90563. lajstromszámú szabadalom • Szelepes vezérmű
Megjelent 1930. évi angusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SoggS, SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90563. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Szelepes vezérmű. Sigismondo Diamant és Carlo Scotti mérnökök Genua. A bejelentés napja 1924. évi november hó 6-ika. Jelen találmány oly kézzel vagy önműködőlég beállítható készülékre vonatkozik, mely tetszésszerinti rendszerű robbanó motorok szelepeinek vezérlésére al-5 kalmas, mely motoroktól általában megkívánjuk, hogy változó sebesség és forgásirány átváltás mellett állandó volumetrikus hatásfokkal dolgozzanak. A találmány szerinti készüléket a kö-10 vezérművel ellátott tetszésszerinti mótor -alkalmazásban írjuk le, habár szelepes vezérművel ellátott tetszésszerinti motornál is alkalmazható. A robbanó motorok általában akkor dol-15 goznak a legjobb teljesítménnyel, ha a szelepek nyitása és zárása a szögsebességgel tökéletes összhangzásban történik, úgyhogy a mótor valamely szögsebességnél és mindkét forgásirányánál ugyan-20 olyan mennyiségű robbanóanyag keveréket szívhasson be, mivel tökéletlen hengertöltésnél a hőkihasználás és kompresszió hátrányosabb. A találmány célja már most az, hogy 25 valamely mótor szelepes vezérművét akár önműködően (regulátor vagy hasonló készülék segélyével), akár kézzel, a legkedvezőbb pillanatban úgy vezéreljük, hogy a hengertöltés mindig teljes legyen, 30 vagyis, hogy a mótor a kívánt különböző szögsebességeknél mindig maximális teljesítményét fejthesse ki. Ha a találmány alkalmazási körét kibővítjük, még egy egészen más eredmény-85 hez is jutunk, mely a négyütemű mótor átkormányzásának lehetővé tételéből áll. Ha már most egy megfelelő vezérmű segélyével, mely a találmány értelmében megszerkeszthető, elérjük azt, hogy a mótor tetszésszerinti sebességnél mindig 40 viszonylagosan maximális teljesítményét fejtse ki, úgy minden sebességváltoztató áttétel fölöslegessé válik. Ez egy további eredmény, mely a találmány szerinti készülék segélyével érhető el. 45 A találmánynak gyakorlatba való átültetése feladatának mechanikai megoldását illetőleg meg kell jegyezni, hogy a szelepek meghajtására szolgáló szokásos vezértengelyt, mely a meghajtó tengely 50 szögsebességének felével egyenlő szögsebességgel forog, meghagyjuk, míg a vezérlőtengelyen ülő bütyöktárcsákat közönséges emeltyűkkel helyettesítjük. Az ütköző nem úgy van kiképezve, hogy a 55 bütyöktárcsa nyújtott alakú munkafelületével legyen működtethető, hanem úgyhogy a bütyöktárcsáé helyett az ütköző munkafelülete öltsön nyúlt alakot. Ennek megfelelően fordított mankó alak- 60 jában képezzük ki, úgyhogy munkafelülete, melyre az emeltyűkarok körülforgásuk alkalmával hatást gyakorolnak, a bebocsátó szelep és a kibocsátó szelep számára megfelelően eltérő legyen és hogy 65 az emeltyűk végei midőn az ütköző alá jutnak, ezt először a munkafelület kiképzésének megfelelően emeljék és aztán süllyesszék. A vezérlés időközei a mankó alakjától függnek és mivel mint fentebb 70 említettük, a vezérlést a sebességnek és a forgásiránynak megfelelően változtatni kell, ennek megfelelően a mankó munkafelülete változtathatóan van kiképezve. Egy előnyös kiviteli alaknál a mankót két 75 egymás mellett elrendezett és egymással összekötött mozgatható részből állítjuk össze, úgy azonban, hogy minden helyze-