89962. lajstromszámú szabadalom • Tüzelőszerkezet hozzácsatlakozó gázfejlesztővel

Megjelent 1930. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89962. SZÁM. — II/C. OSZTÁLY. Tüzelőszerkezet hozzácsatlakozó gázfejlesztővel. Birkner Miksa főmérnök Bergisch-Gladbach. A bejelentés napja 1922. évi május hó 18-ika. A jelen találmány olyan tüzelőszerkezetekre vonatkozik, melyeknél a tüzelőanyag folytonosan előretolódik (vándorrostély, ferderostély stb.) és elsősorban 5 abból áll, hogy az előretolórostélyhoz közvetlenül egy gázfejlesztő csatlakozik, melybe a rostélyról jövő tüzelőanyagmaradványok (salak), a még bennük lévő éghető anyagok elgázosííása céljából, köz-10 vétlenül és még izzó állapotban bejutnak. Az így előállított éghető gázok célszerűen ismét visszavezettetnek ,a rostély fölé, hogy itt elégettessenek. Ily módon a tüzelőanyagnak lehető legtökélesebb ki-15 használása és a melegveszteségeknek le hető legtökéletesebb elkerülése érhető el, Ezenkívül a rostélyon való elégetés a tüzelőanyag éghető alkatrészeinek tökéletes elégetésére való tekintet nélkül mehet 20 végbe, mert a tüzelőanyag tökéletes ki használása a rostélyhoz közvetlenül hozzá csatlakozó gáj fejlesztőben történik, úgy hogy ezáltal a rostély üzeme megkönnyít tetik és kedvezőbben alakul. 25 A jelen találmánnyal vált elsőízben lehetővé az is, hogy a rostély nagy megterheléseinél, valamint túlterheléseinél, amikor az ismert rostélyszerkezetekkel, tűzhidakkal vagy effélékkel csak a tüzelő-80 anyag éghető alkatrészeinek tetemes veszteségei mellett lehet dolgozni, jó kiégetési eredménnyel dolgozzunk. Valamennyi ismert rostélytiizelésnél csak bizonyos középúton lehet kedvező hatással dol-85 gozni, amikor is bizonyos veszteségeket számításba kell venni, melyek főleg az eltávozó gázokból és a lehulló hamuból származó veszteségekből tevődnek össze. Mindig az tapasztalható ekkor, hogy mihelyt az egyik veszteséget csökkenteni 40 igyekezünk, a másik növekedik. így pl. az eltávozó gázokból származó veszteség csökkentésekor növekedik a lehulló hamuból származó veszteség a füstgázok nagyobb szénsavtartalma folytán, tehát a 45 csekélyebb légfeleslegnél, mert utóbbi a rostélynak jó betakarását igényli egészen annak végéig, emellett pedig a még éghető alkatrészek eltávozása el nem kerülhető. Ha megfordítva: jó kiégetésre törek- 50 sziink, azaz a lehulló hamuból származó veszteség kicsiny, akkor elkerülhetetlenül nagyobb felesleges légmennyiségek mennek keresztül a rostély végén lévő likacsos rétegen. Ezáltal azonban növekedik 55 az eltávozó gázok okozta veszteség és a szénsavtartalom kisebb lesz. A jelen találmány elsőízben csökkenti mindkét említett melegveszteséget azáltal, hogy a tüzelőanyagnak még éghető maradványa 60 elgázosíttatik és hogy az így nyert gázok a felesleges levegő felvételére használtatnak fel. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráján a találmány egyik foganatosítási példája van 65 bemutatva két, egymásra merőleges függélyes metszetben. Itt (1) jelöli az előretolórostélynak (vándorrostélynak) hátsó végét és (2) a gázfejlesztő felső aknaköpenyét, mely gáz- 70 fejlesztő a tüzelőszerkezet (7) és (8) falazatrészei közt van elrendezve. Az (1) rostélyról jövő salak a (15) téren át hull be a gázfejlesztőbe. A célszerűen lefelé kúposán bővülő (2) aknához lent a (3) elégető- 75. tér csatlakozik, melyhez végül az a (4) szekrény csatlakozik, melyben a már teljesen gázmentesített salak összetörésére