90324. lajstromszámú szabadalom • Berendezés árvédelmi töltések negvédésére hulláverés ellen

Megjelent 1930. évi augusztus lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI X^M® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90324. SZÁM. — XY/e. OSZTÁLY. Berendezés árvédelmi töltések megvédésére hullámverés ellen. Józsa Gyula igazgató mérnök Szolnok. A bejelentés napja 1913. évi augusztus hó 10-ike. A találmány tárgya berendezés árvédelmi töltések megvédésére hullámverés ellen. Ily berendezések eddig is ismeretesek, de az ismert berendezések vagy nem 5 védik meg kellően a töltéseket a hullámverés ellen vagy előállításuk és alkalmazásuk költséges és időrabló. Jelen talál-1 mány szerint a kitűzött feladat megoldása egyszerű és olcsó módon azáltal tehetséges, 10 hogy kisebb részükkel a töltés talaján felfekvő, nagyobb részükkel pedig a vizén lebegő, -erősen összekötött rőzsekőtegekből szilárd kötés által előállított rőzsetu tájolót alkalmazunk a víz folyására merőlegesen 15 és az egymás mellett fekvő tutajokat szorosan összehúzzuk. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási alakja példaképpen van feltüntetve és pedig az 20 1 .ábrán keresztmetszetben és a 2. ábrán fölülnézetben. A találmány tárgyát képező berendezés helyes működésére lényeges a rőzsetutajok előállításának és összekötésének módja. 25 A (b) rozsé kötegeket előnyösen a (c) drótok segélyével egyenként szilárdan és tömötten összekötözzük. Az összekötözést előnyösen állványbakokon végezzük. Az egyes kötegeket szintén drót segítségével szorosan 20 egymáshoz kötjük, hogy a kötegek között semmi rés se maradjon. A kötegek átmérője 30—45 cm; 7—9 ily köteget egyesítünk egymással, úgyhogy a kapott tutaj kb. 4 méter széles. Ezen utóbbi méret be-Sö tartása annyiban előnyös, amennyiben szélesebb tutaj kezelése nehézkesebb és több munkást igényel. A leírt módon előállított tutajokat a víz folyására merőleges irányban úgy helyez-40 zük el, hogy azoknak egynegyed része az (a) töltés rézsűjén feküdjék, háromnegyed része pedig a víz felszínén lebegjen. Az egyes tutajokat csáklyával vagy más alkalmas eszközzel szorosan egymáshoz húzzuk, úgyhogy egymás felé fordított oldalukon a rőzsegalyak egymásba kapaszkodjanak. Az egymás mellett fekvő tutajokat erősebb hullámverés esetleg helyükből kimozdítaná és ezáltal az összekötést meglazítaná. Ennek megakadályozása végett minden 8. 50 vagy 10., vagy 15. rőzseköteg mellett a (d) karókat verjük a töltés talajába, de úgy, hogy ezen karók a tutajok emelkedését vagy süllyedését ne gátolják. Ezen karók tehát tulajdonképpen nem megerősítésre 55 szolgálnak, hanem ütközőket képeznek a tutajok oldalmozgásainak megakadályozására. A tutajoknak a vízbe nyúló végén lassanként tetemes mennyiségű pallóverés (e) 60 (katré) rakódik le, amely a tutajok pzoros összekötését még inkább biztosítja. Ahol ilyen katré magától nem képződik, ott az előző árvizek lefolyása után összegyűjtött gazt a tutajok végeire rászórjuk, miáltal 65 ugyanazon hatást érhetjük el, mint a vtermészetes úton képződött katréval. Ha a töltés rézsűje már meg van bontva, meg kell akadályozni, hogy a hullámverés a szakadásba behatoljon. Ezt azáltal érjük 70 el, hogy a tutajnak a talajon csak nagyon kis fel fekvést, kb. 50—60 cm-t hagyunk és a tutajok szoros összesímulását gondosan ellenőrizzük. Erősebb szakadású rézsűknél a lefekr 75 tetendő tutaj alá előnyösen puha anyagól rakunk, amelyet a tutaj maga alatt le-' szorít. Ezáltal a tutajnak még tökélete-i sebb rögzítése érhető el. Az egész berendezést természetesen állán- 80