90075. lajstromszámú szabadalom • Térrezgő rendszer és alkalmazásának módjai
— 2 — legnagyobb közegmozgás nem, minta,hogy kellene, a közlekedő nyílásban, hanem a hozzáfolyási harántmetszetben folyik le. A nyílás elosztásának azon további elő-5 nye van, hogy az áramló közeg összúthosszát csökkentjük és kettőstereknél ezenkívül a közeg sima átmenetét megakadályozzuk. Általában szükséges, hogy a két egyes-10 teret úgy méretezzük, hogy a rezgési folyamat bennük „quasistacioner" módon, vagyis mindegyik pontban lényegében azonos fázissal folyjék le. Lehetségesek azonban oly esetek is, melyekben ezen 15 feltételtől el kell térnünk, amelyekben pl. a kettőstér egyik tere nem „quasistacioner", hanem pl. cső vagy nyitott síp alakjában van kiképezve. Sőt az is lehetséges, hogy mindkét egyestér nem quasistacio-20 ner módon van kiképezve. A találmány tárgyát tevő alakzatban lefolyó rezgési folyamat a következő: Mindkét (ei, e2) térben a kettőstér összalakzatában jelenlevő rezgési energiának 25 egy bizonyos része rezeg, melynek nagyságát a térrészek nagyságviszonya szabja meg. Míg a két térrészben az energia nyomásenergia alakjában lép fel, addig a közlekedő csatornában mozgás formájá-30 ban jelentkezik. A nyomásamplitudók nagyságának viszonyát az (ei, 92) nagyságú terekben ugyancsak ezen térrészek nagyságviszonya szabja meg. És pedig, ha (Ei,) ill. (Ea) jelöli a terekben levő 35 energiamennyiségeket, (pi) ill. (ps) pedig a bennük uralkodó maximális nyomásokat, úgy Pi = E a é g I'-i = <'2 P2 E 1 E 2 t'i A kettősteret a találmány értelmében 40 nemcsak akkor alkalmazzuk, ha két különböző vezeték közti lehetőleg veszteség nélküli hangátvitelről van szó, hanem akkor is, midőn a hangot pl. membránról vezetékre vagy megfordítva vagy két kii-45 lönböző membrán között vagy pedig általában különböző rezgőalakzatok vagy különböző közegek közt kell átvinni és más hasonló esetekben. Az ilyen kettőstér különleges esete ak-50 kor forog fenn, ha csupán egy térbelileg határolt térrésze van, a másikat pedig a szabad közeg vagy esetleg a hallószerv csatornája vagy másefféle alkotja. Eklior előnyös, ha magát a térrészt az 55 ii.emi frekvenciára hangoljuk, mikor is a magábanvéve ismeretes Helmholtz-féle rezonátort kapjuk. Hogy az ilyen készülék jó hatásfokkal dolgozzék, külön követelményeket kell szem előtt tartani a csillapítást illető- 60 leg is. A találmány értelmében az ilyen kettősteret vagy rezonátort jelvevő gyanánti alkalmazásánál úgy méretezzük, hogy a vezetékbe vagy a detektorba való 65 energialeadás következtében fellépő csillapítása (a hasznos csillapítás) egyenlő az átvivő közegbe visszasugárzott energiával (a sugárzási csillapítással). Hanigjeladókészülékeknél a tereket úgy 70 kell méreteznünk, hogy lehetőleg sok energiát sugározzanak a közegbe. Ha az ilyen légteret vagy rezonátort a telefonnál a membrán és a közeg közé iktatjuk, akkor úgy kell azt méretezni, hogy a te- 75 lefonmembránban az ezen légtérén át a közegbe sugárzott energia következtében fellépő csillapítás ugyanolyan nagyságrendű legyen, mint a membránnak a mágnesrendszer általi csillapítása. Ha a 80 csillapításnak ezen feltétele teljesítve van, úgy a telefon lehető legjobb hatásfokát érjük el. Ezen törvényszerűségeket az eddigi akusztikai készülékeknél vagy hasonló 85 légtereknél nem lehetett teljesíteni. Az ilyen rezonanciaterek közbeiktatása azon hely, melyen végeredményben a hang tulajdonképpeni előállítása vagy energiaátalaikulása történik és az átvivő közeg 90 közé lehetővé teszi, hogy a kisugárzott és felvett energiamennyiség nagyságát tetszés szerinti pontossággal szabályozzuk, függetlenül minden egyéb követelményektől, melyeket az akusztikai készülék rezgő 95 alakzatai iránt esetleg támasztunk. Ez a közbeiktatás lehetővé teszi továbbá, hogy a jelvevőknél az úgynevezett sugárzási csillapítás nagyságát úgy szabjuk meg, hogy a készülék összcsillapításának ezen 10 része ugyanazon nagyságrendbe hozható, mint a rezgő alakzatoknak a készülék többi, a hangátvitelben részes szerkezeti elemei létesítette csillapítása, amennyiben ezen utóbbi mennyiség hasznos csilla- 1( pítást hoz létre. Ismeretes ugyan már lég-akusztiikai készülékeknek bizonyos célokra való ellátása légterekkel, emellett azonban egyátlalán nem vették tekintetbe, hogy a kívánt cél 11 elérésére szükséges a légtereknek a rezgőszervvel való összehangolása, vagyis tehát a rezonátor bizonyos jellege és a rezgőszervvel (membránnal) való megfelelő csatolása. Hogy ez a feltétel a gya- 11
