90596. lajstromszámú szabadalom • Erőátvitel
Megjelent 193Q. évi augusztus hó 338 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 90596. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Erőátvitel. Constaiitiiiesco George mérnök Weybridge. A bejelentés napja 1923. évi szeptember hó 7-ike. A találmány erőnek erőgépekről forgatás ellen változó ellenállást kifejtő tengelyekre való átvitelére vonatkozik. A bejelentőnek 1922 júlins 22-én bejelen-5 tett C. 3380. alapszámú szabadalmában le van írva oly eljárás és berendezés, amelyek segítségével egyszerű ide-oda járó, ill. lengő mozgásból változó forgató nyomatékot és sebességet kaphatunk akként, hogy 10 ezt a mozgást két ugyanolyan frekvenciájú ide-oda járó, ill. lengő mozgássá bontjuk szét, amelyek közül az egyikkel egy tömeget lengetünk bizonyos középállásából ideoda, a másikkal pedig két egyenirányító 15 hajtószerkezetet tartunk lengésben, amelyek ellentett fázisban működnek, de egy tengelyt egyirányban hajtanak. Az említett szabadalom szerint egy lebegő emelő egyik pontján az erőgéppel van 20 összekötve, egy másik pontján hatékony tömeget hordoz vagy ilyennel kapcsolatos^ míg egy vagy kiét másik pontja két egyirányító szerkezettel van összekötve, amelyek ellentett fázisban mozognak és a haj-25 tott tengelyt egyirányban hozzák mozgásba. A találmány értelmében más úton-módon hasonló eredményt érünk el, mint az említett szabadalomban leírt eljárással és berendezéssel. 80 A találmány lényege abban áll, hogy alternatív mozgást egy pontban találkozó három csatlórúd segítségével két összetevőre bontunk szét, olyképpen, hogy az egyik csatlórúdnak szabad, végére a hajtó-35 erő hat vagy hajtóerők hatnak, a másodiknak szabad vége egy tömeg ellenszegülésének van alávetve, a harmadiknak szabad végére pedig a legyőzendő ellenállás hat. A találmány akként foganatosítható, hogy az alternatív mozgást azonos frekvenciájú 4,0 összetevőikre bontjuk szét. A találmánynak egyik foganatosításában, az erőgéptől eredő alternatív mozgást egy csatlórúd segítségével egy lengő csapra visszük át, amelyet egy második csatlórúd 45 valamely helytálló pont körül lengő és egy tömeget hordozó emelővel, egy harmadik csatlórúd pedig egy helytálló pont körül lengő stabilizáló csatlórúdnak egy pontjával köt össze, amely stabilizáló csatló- 50 rúd két egyirányító hajtószerkezettel kapcsolatos, amelyek ellentett fázisban mozogva egy tengelyt egyirányban hajtanak. A bejelentő azt találta, hogy az ilyen rendszerekben, amelyek több mint egy 55 fokú szabadságot engednek meg, úgyhogy a tényleges mozgás és forgató nyomaték a hajtó és hajtott tengely sebességének viszonylagos változása folytán az időelemtől függ, a különböző forgáscsapok és 60 csatlórudak között bizonyos geométriai viszonylatoknak kell fennállnia, hogy a kívánt eredmény előálljon. Az ilyen rendszerek szerint szerkesztett berendezés úgy tekinthető, mint amely egy 65 közös forgáscsapot foglal magában, nevezetesen azt a lengő csapot, amelynél három csatlórúd találkozik. Az egyik csatlórúd a hajtó forgattyúhoz, a második egy középállása körül lengésre képes tö- 70 meget vagy lendítőkereket hordozó emelőhöz, a harmadik pedig oly csaphoz van kapcsolva, amely egy helytálló pont körül lengéseket végezhet és két felváltva működő egyirányító hajtószerkezet közvetíté- 75 sével egy rótort hajt. Ha a közös pontban találkozó csatlórudak bezárta szögeket (A, B) és (C)-vel
