körülmények szerint alkáli- (elsősorban, .nátrium) biszulfitekkel egyedül, liehet azonkívül a lúg kötött kénessavtartalmát neutrális alkáli- vagy földalkáliszulíi!ok hozzá- 115 adásával gyarapítani, úgyhogy biszult'itek és szulfitek keverékei állnak elő, mindig
