90176. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék zenedarabok reprodukciójánál a hangteltség fokozására
Megjelent 193Q . évi augusztus hó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADAM! BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90176. SZÁM. IX/tl. OSZTÁLY. Eljárás és készülék zenedarabok reprodukciójánál a hangteltség fokozására. Küchenmeister Heinrich kereskedő Berlin. A bejelentés napja 1925. évi január hó 24-ike. A találmány révén egy mechanikusan reprodukált zenedarab jellege lényegesen nemesíthető és hangteltsége fokozható azáltal, hogy ugyanazon hangdarab (pl. 5 hanglemez) miután egy membránt vagy más hanglétesítő elemet gerjesztett, egy alkalmas időközben újból gerjeszt egy második membránt vagy más hanglétesítő elemet. Ezen időköznek legalább 1/40 10 és legfeljebb 1/6 másodpercnek szabad lennie. Ha pl. a második hangreprodukció nagyobb időközben történik, pl. 1/5 másodperc után, akkor az emberi fül a két membrán által létesített hangokat 16 külön hallja; ha viszont a két reprodukció közötti időköz csak pl. 1/60 másodperc, a fül csak a hangerő megkettőzését hallja, nem pedig a hangnak azt a feltűnő nemesedését, mely az xíj eljárás ál-20 tal elérhető. Az új hatást legjobban akkor érjük el, ha az időköz kb. 1/10—1/20 másodperc. Hangdaraboknak beszélőgéppel pl. két hangdoboz révén való reprodukálásakor 25 a két hangtű egymástóli távolságát a reprodukció egész tartamára úgy kell megszabni, hogy az a legkedvezőbb időköznek feleljen meg; rendes méretű hanglemeznél és a szokásos lejátszási sebes-80 ségnél a tűk távolsága kb. 9—4.5 cm. A hatás hasonlít ahhoz, amelyet kiváló rezonanciájú, tehát a hangot kedvezően reflektáló terekkel bíró helyiségekben tapasztalunk. A találmány előnye abban 85 áll, hogy mesterségesen létesítünk a fület legkellemesebben befolyásoló s a reprodukciónak nemes teltséget kölcsönző rezonanciát, holott eddig az olyan terekben, melyekben a rezonancia a 40 fül és a készülék közti távolságtól közvetlenül és a fül, a fal és a készülék közti távolságoktól közvetve függött, a rezonanciát empirikusan meg lehetett ugyan állapítani, de nem lehetett tetszés szerint módosítani. 45 A csatolt rajzon oly grammofon van felülnézetben feltüntetve, mely az újnemű reprodukciót két hangdoboz révén teszi lehetővé, A hangtűk kellő távolságának biztosítására a hangkarokat egymástól 50 függetlenül kell vezetni. Célszerű mindkét kart a hanglemez ugyanazon oldalán elrendezni, nehogy a második hangkarban a hangnak hosszabb utat kelljen a görbe csőben megtennie, mielőtt a töl- 55 csérbe jutna. Ennek megfelelően az (1) lemeztányér azonos oldalán elrendezett s (5) és (6) pontokon a hangtölcsérbe torkoló (3) és (4) hangkarok különböző hosszúak. A (7) 60 hangdobozt a (11) hangtűvel hordó hoszszabb hangkar térde hegyes szögű, míg a (8) dobozt a (12) tűvel hordó rövidebb (4) hangkar (10) térbe majdnem derékszögű. 65 A (11) és (12) hangtűk egymástóli távolsága a hanglemez kezdetén 8—9 cm., a pontozott véghelyzetben pedig még mindig kb. 4.5 cm-t tesz ki. Ezáltal elérjük, hogy az egész játszási tartam alatt a két 70 reprodukció közti időköz kb. 1/10—1/20 másodpercet tesz ki, ami a kivánt hatás elérésére kedvező. A lemeztányér egyenletes sebességű forgása mellett ugyanis azonos időszak alatt egy pont a külső 75 hangvályúban kb. kétszer akkora utat ír le, mint a reprodukció vége felé a belső hangvályúkban. Ha a hangtűk a lemez lejátszásának vége felé egymáshoz nem közelednének, 80
