90535. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasércek közvetlen redukálására
Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. •v. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90535. SZÁM. — Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás vasércek közvetlen redukálására. Levoz Toussaint iparos Heer (Namour-tartomány). A bejelentés napja 1924. évi január hó 31-ike. Belgiumi elsőbbsége 1923. évi február hó 1-je. Ha néhány, mindeneseti'© biztató értekezéstől eltekintünk, el kell fogadni, hogy egészen a jelen időpontig a nagyolvasztó volt az egyetlen gyakorlati eszköz vas 5 ércek kezelésére. A nagyolvasztóban az ércet koksz és oldóanyag jelenlétében váltakozó rétegekben alkalmazzuk. A koksz adja a szükséges melegmennyiséget és a színítő anyagot a fémoxidok 10 számára; az oxidok részleges színítését a szénoxid létesíti, miközben a koksz, az oldóanyag és az érc lefelé süllyedő rétegein át folytonosan áramlik. De a tulajdonképeni művelet az ömlesz-15 tési övben jön létre, melynek hőmérséklete 1650° és 1900° között váltakozik, aszerint, hogy az öntési övnek milyen az öszszetétele. Midőn az ércek és az oldóanyagok az 20 ömlesztési övhöz érnek, ott többé-kevésbbé jól el vannak keveredve, mivel a töltés mindig többé-kevésbbé egyenlőtlenül süllyed, ami azt vonja maga után, hogy az érc és az oldó anyag között nincs meg 25 mindig a kívánt arányú érintkezés, hogy az ércek szétbontását biztosítsa. Azonkívül, ami fontos, az oldó anyagnak körülbelül ugyanaz az olvadási pontja, mint az érceknek, amiből követke-80 zik, hogy a rendelkezésre álló meleg az ömlesztési övben igen egyenlőtlenül oszlik meg és legtöbbször salakképződésre használódik fel, ami azt idézi elő, hogy a fémoxidok ömlesztésére és színítésére 85 szükséges hőmérséklet' nem keletkezik és az oxidok a salakkal keverednek, mely keverékek újra való megolvasztása igen költséges túlhevítést idéz elő. Ügy mondják, hogy a nagyolvasztó sa-40 lakot calcium és alumínium szilikát alkotja, melyek 1650° és 1900° hőmérsékletek között olvadnak, míg a vasoxid (Fo O) 1420 foknál, a vasoxidul (Fe O) 1550 foknál; tehát, hogy a salak megolvasztására több meleg kell, mint a vasoxidéra, ami 45 megmagyarázza a salaktömegek, szivacsok és tömbök keletkezését a nagyolvasztóban és más fémek ömlesztésére való kemencében. A vas csak igen magas hőmérsékletnél vagy erős szénnel való kezelés- 50 sel választható el; mely hőmérséklet elérheti az 1900 fokot és azonkívül a levegőn nem ömleszthető meg, mivel oxidjaik soha sincsenek teljesen redukálva és csekély visszamaradt oxid a levegőn a 55 fém oxidálási voltát fenntartja, azoknál a magas hőmérsékleteknél, amelyeket el kell érnie, hogy cseppfolyós legyen. A jelen találmány célja vasnak az ércekből való közvetlen gyártására szol- 60 gáló eljárás, mely oly oldóanyagok alkalmazására van alapítva, melyek 1000 fok C hőmérséklet alatt olvadnak, aminek az a célja, hogy szilicium és alumíniumban . gazdag ércek olvadását a vas és oxidjai- 65 nak olvadás pontjánál lényegesen alacsonyabb hőmérsékletnél létesítse, hogy a vasat tisztán meleg alkalmazásával tegye szabaddá, melyet külső melegforrás szolgáltat, amilyen például porszén, befecs- 70 kendezett olaj, elektromosság vagy más lehet és azáltal, hogy az ömlesztési ágyba nem hozunk több szenet, mint ami okvetlenül szükséges. Így vasszilikátra és vasmangánra jutunk, ami a lehető legkeve- 75 sebb szenet tartalmazza, legfeljebb 1%-ot, hogy a végső heves folyamatokat, melyek tiszta vas előállítására szolgálnak, elkerüljük és (legkevesebb) 5% szilíciumot, hogy ez utóbbi a végső színítésre elegendő 80