90213. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő kapcsolás
Megjelent 193Q. évi augusztus hó 16-án. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90213. SZÁM. — VIT/j. OSZTÁLY. Kiegyenlítő kapcsolás. Siemens & Halske Aktiengesellschaft Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1924. évi szeptember hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1923. évi október hó 6-ika. A találmány kiegyenlítő kapcsolások különleges kiképzésére vonatkozik, aminőket pl. ú. n. villás központokban, azaz olyan központokban, melyekben egyszerű kettős 5 vezetékek négyes vezetékekhez vannak kapcsolva, továbbá kettőscsöves közvetítőerősbítő kapcsolásoknál és a nagy frekvenciájú telefoniéhoz kiegyenlítő kapcsolásoknál stb. használnak. 10 Az ilyen kiegyenlítő kapcsolások arra szolgálnak, hogy két, egy harmadik áramkörrel kapcsolt áramkörnél a két első áramkör közt az átvitelt megakadályozzák, mimellett azonban mindkettő a har-15 madik áramkörre jól végezze az átvitelt. A rajz 1. ábráján pl. olyan kiegyenlítő kapcsolás van feltüntetve, minő villás központokban van szokásban. Itt (A, B) és (C) jelöli a három áramkört. Jó átviteli 20 igyekszünk elérni (A)-ról (B)-re és (B)-ről (A)-ra, de (B)-ről (C)-re és megfordítva nem kívánunk átvitelt. A kitűzött célt azáltal érjük el, hogy lehetőleg egyenlő két (1) és (2) tekerccsel 25 bíró egyetlen átvivőt használunk, melynek (1) tekercse az (A) vezetékkel, a (2) tekercse pedig" ezen vezeték látszólagos ellenállásának (K) mesterséges utánzatával sorban van kapcsolva. 80 Ismeretes, hogy ilyen kapcsolásnál a távbeszélőjelek átvitele (C)-ről (B)-re és megfordítva teljesen megakadályoztatik, ha a (K) utánzat, látszólagos ellenállását illetőleg pontosan megegyezik a vezeték-85 kel. Ha azonban nem áll ez valamennyi frekvenciára, akkor differenciális hatás keletkezik, mely jeleket visz át (B)-ről (C)-re is és megfordítva. A találmánnyal már most azt célozzuk, •40 hogy minden olyan esetben, amidőn lehetetlen a kiegyenlítést valamennyi frekvenciára pontosan létrehozni, olyan kapcsolást használhassunk, mely ama frekvenciák átvitelét, melyek kiegyenlítése nem történhetik meg elég pontosan, megakadá- 43. lyozza, ill. nagy mértékben gyengíti. Feltétel azonban, hogy ezek a frekvenciák az (A)-ról (B)-re való jó átvitelénél (a beszéd jó megérthetésénél) nélkülözhetők legyenek, mert a kapcsolás ezeket a írek- 50 venciákat sem (C)-ről (B)-re, sem (A)-ról (B)-re keresztül nem engedi. A találmány abból a megfontolásból indul ki, hogy az 1. ábra szerinti kiegyenlítő kapcsolás elvben olyan hídkapcsolás- 55 sal azonos, melynek ágait az átvivőcséve két fele, az (A) vezeték és a (K) mesterséges vezeték alkotja. A kapcsolást, a 2. ábra szerint, kettős Jiíddá bővítjük ki, melynek második ága 00 az ezen célból (A) szekundár oldalon szintén megosztott kiegyenlítő átvivőnek két szekundár-feléből, továbbá két (R) és (W) váltakozóáramú ellentállásból áll. Emellett (íi) és (W) úgy választandók meg, 65-hogy ama frekvenciáknál, melyeknél (A) és (K) látszólagos ellentállásai csekély vagy éppen semmi különbségeket sem mutatnak, az (R) és (W) különbsége nagy legyen és megfordítva. 70 Az (R) és (W) ellenállások kapacitásoknak, induktivitásoknak és Ohm-féle ellenállásoknak tetszőleges alkalmas kombinációjából állhatnak. Ha pl. (A) egy pupinizált vezeték, akkor általában található 75 lesz egy olyan (K) utánzat, mely a vezeték saját frekvenciája alatt fekvő frekvenciaterületen jó utánzatot képvisel, nagyobb frekvenciáknál azonban nagyobb eltéréseket mutat. Ez esetben célszerű 80'
