90499. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fűtőtest

Megjelent 1930. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI <p|Rjft SZABADALMI BIRrtSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 90499. SZÁM. — Yll/i. OSZTÁLY. Elektromos fűtőtest. Magyar Elektheruiax Részvénytársaság Budapest. A bejelentés napja 1920. évi január hó 7-ike. Elektromos fűtőkészülékek csak akkor dolgoznak a gyakorlati követelményeket kielégítő hatásfokkal, ha fűtőtestjeikről a hő a fűtendő felületre a lehető legkisebb 5 ellenállással megy át. Ezen cél megválón sítására a 86616. számú szabadalom érteii mében a fűtőellenállást ragasztó-, illetve szigetelőanyagok útján magán a hevítendő felületen rögzítjük, úgyhogy a fűtőellen-i 10 állás és a hevítendő felület közöli a leg-i közvetlenebb érintkezés létesül és a liő-i átmenet minden veszteség nélkül megy Végbe. A találmány értelmében ugyanazt acélt 15 elérhetjük akkor is, ha a fűtőellenállást a hevítendő felülettel nem hozzuk szilárd) Összeköttetésbe, hanem független, az elek-i tromos fűtőkészülékbe lazán vagy szilár-i dan beépíthető, fűtőbetétekel alkalmazunk. 20 'Fűtőbetétek magukban véve már ismere-i tesek. Eddig azonban a fűtőellenállást pl. spirális alakban összecsavarva meglehetős vastagságú szigetelő masszába ágyazták vagy két aszbesztpalalemez közé tapasztól-25 ták be stb. Mindezen esetben a fűtőellen-i állás >és a hevítendő felüliet között inagy vastagságú hőszigetelő réteg volt elren-i dezve, mely a hő közvetlen átadását gá-i tolta, nehezen hevült át és így a fűtőkésziH :S0 lék hatásfokát hátrányosan befolyásolta. Az ismert fűtőbetélek ezenkívül merevek voltak, úgyhogy a fűtendő felület alakjához nem simultak liozzá. Minthogy pedig a fűtendő felület rendszerint nem lelje-35 sen sík, hanem egyenetlen, a fűtőtest és a fűtendő felület között légköz maradt, mely a hőátmenetet lényegesen hátráltatta. Az ismert fűlőbeléteklől eltérően a lalál-40 mány értelmében a fűtőellenállást két vékony, hajlékony, illetve simulékony és képlékeny szigetelőanyagba vagy két nem kép-i lékeny, de hajlékony szigetelőfelület között alkalmazott képlékeny kötő- és szigetelőanyagba ágyazzuk olyképpen, hogy rend- 45 szerint vékony fémhuzalból álló lulőellenállás helyzetében rögzíltelik és annak menetei úgy egymástól, mini a hevítendő felülettől elszigetelteinek. Ezáltal olyan membránszerű fűtőiestet kapunk, melynek vas- 50 lagsága alig múlja felül a fűtőellenállást képező vékony (pl. 0.2 mm vastagságú) fémhuzal vastagságát. A találmány szerinti fűtőtest szigetelőrétege teliál rendkívül vékony, ami által egyrészt a hőátmenet épp 55 oly kitűnő, mint hogyha a fűtőellenálMs közvetlenül a hevítendő felületen volna megerősítve, míg másrészt a jó hőelvezetés folytán a fűtőtest túlhevülése és kiégése még akkor sem következik be, ha a Tűtő- 60 készülék, amelybe a fűtőtest be van építve, huzamosabb ideig megterheletlenül áram alatt áll. A fűtőtest teljesen lágy, hajiélékony és rugalmas, úgy hagy a hevítendő felület minden hajlásához, egyenetlenségé- 65 hez tökéletesen hozzásimul, ami a hőátvitel szempontjából rendkívül fontos. A fűtőellenállás a szigetelőanyagba tökéletesen légmentesen lehet beágyazva, ami által annak oxidációja meggátoltatik. A légmen- 70 tes beágyazás a fűtőtest hajlékonyságát egyáltalában nem hátráltatja. A fűtőtest előállításánál úgy járhatunk el, hogy a fűtőellenállást képező fémhuzalt a szigetelőlapok egyikére lapos menetek 75 alakjában rátekercseljük, ezután az ellenállást a második szigetelőlappal befedjük és az egészet összesajtoljuk, úgyhogy teljesen összefüggő, de emellett igen vékony és hajlékony fűtőiestet kapunk. 80