90280. lajstromszámú szabadalom • Vetélőhajtás szövőszékekhez

megakadályoztatik. A tárcsákon keresztülhatoló rúgók elrendezésének az az előnye, hogy mindkét szorítótárcsapár pontosan egyenlő erővel dolgozik. A szo-5 rítás működési módjára nézve azonban teljesen mellékes, hogy a tárcsapárok rugalmas egymásraszorítása miként történik, így pl. csavarrugók helyett sugárirányban elrendezett lemezrúgónyelvek 10 alkalmazhatók, melyek az egyes tárcsák külső felületeire hatnak — vagy pedig az egyes éktárcsák (szorítótárcsák) maguk mint rúgók működhetnek, ha azokat megfelelő átmérőjű vékony acélbádoglemezek-15 bői állítjuk elő. A 4. ábrán látható módon a tárcsapárok ékperemeit a vetélő csak jelentéktelen mértékben és pedig állandóan a görgőperemnek csak a (10) vetélő (11, 12) lécei 20 mindenkori (a) érintkezési pontjánál feszíti szét. (5. ábra). Ezzel szemben a tárcsák az átmérő irányban szemközt fekvő ponton, azaz alul állandóan egymásra szorulva maradnak. Ezáltal a tárcsasikok a 25 szorítógörgő működése közben egymáshoz viszonyítva a 4. ábrán látható módon ferde helyzetet vesznek fel, tehát nem elégséges, hogy a tárcsák a (3) agyon egyszerűen lazán legyenek elrendezve, hanem 30 vagy a tárcsák fúratának, vagy az agy munkafelületének megfelelően domborítottnak kell lennie, hogy a tárcsák és az agy közötti ékelődés megakadályoztassák. A felfelé való mozgás határolására a 35 (13) lemez szolgál. Ez a lemez az 5. ábrán látható módon nincsen pontosan merőlegesen a szorítógörgő (5) tengelye fölött elrendezve, hanem kissé a röpítési irány felé el van tolva, úgyhogy a szorítógörgő 40 (5) forgástengelyét a (13) magassághatárolólemez érintkezési pontjával összekötő egyenes a függélyessel szöget zár be. Ezáltal az elméleti röpítési irány is ezen a szöggel a vízszintestől eltéríttetik. A 45 bordaládapálya megakadályozza azonban azt, hogy a vetélő ezt az 5. ábrán in—n-nel jelölt irányt felvegye, hanem az ezen irány betartására irányúié törekvésében a mellső csúcsával a bordaláda-50 pályához szorúl, míg a hátsó vége attól eltávolodik. Ezáltal a vetélő sima kifutását (indítását) biztosítjuk a közönséges felső ütésű szövőszékekhez hasonlóan, melyeknél a serkentő-orsókat a .55 vetülékszádhoz viszonyítva magasabban állítják be. Ezen elrendezés további előnye abban áll, hogy a (13) magassághatárolólemez (határoló-sín) ebben az esetben magasabban rendezhető el, miáltal utóbbi és a befutó vetélő között nagyobb mozgás- 60 tér biztosíttatik. A vetélő és a magassághatároló-lemez között a 6. és 7. ábrán feltüntetett berendezésnél még nagyobb mozgástér érhető el. Emellett a (13) magassághatároló-lemez 65 a (15) karokra erősített (14) csapok körül elforgatható. A (15) karok a (16) forgáspont körül a nyílirányban jelzett és a 7. ábrán feltüntetett kilendítést engedik meg. A (15) karokat ütköző és rúgó a 6. 70 ábrán feltűntetett függélyes helyzetben vagy még ezen függélyes helyzet előtt tartja. Ha a vetélő a görgő hatókörzetébe kerül és ezáltal a (13) magassághatárolólemezhez szorúl, úgy utóbbit súrlódás kö- 75 vetkeztében magával viszi, mimellett a (15) kart a nyugalmi helyzetéből (3 kilengeti. Ez a kilendítési szög egyenlő a súrlódási szöggel, úgyhogy tangens ji egyenlő a súrlódási együtthatóval. Mivel 80 utóbbi az anyagtól függően adott, tehát a magassághatároló-lemeznek kívánt oldalirán yú átállításához a (15) kar hosszát és helyzetét meg lehet határozni. Mihelyt a vetélő a görgőt elhagyta, a (15) kar, 85 illetve a (13) magassághatároló-lemez ismét az eredeti helyzetükbe visszatérnek, mimellett utóbbi egyidejűleg emelkedik, úgyhogy a függélyes mozgástér még növelhető. A (13) magassághatároló-lemez- 90 nek a (14) csapok körül való forgathatósága a vetélőn jó felfekvést biztosít és ezáltal a (13) lemeznek nagyon lapos vagy egyenes alakot adhatunk, úgyhogy érintkezési vonal helyett érintkezési felület 95 keletkezik. A szorítógörgőt emelése és süllyesztése céljából a helytálló (17) tengely körül forgathatóan ágyazott (18) szögeinelőre erősítjük (5. ábra), A (18) szegemelő má- 100 sok végére a (19) húzórúd hat. A (19) húzóriídat egyszerű emelőkar-áttétel és bütyök a vetélő-ütőtengely útján a vetélő röpítése pillanatában lefelé húzza, miáltal a szorítógörgő a munkahelyzetbe lendül, hogy a vetélő kilökésének megtörténte után ismét az 5. ábrán szakadozott vonalakkal jelölt nyugalmi helyzetébe visszakérjen. Szögemelőnek egyenes emelő helyett no való alkalmazása által, — egyrészt mivel a nyomóvonal, mely a szorítógörgő forgáspontját a magasságkorlátozó-lemez érintkezési pontjával összeköti, közel a szögemelő forgáspontján halad keresztül, más- 115 részt mivel a vetélő kilökése következte-