90535. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércek közvetlen redukálására

Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. •v. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90535. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás vasércek közvetlen redukálására. Levoz Toussaint iparos Heer (Namour-tartomány). A bejelentés napja 1924. évi január hó 31-ike. Belgiumi elsőbbsége 1923. évi február hó 1-je. Ha néhány, mindeneseti'© biztató érteke­zéstől eltekintünk, el kell fogadni, hogy egészen a jelen időpontig a nagyolvasztó volt az egyetlen gyakorlati eszköz vas 5 ércek kezelésére. A nagyolvasztóban az ércet koksz és oldóanyag jelenlétében vál­takozó rétegekben alkalmazzuk. A koksz adja a szükséges melegmennyi­séget és a színítő anyagot a fémoxidok 10 számára; az oxidok részleges színítését a szénoxid létesíti, miközben a koksz, az ol­dóanyag és az érc lefelé süllyedő réte­gein át folytonosan áramlik. De a tulajdonképeni művelet az ömlesz-15 tési övben jön létre, melynek hőmérsék­lete 1650° és 1900° között váltakozik, asze­rint, hogy az öntési övnek milyen az ösz­szetétele. Midőn az ércek és az oldóanyagok az 20 ömlesztési övhöz érnek, ott többé-kevésbbé jól el vannak keveredve, mivel a töltés mindig többé-kevésbbé egyenlőtlenül süllyed, ami azt vonja maga után, hogy az érc és az oldó anyag között nincs meg 25 mindig a kívánt arányú érintkezés, hogy az ércek szétbontását biztosítsa. Azonkívül, ami fontos, az oldó anyag­nak körülbelül ugyanaz az olvadási pontja, mint az érceknek, amiből követke-80 zik, hogy a rendelkezésre álló meleg az ömlesztési övben igen egyenlőtlenül osz­lik meg és legtöbbször salakképződésre használódik fel, ami azt idézi elő, hogy a fémoxidok ömlesztésére és színítésére 85 szükséges hőmérséklet' nem keletkezik és az oxidok a salakkal keverednek, mely keverékek újra való megolvasztása igen költséges túlhevítést idéz elő. Ügy mondják, hogy a nagyolvasztó sa-40 lakot calcium és alumínium szilikát al­kotja, melyek 1650° és 1900° hőmérsékle­tek között olvadnak, míg a vasoxid (Fo O) 1420 foknál, a vasoxidul (Fe O) 1550 fok­nál; tehát, hogy a salak megolvasztására több meleg kell, mint a vasoxidéra, ami 45 megmagyarázza a salaktömegek, sziva­csok és tömbök keletkezését a nagyolvasz­tóban és más fémek ömlesztésére való ke­mencében. A vas csak igen magas hőmér­sékletnél vagy erős szénnel való kezelés- 50 sel választható el; mely hőmérséklet el­érheti az 1900 fokot és azonkívül a leve­gőn nem ömleszthető meg, mivel oxid­jaik soha sincsenek teljesen redukálva és csekély visszamaradt oxid a levegőn a 55 fém oxidálási voltát fenntartja, azoknál a magas hőmérsékleteknél, amelyeket el kell érnie, hogy cseppfolyós legyen. A jelen találmány célja vasnak az ér­cekből való közvetlen gyártására szol- 60 gáló eljárás, mely oly oldóanyagok alkal­mazására van alapítva, melyek 1000 fok C hőmérséklet alatt olvadnak, aminek az a célja, hogy szilicium és alumíniumban . gazdag ércek olvadását a vas és oxidjai- 65 nak olvadás pontjánál lényegesen ala­csonyabb hőmérsékletnél létesítse, hogy a vasat tisztán meleg alkalmazásával tegye szabaddá, melyet külső melegforrás szol­gáltat, amilyen például porszén, befecs- 70 kendezett olaj, elektromosság vagy más lehet és azáltal, hogy az ömlesztési ágyba nem hozunk több szenet, mint ami okvet­lenül szükséges. Így vasszilikátra és vas­mangánra jutunk, ami a lehető legkeve- 75 sebb szenet tartalmazza, legfeljebb 1%-ot, hogy a végső heves folyamatokat, melyek tiszta vas előállítására szolgálnak, elke­rüljük és (legkevesebb) 5% szilíciumot, hogy ez utóbbi a végső színítésre elegendő 80

Next

/
Thumbnails
Contents