90804. lajstromszámú szabadalom • Forgóékes tengelykapcsoló

3—5. ábrák a forgóék be- és kiiktató szerkezetének oldalnézetét, felülnézetét és részleges homloknézetét tüntetik fel. Az 1. és 2. ábra szerint a sajtó (b) áll-5 ványtestében ágyazott (a) excentertengelynek szabad (a') csapjára van a (c) lendítőkerék szerelve. A lendítőkerék agyában elrendezett (d) menesztőszelencét (d) ékek elforgás ellen biztosítják. Az (e) 10 forgóék ismert módon az (a') tengelycsapba van beeresztve; szintén ismert módon elforgása révén kapcsolódik az (e') menesztőhornyok egyikével. A (d) menesztőszelence két oldalán van-15 nak a lendítőkereket hordó (f) gyűrűk elrendezve, melyek közül a külső (f') fedővel ellátva, tengelysüvegként van kiképezve. A két gyűrűt (f2) ékek biztosítják az (a') tengelycsapon való elforgás ellen. 20 Amint az 1. ábrából kivehető, a (d) és (f) szelencék lépcsőzetesen vannak kiképezve, úgyhogy egymást átfedik. E kiképzés azon a megfontoláson alapul, hogy a tartósan együttmaradó érintkezési felületek kiseb-25 bek lehetnek, mint az egymáson elmozgók. Az (a') csap és a (d) menesztőszelence belső (di) felülete között nagy terjedelmű érintkezési felület célszerű, mert ennek és 30 evvel együtt az (e') ékhornyoknak kellő hosszúsága lényeges a forgóéknek tartósan jó működése szempontjából. Ellenben a menesztőszelencének külső (da) felülete aránylag kicsire vehető, mert ez tartósan 35 össze van ékelve a lendítőkerék (e) agyának belső felületével. Megfordított viszonyok vannak az (f) szelencéknél. Itt a (fi) belső felületek rövidek lehetnek, mert itt az (f2) ékek szilárd kapcsolatot létesí-40 tenek az (a') csappal, fontos ellenben az (fa) külső felületek kellő nagy terjedelme, mert ezeken csúszik a lendítőkerék üres járása közben. A három, egyenkint lépcsőzetesen kiképezett szelencének egymásba 45 talő beeresztésével tehát, amint az 1. ábra szemléltetően mutatja, elértük, hogy a lendítőkerék agyának aránylag kis hoszszúsága mellett aránylag igen nagy futó; és munkafelületek adódnak. A voltaképeni 50 (c') léndítőkerék, amint az 1. ábrán látszik, igen közel hozható a (b) állványtesthez és pedig annál is inkább, mert az 1. ábra szerint a (d) menesztőszelence az , ág'yazási oldalon mélyebben van az (f) 55 szelencébe beeresztve, mint a külső oldalon. A lendítőkeréknek (c) agya és a (b) állványtest között helyet kell hagynunk az (e) forgóék (h) kapcsolókarjának és az ennek állításához szükséges részieknek, ami- 60 bői közvetlenül következik, annak a fontossága, hogy a kapcsolókarnak és vezérlő részeinek lehetőség szerint kis méretet adjunk az exceiitertengely irányában. E feltételnek megfelel a részeknek a 3—5. áb- 65 rán feltüntetett kiképzése. A kapcsolást a (k) ütköző emelő végzi, amelyet a (k') vonórúd ismert módon lefelé lendít, hogy a forgóéknek (h) kapcsolókarja felszaba dúljon és az ék beiktatódhasson. 70 I Az ismert kivitelekben a (k) ütközőemelőt a sajtóállványra külön ráerősített csapágybakban ágyazták és pedig ennek ídaplemeze és egy ráhelyezett és csavarokkal rögzített fedél között. Ezt a csapágy- 75 bakot tehát nemcsak az állványra illesztett felületén, hanem ellenkező oldalán is, valamint a fedélnek illeszkedési felületén és magán a fedélen is meg kellett munkálni, ami előállítását körülményessé és 80 költségessé tette. Emellett az ütközőemelő legalább is a bak alaplemezének vastagságával tovaszorult a sajtó állványtestétől. A találmány értelmében a többrészű és két oldalon megmunkálandó bakot elmei- 85 lőzzük és helyette (m) kengyelt alkalmazunk, melyet (m') csavarokkal a (b) állványtestre erősítünk. E kengyel üregén belül (m2) csapra ágyazzuk a (k) kapcsoló emelőt. A 4. ábrán látható, hogy a (k) 90 kapcsoló emelő ily módon közvetlenül a (b) állványtesten feküdhet, úgyhogy a lendítőkerék (c) agyának tényleg csak a (le) kapcsoló emelő vastagságának megfelelő távolságban kell lennie a (b) állvány- 95 testtől. Az ütköző emelő ágyazatának leírt elrendezése az emelőnek hosszirányában rugalmas ágyazatát is igen egyszerű módon lehetővé teszi. A (k) emelőt e célból csak 100 hosszúkás lyukkal kell az (m2) körül ellátnunk és mögötte (a 3. ábra szerint jobbról) ismert kiképzésű nyomórúgót elrendeznünk. Ez esetben a kapcsoló kiiktatásakor, amidőn a forgóéknek (h) kapcsoló- 105 karja a (k) emelőhöz ütközik, az utóbbi kitérhet, ami az illető részeknek messzemenő kímélését jelenti. A berendezés természetesen akkor is a találmány keretébe esőnek tekintendő, ha no a (d) és (f) hüvelyek egyik vagy másika valamely más résszel, pl. a (d) menesztőszelence a (c) kerékaggyal egy darabot- alkot. A lendítőkerék fogalma alá esik természetesen valamely fogaskerék vagy 115 bárminő más kerék is.