90760. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbamid előállítására ammóniumsók mellet cianamidoldatokból
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 — 2 — san elhárítsuk. A bepárolásnál azonban állandóan sav használódik el, minthogy mellékreakció gyanánt magában ismeretes módon ammóniák is keletkezik, ami valószínűleg karbamiddá, vagy amrnoniumciianáttá való átalakuláson keresztül megy végbe. Ez az ammoniak ammonsó képződése közben savat fogyaszt. Kitűnt, hogy az ammoniákképződés a bepárolás módjától, mindenekeiőtt azonban a savak koncentrációjától függ és egészen csekélymértéküre korlátozható, ha minden eddig ismert eljárással ellentétben már eleve éppen csak indikátorok kai kimutatható savkoncentrációval dolgozunk és állandóan a bepárolás folyamán pótoljuk az ammoniákképződés által elhasznált feltétlenül szükséges savmennyiségeket. Az arányokat a kővetkező példa tünteti fel: Mésznitrogénből ismeretes módon szénsavval előállított cianamidoldat literenként 70 g. nitrogént tartalmaz, melyből 95% cianamid, 5% dieianamid alakjában van jelen. (A dieianamid részint a mésznitrogénből származik, részint a szénsavval való kezelés közben állt elő.) Az oldathoz literenként kb. 2.5 g. kénsavat adunk, ami 1%-a azon savmennyiségnek, amely az össznitrogénnel ekvivalens volna és ezután forráspontig való felhevítéssel közönséges nyomáson bepároljuk. A bepárolás folyamán meghatározott időközökben néhányszor megismételjük az összsav pl. 1%-ának hozzáadását, úgyhogy egészben a folyamat befejezéséig az összsav 9%-a használódik fel. A hozzáadott sav egy része a még az oldatban jelenlévő kalciumsónak kalciumszulfát alakjában való lecsapásához köttetik le: ez körülbelül az összsav 3%-át teszi. A bepárolás termékeképen a kiindúlási oldat literére 67—68 g. nitrogént kapunk szilárd alakban, melynek 91%-a karbamid, 6%-a anmionszulfát és 3%-a egyébb alakban van jelen. Tehát az eredetileg jelenvolt cianamid-nitrogén 98%-á.t kapjuk vissza karbamid + ammoniumsó alakjában. A dicianamidtartalom az eredetihez képest észrevehetően csökkent; az össznitrogén 3—4%-a pedig mechanikai veszteségeknek tudható be. Az eljárás foganatosítása magától értetődően más koncentrációviszonyok mellett és más savak alkalmazásával is kivihető, hacsak a folyamat elvi alapját megtartjuk. Végtermék gyanánk minden esetben karbamidot kapunk csekély mennyiségű ammoniumsó mellett, mimelleit a termék össznitrogéntartalina az 60 elméleti termelési hányadnak felel meg. Magától értetődik, hogy ezt a karbamidot trágyaszer gyanánt való felhasználás céljából összekeverhetjük közömbös vagy adszorbeáló anyagokkal, amely utóbbiak 65 mindjárt a bepároláskor is adagolhatok. Ha szükséges, a termék az ismert módon vegyileg tiszta karbamiddá is alakítható át. A jelen eljárás szerint, ha úgy kíván- 70 juk, más összetételű végtermékekhez is juthatunk. Ugyanis ha a savmennyiséget a fenti egészen csekély mértéken túl növeljük, úgy a cianamid^karbamidoldat bepárolásakor nagyobbmértékű ammonsóvá 75 való átalakulás lép fel. Már a fenti példából is kitűnt azon meglepő tény, hogy az eközben képződő ammonsómennyiség a savmennyiséggel ekvivalens és hogy ezért savmentes végtermék állítható elő, 80 amely karbamid mellett megfelelő nagyobb mennyiségű ammonsót tartalmaz. Ha a cianamidnitrogénnek ammonsóvá átalakítható része nem több, mint egyharmada, legfeljebb fele, nem szükséges- §5 a bepárolás idejét megnövelni, ami az ismert tények alapján egyáltalán nem volt várható. Az így előállott, karbamidot és ammoniumsót tartalmazó anyag bizonyos körülmények között, pl. trágyázószer gya- 90 nánt is, különösen értékes lehet. Az elért eredmények alapján az eljárásnak egy további változata fejleszthető ki, mimellett ugyanazon munkaelv és ugyanazon berendezések használhatók fel 95 arra is, hogy a ciamamidoldat nitrogéntartalmát tökéletesen ammonsóvá alakítsuk át. A folyamat ezen foganatosításánál tekintettel kell lenni arra, hogy a nitrogéntartalommal legalább is ekviva- iqO lens savmennyiségeket adagoljunk. Az ammonsóvá való tökéletes átalakulás azonban nem megy olyan gyorsan, mint a karbamiddá való átalakulás, minthogy az ammóniák valószínűleg a karbamidon, 105 mint közbenső terméken keresztül hasad le. Az ezirányban végzett kísérletek azt mutatták, hogy az ammoniákképződés sebességét elsősorban a savkoncentráció szabja meg, azaz annál gyorsabban megy 110 végbe, minél nagyobb a savkoncentráció. Ammoniumsó előállítására tehát előnyösen dolgozhatunk, úgyhogy elejétől fogva nagyobb, pl. kétszer ekkora sav-
