90589. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélnak vagy vasnak nagyolvasztóban való közvetlen előállítására
Megjelent 193Q. évi augusztus hó 304 -én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90589. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás acélnak vagy vasnak nagyolvasztóban való közvetlen eló'állítására. Basset* Lucien Pál vegyészmérnök Páris. A bejelentés napja 1924. évi április hó 22-ike. Vasérceknek redukciója nagyolvasztókban kizárólag öntöttvasat eredményez, minthogy úgy szénoxid, mint kőszén által redukált vas, állandóan a tüzelőanyaggal 5 érintkezik és a nagyolvasztóban uralkodó magas hőmérséklet behatása alatt ennek legmelegebb részében szenesedik. A jelenleg alkalmazott eljárások segélyével lehetetlen a szenesítést elkerülni, 10 mert, ha a szenesités elkerülésére a nagyolvasztóba behelyezett szénmennyiséget csökkentjük, a nagyolvasztó hamar lehűl ós a fém megmerevedik, még mielőtt széntartalma kellőképen redukáltatott volna. 15 Sőt, bizonyos ércek csak tökéletlenül redukáltatnak a szénoxid által. Ez esetben a nem redukált rész vastartalma salak formájába ömlik a nagyolvasztóban. Ezek csak kőszén által redukálhatok. Ha a 20 nagyolvasztóba bevezetendő szénmennyiséget csökkentjük, nemcsak, hogy a nagyolvasztó lehűl, de az érc egy része salak gyanánt el is vész. Jelen találmány tárgya oly eljárás, 25 melynek segélyével közvetlenül kaphatunk vasat vagy acélt a nagyolvasztóban és melyben mindenféle, még a legnehezebben redukálható ércet is felhasználhatjuk. Az eljárás lényegében a következő: 80 1. A nagyolvasztó szükséges melegmennyiségét annak alsó részébe dobott, porrá zúzott, kb. Vioo mm átmérőjű darabokból álló szén elégetése által kapjuk. A szenet előzetesen felmelegített levegővel 35 olykép keverjük, hogy minden kg szénre kb. 5.79 kg levegő esik, úgyhogy gyakorlatilag csak szénoxid és esetleg hydrogen is keletkezzék, ha a tüzelőanyag ilyent tartalmaz. 2. Acélgyártás esetén az ércet, függet- 40 lenül a használt olvasztó adalékoktól, oly szénmennyiséggel keverjük, mely ismert mód szerint elegendő, hogy redukáljuk a vastartalmú salakot. A szénmennyiséget azonkívül ismert módon oly mértékben 45 növeljük, amily mértékben a vasba még széntartalmat akarunk behozni. Jelen eljárásnál egyrészt szabályozhatjuk az olvasztó hőmérsékletét, annak alsó részébe adagolt szén és levegő arányában, 50> másrészt a kémiai reakciókat az ércekhez adagolt szén arányai szerint. A nagyolvasztó hőmérséklete ekként kívülről szabályozható és ezen feltételek mellett nem kell félnünk, hogy a fém a 55 nagyolvasztó belsejében megakad az esetben, ha lényegtelen lehűlés állana be, azonfelül lehetséges lesz ezen esetben pillanatnyi felhevítéssel a fémet olvasztott állapotba hozni. 6(> Másrészt, az olvasztóba adagolt szén nem tüzelőanyag, hanem kémiai tényező gyanánt szerepel és mint ilyen, a következő hatásokat eredményezi: 1. A szénoxid által az ércből redukált 65 szénsavat újból szénoxiddá alakítja és ily módon a gázt a nagyolvasztóban nagyfokú redukáló hatásában tartja fenn. 2. A vastartalmú salakot — mely mindig akkor keletkezik, ha az érc nehezen 70> redukálható — redukálja, úgyszintén, ha kívánjuk a mangánsiliciumot és mangánoxidot is, ha az érc ezeket tartalmazza. 3. Végül kismennyiségű adagolással szenesíti a fémet a kívánt mértékben. 75 Az ércekhez hozzáadandó szénmennyiség, ismert módon, empirikusan van meghatározva és bizonyos olvasztott mennyi-
