90153. lajstromszámú szabadalom • Nyugvó fegyverzettekercselésű és permanens mágnesből álló forgórészű váltakozó áramú generátorral gyujtó és világító berendezés, égési mótorral hajtott járművekhez
— 208 — pedig a (J2) tekercseléstől a (15) vezetéken, (17) szorítón, (19) primártekercsen, (20) vezetéken, (22, 31, 25) kontaktusokon, (27) vezetéken, (29) lámpán, ennek (E) 5 földelésén és a (14) vezetéken át vissza a státorhoz áramlik. Láthatjuk, hogy a (29, 30) lámpák egymástól függetlenek, tehát ha az egyik el is romlik, ez a másikat nem befolyásolja. 10 Ha a két lámpa párhuzamosan volna a státorral kapcsolva, akkor az egyik lámpa megromlása esetén a külső ellenállás és az ennek folytán megnövekedő wattfeszültség változása folytán a másik 15 is rögtön átégne s a világítás megszűnne. Ugyanez történne akkor is, ha a lámpák sorban lennének kapcsolva, mert az egyik lámpa megromlásakor az áramkör megszakíttatnék. Azáltal, hogy mindegyik 80 lámpa közvetlenül (külön vezetékkel) van a statortekercselés egy-egy szakaszához kapcsolva, a státortekercselés tehát a lámpák számának megfelelő számú áramelvezetési hellyel bír, a lámpákat külön 85 biztosítékok nélkül egymástól függetlenül tarthatjuk üzemben. Ha a (29) ós (30) lámpák egyenlő ellenállásnak, akkor a (14) vezeték egyáltalán nem működik, a lámpák tehát sorban B0 vannak kapcsolva. A lámpaellenállások változása esetén azonban a (14) vezeték kiegyenlítő vezeték gyanánt működik s ilymódon is lehetővé teszi a két lámpa egymástól független működését. Termé-85 szeles, hogy kettőnél több lámpát is kapcsolhatunk megfelelő áramvezetékek révén a státortekercseléshez. lía a (24) kapcsolót a feltüntetett helyzetből 90°-kai kifordítjuk, akkor a (29) és 40 (30) lámpák rövidre záratnak ós az eddig független és a megfelelő státorszakaszokkal párhuzamosan kapcsolt (18, 19) primártekercsek egymással sorosan kapcsoltatnak. Már említettük, hogy a transzfor-45 mátor-primártekercseknek a státor és a lámpák közé való iktatása hozzájárul a lámpafeszültség állandósításához. Lényeges előnyt képez az is, hogy a (29) és (30) lámpák kikapcsolásakor a transzformá-60 tor primártekercsek önműködően sorba kapcsolódnak. Párhuzamos kapcsolás esetén ugyanis a mágnes-elektromos gép teljesítménye lényegesen csökkenne, mert a transzformátor aránylag tetemes watt-65 mentes terhelést idéz elő, ami a gép feszültségesósét hátrányosan befolyásolná. A (48) transzformátor (33) sekundiirtekercse egyik végén földelve van, másik végén pedig a forgó (35) elosztókar révén a (36) elosztóhoz van kapcsolva, melynek 60 (37) kontaktusai szokott módon vannak a mótor (38) gyújtógyertyáihoz kapcsolva. Ezen elrendezés, melynél tehát tisztán transzformatorikusan létesítjük a szükségelt gyújtási feszültséget, azért lehetsé- 65 ges, mert a mágneselektromos gép már a meglódításkor nagyfrekvenciájú kellő energiát szolgáltat. Az elosztó közvetlenül szerelhető a mótor (39) bütyöktengelyére, minthogy ezzel egyenlő fordulat- 70 számmal kell bírnia. Ez további egyszerűsítést képez az eddig használatos gyujtómágnesekkel szemben, melyeknek induktora rendszerint más forgásszámot igényelt, úgyhogy megfelelő áttétellel kellett 75 meghajtani. A mótor részletei a találmány tárgyára nincsenek befolyással s ezért a rajzon nincsenek feltűnt e+ ve. Az (1) tengely a mótor tengelye, a (39) tengely pedig maga a bü- 80 työktengely lehet s a két tengely a szokásos 1 : 2 áttételi viszonnyal forog. Nehogy a (29) ós (30) lámpák kiiktatásakor a transzformátor sekundartekercselésének feszültsége tiilságosan megnő- 85 vekedjék, célszerű a (34) vezetékkel párhuzamosan (49) átütési szikrapályát kiképezni, mely a lehető legegyszerűbb módon állandósítja a gyújtó feszültségét. A (4S) transzformátor tehát a fentiek 90 értelmében a generátor tekercselésével párhuzamosan, vagy pedig a (29) és (30) lámpákkal seriesbe kapcsolható, mimellett különösen előnyös, hogy nappal, amikor a lámpák nem működnek, a transzfor- 95 mátor közvetlenül a generátor tekercseléséhez, éjjel pedig a lámpákkal seriesbe kapcsolható. A transzformátor sekundartekercselésében közvetlenül indukáltatik a gyujtófeszültség, mimellett az egyik íoo pólus a vastesthez, a nagyfeszültségű pólus a (35) elosztókarhoz van kapcsolva, a vastestre átütő (49) szikrapálya pedig a transzformátor nagy feszültségét állandósítja. A szikrapálya segélyével tehát a 105 legegyszerűbb módon állandósítjuk a nagy feszültséget, mimellett az eddig ismert gyújtómágnes készülékekkel ellentétben a szikrapálya nem túlfeszültség elleni védőszerkezetet, hanem a legegysze- no rűbb alakú feszültségszabályzót képezi. A nagyfeszültség állandósításának ezen módja gyakorlatilag csak akkor alkalmazható, ha a transzformátor és a generátor önindukcióinak viszonyát helyesen vá- 115 lasztjuk meg.
