90689. lajstromszámú szabadalom • Csévetekercselő gép
— 3 — addig ismétlődnek, míg a csévetekercselés be nem fejeztetett. Azáltal, hogy a (k3) és (k4) karok lefelé nyúló nyúlványait szorosan a cséve oldal-5 pofáihoz helyezzük, a meneteket ezen pofákhoz egész közel hozhatjuk. A (kl) és (k2) ütközők belső felületei beállítható (k20) csavaranyákkal vannak ellátva, melyek már eredetileg is könnyű beállítást 10 és a kopás folytán szükséges utánállítást tesznek lehetővé. Az elcsúsztatható (k') ütköző baloldalán (1. ábra) két, közelítőleg ellentétes irányban meggörbített karú (1') és (P) karral ellátott, beállítható, elcsúsz-15 tatható (1) segédütköző van elrendezve, melynek (1') karja gombbal van ellátva, míg az (l2 ) karnak lelapított felülete van, melyre a (kl2) csap támaszkodik. Ezen csúsztatható segédütközőnek (13) szára le 20 van lapítva és ez, kapcsolatban az (l4 ) rúgóval, az említett ütközőt abban a helyzetben tartja vissza, melyet lefelé irányuló, vagyis abban a helyzetben foglal el, amelyben a (kl2) csap pályájában van. A 25 csúsztatható segédütköző rovatékokkal lehet ellátva, melyekbe az (14) rúgó időnként bekapcsolódik. A csap pályájából való kilen getése céljából, a működtető fogantyúval felfelé forgathatjuk, amikor hossz-80 irányban elmozgatható. Elektromos tekercsek csévélését rendesen vastagabb huzallal kezdik, melyre a tekercselendő vékonyabb huzalt hozzáforrasztják; ennek a csúsztatható segéd-35 ütközőnek az a célja, hogy lehetővé tegye, hogy a vékonyabb huzalt hozzácsévélhessük a vastagabb huzalhoz mindaddig, míg ugyanazt a szintet nem éri el, mint a vastagabb huzal. Ekkor a csúsztatható segéd-40 ütközőt kimozdítjuk a (kl2) csap pályájából, mikor is ez utóbbi a baloldali (kl) ütköző felé mozoghat és ezzel kapcsolódhat és ezáltal lehetővé teszi, hogy a vékony huzal közvetlenül a cséve baloldali 45 pofája mellé letekercseltessék. A huzalt két vékony (k21) acéllemez között vezetjük a csévéhez (1. ábra), mely a tolópad (k22) karján foglal helyet. A (k22) kar hátrafelé nyúló (k22x ) szárnyai segé-50 lyével a (k7) karmantyúhoz csuklósan van hozzáerősítve. A (kT) karmantyú (3. ábra), felhasított végeire csavarolt (k7xx x ) csavaranyák segélyével úgy van felerősítve, hogy rázás nélkül csússzon a (k8) tenge-55 lyen. A tolópad karja nagyjában U-alakú (k23) vonszolón nyugszik, melynek szárai alsó részükön rovátkáivá vannak, úgyhogy a szárak lazán pihentetnek a (k8) rúdon és arról könnyen felemelhetők. A (k23) vonszolónak (k24) karja van, 60 mely kar orrának alsó oldala (k25) párnával van ellátva, mely a csévén nyugszik. A vonszoló mindkét szára hátrafelé nyúlik és mindegyikük ellensúllyal van ellátva, mely úgy van beállítva, hogy a (k25) 65 párna enyhén fekszik fel a tekercsen. Ily módon a tolópad (k22) karja hátrafelé és előre mozoghat a (k23) vonszolón és egyidejűleg a csévén nyugvó (k25) párna következtében abban a mértékben kénytelen 70 emelkedni, melyben a cséve átmérője növekszik. A (k23) vonszolót a (k7) karmantyú végei késztetik menesztésre, mely karok váltakozva kapcsolódnak a vonszoló karjaiba, a tolópadkar alternatív mozgá- 75 sának megfelelően. Ha ez a kar visszafelé mozog, a vonszoló nyugalmi helyzetben marad mindaddig, míg a (k22) kar másik oldalára mozgott, vagyis míg a (k7) karmantyú előrehaladó vége a vonszoló szom- 80 szédos szárába kapcsolódik. Ebben az időpontba a vonszoló is kezd visszafelé fordulni. Ennek következtében a vonszoló kar minden helyzetében, a (k25) párna érintkezésben marad a cséve utoljára tekercselt 85 részének több menetével és arra szolgál, hogy meggátolja a menet lefejtődését, ha a huzal véletlenül elszakadna és a gép megállna. Ha igen rövid csévéket tekercselünk, a 90 (k23) tolópadot felemeljük és eltávolítjuk a géptől és a tolópad (k22) karját ekkor a, kívánt magasságban tartjuk a (k22xx x ) csavar segélyével (6—7. ábra), mely a (k9) vagy (klO) konsolok valamelyikének füle- 95 csébe van becsavarolva és a hátrafelé nyúló (k"22x ) szárak valamelyikén kiképezett (k22x x ) nyugaszára támaszkodik és ezáltal a tolópad (k22) karját megemeli. Ez utóbbi akkor is megemeltetik, ha ovális íoo vagy szabálytalan keresztmetszetű csévét tekercselünk. Az indítókapcsoló leírása (8—9. ábra): Ez a kapcsoló a fémből való (j) tartóból áll, melyre a fémes tartótól elszigetelt (jl) 105 ellenálláselemek vannak felcsévélve. A fémes (j) tartó a szigetelt (j2) kengyelhez van erősítve, melyre négy (j3) kontaktuscsap, valamint egy nagyjában U-alakú, a (j5) elektromágnest vivő (j7) szerv van 110 erősítve. Tengelyének külső végén (j7) gombbal ellátott (j6) kontaktuskar van elrendezve, belső végén pedig lerézselt peremű, kerek (j8) lemez. A kontaktuskar tengelyének csapágyá- 115 ban (j9) rúgó van elrendezve, melynek az a törekvése, hogy a (j6) kontaktuskart távoltartsa a (j3) kontaktuscsaptól, de a
