90776. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés illanó szénhidrogéneket tartalmazó anyagok szakaszos lepárlására
Megjelent 1930. évi jiilins hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90716. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés illanó szénhydrogéneket tartalmazó anyagok szakaszos lepárlására. Széki János bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolai tanár, fémkohómérnök Sopron és Albel Ferenc kőszénbányai műszaki tisztviselő Dorog. A bejelentés napja 1925. évi augusztus hó 1-je. A találmány tárgya eljárás és berendezés illanó szénhydrogéneket tartalmazó anyagoknak tetszésszerinti számú szakaszokban (frakciókban) való lepárlására. 5 A találmány főleg a száraz lepárlásra alkalmas szénfajtáknak alacsony hőfoknál való lepárlására alkalmazható, de a berendezés csekély módosításával illanó szénhydrogéneket tartalmazó cseppfolyós 10 anyagok (kátrány, nyersolaj, stb.) lepárlására, valamint ércek pörkölésére is előnyösen felhasználható. Utóbbi esetben a berendezésnek olyan anyagból kell készülnie, melyet a fejlődő kénes gőzök nem 15 támadnak meg. Ezideig a különböző szénfajták száraz lepárlásánál nem fordítottak arra különösebb gondot, hogy a szénből a lepárló készülékben kiszabaduló gőzök és gázok a 20 kiszabadulás helyének minél jobban megfelelő összetétellel és hőmérséklettel hagyják el a lepárló készüléket, jóllehet ez a körülmény lényeges befolyással van egyrészt a lepárlás termékeinek összetételére 25 és ezzel kapcsolatban azoknak minőségére, másrészt a lepárlási termékek további finomításának egyszerűsítésére. Miután a szén száraz lepárlásának közönséges hőmérsékletnél cseppfolyós és szilárd 30 termékei nem egyebek, mint számtalan, különböző forráspontú szénhydrogénnek az oldatai, amelyeket a lepárlást követőleg szoktak frakciókra bontani, az ideálisan megközelítendő cél az volna, hogy a 35 szénből kiszabaduló szénhydrogénekből már a lepárlás alkalmával minél több, különböző összetételű és természetű frakciót nyerjünk. Ha eddigelé tétettek is javaslatok abban az irányban, hogy a különböző hő- 40 mérsékleteknél kiszabaduló gőzök és gázok úgy vezettessenek ki a lepárló zónákból, hogy ne legyenek kénytelenek a készülék forróbb, illetőleg hidegebb zónáin átvonulni, ezek a javaslatok csupán annak 45 érdekében történtek, hogy az alacsonyabb forráspontú gőzöknek a magasabb hőmérsékletű zónákban való szétesését (krackolását), illetőleg a magasforráspontii gőzöknek a hidegebb zónákba való lecsapó- 50 dását elkerüljék. Az eddig alkalmazásban álló lepárlókészülékek még az utóbbi célt is tökéletlenül érik el, a széteséstől, illetve kondenzálódástól csekély mértékben megkímélt frak- 55 ciókat pedig később mégis csak összevezették, így tehát a szakaszos lepárlást nem biztosítják. A találmány szerinti eljárás lényege abban áll, hogy a lepárlandó anyagot le- 60 párlókésziiléket fűtő a gázokkal ellenáramban tetszőleges számú, sorosan elrendezett elgázosító kamrán vezetjük keresztül, melyeknek mindegyike, külön-külön elvezető csővel van ellátva. Természetesen e 65 kamrákban, melyeket a fűtőgázok egymásután járnak át, fokozatosan növekedő hőfok uralkodik, úgyhogy e kamrákban a lepárlódó anyagok egymástól elkülönítve, frakcionálva válnak ki és vezettetnek el 70 az egyes kamrák elvezető csövein. A kam-
