89782. lajstromszámú szabadalom • Massza önégető elektródák számára
döngölhető masszánál ezen szilárdságot sohasem érjük el Annak kimutatására, hogy mily módon változik a consistentia, ha a folyékony 5 kötőszerek mennyiségét fokozzuk, összehasonlító viscoseméréseket végeztünk, még pedig finoman porított anthracit és folyékony kötőszer keverékeinek egy sorával. A viscositást akként állapítottuk meg, 10 bogy feljegyeztük azon másodpercek számát, melyre adott súlyú rúdnak szüksége volt, hogy adott vastagságú masszarétegon keresztülmozogjon. Az eredmények a következők voltak: 15 24% kötőszernél a rúd mozgása nem volt észlelhető. 25% kötőszernél a mozgás észlelhető volt ugyan, a mozgás tartama azonban több volt 1 óránál. 20 26% kötőszernél a mozgás valamivel gyorsabb volt, az időtartam azonban még mindig több volt 1 óránál. 27% kötőszernél a mozgás időtartama 25 még mindig nagyobb 1 óránál. 27.50% kötőszernél a tartam 760 mp. 28.00%•9a9910099 28.50% 99 a 99 6099 29.00% 9 9 a 99 5899 30.00%•9 a 99 39 99 32.00%99 a 99 20 99 Ha ezen eredményeket görbe alakjában tüntetjük fel, akkor kitűnik, hogy a görbe 27.5—28% kötőszernél erős görbületet mu- 35 tat. A massza mozgékonyságának ezen rögtönösen beálló változása nyilvánvalóan a folyékony anyag oly tartalmának felel meg, melynél a masszának szilárd szénrészecskéi már nem állanak egymással 40 közvetlen érintkezésben, hanem a kenőszeren csúsznak. Az elektródák előállításánál használt kötőszerek ugyanis egyúttal kitűnő kenőszerek. Az abszolút százalékarány, melynél a 45 masszának döngöllietosége megszűnik, az (‘lektródamassza finom anyagának menynyiségétől és minőségétől függ és előre meg nem állapítható. A fennebb hivatkozott vizsgálatok* ' a görbének „törési 50 pontja“ 27.50% kutószernél lép fel. Ez természetesen csak egy bizonyos meghatáro zott finom anyagnak egy bizonyos kötő szerrel való keverékénél lép fel. Ha a finom anyagnak qualitását vagy finomsá- 55 gát megváltoztatjuk, a törési pont eltolódik. Minden körülmények között azonban oly viscositási görbét kapunk, mely akkor mutat törési pontot, amikor a massza észlelhetően „folyóssá“ válik. Rendszerint nagy elektródák masszái 60 számára kb. ‘A durva anyagot, azaz valamely szenet, pl. izzított anthracitot használunk diónagyságú darabokban. A durva anyag igen kevés kötőszert igényel át nedvesedéséhez. A masszának darabjai, 65 minden oldalukon, finom anyaggal vannak körülvéve; a finom anyagnak consistentiája a masszának consistentiájára mérvadó. Nagy méretben végzett gyakorlati kísérletek mutatták, hogy a consis- 70 tentiának jellegzetes változása, az előbb ismét retett kísérletnél alkalmazott anyaggal azonos anyagnak használatánál, de kb. V* durva anyaggal, kb. 18% kötőszernél áll be; 20%-nál a massza igen 75 mozgékony. Ezen számok a fenti szamokkal jól megegyeznek, Ini ■: tetbe vesszük, hogy a masszán. s része kevés kötőszert vesz igénybe. Ha több durva anyagot alkalmazunk, akkor so a változás a kötőszernek kisebb mennyi ségénél áll be. A masszát mindig forró állapotban kezeljük, rendszerint 60—100* C között. A gyakorlatban alkalmazott keverek ekkor folyós. 85 Ha a masszához elegendő nagy menny) ségű illó alkatrészeket és kötőszereket adagolunk, a masszának döngölését telje sen el lehet kerülni; folytonos elektródák' nak előállítása ekkor az öntés jellegét veszi 90 fel. Azonban ily esetekben is kitűnő vezetőképességet és fajsúlyt kapunk a késs elektródákban, ami a rendkívül kedvező égési feltételeknek tulajdonítható. Amint fennebb említtetett, a vasköpeny az elek- 95 tródamasszával együtt lassan lefelé csúszik, amikor is a masszának hőmérséklete egyenletesen és lassan, kb. 60° C-ról aa elektródacsúcsnál a legvilágosabb felié)' izzásig fokozódik. Körülbelül 200°-nál kéz- 100 dődik a massza legillóbb alkatrészeinek első desztillációja. mely részek gőzalak' bán eltávoznak. Kb. 700°-nál a kötőszerek nagy molekulájú szénvegyületekké, majd lassan mindig keményebb koksszá alakul- 105 nak át, miáltal az elektróda likacsossága növekedik. A nyers massza a döngölésnél még kevés levegőt tartalmaz, melynek egy része azonban az elektródában való ágyazás közben eltávozik, amikor is a likacsos- 110 ság 5%-ra csökken. A teljesen égetett elektródában a likacsosság többnyire 15—20%. A desztillálás és az elkokszolás közben a kötőszernek túlmennyisége a desztillálási termékekkel együtt lefelé, az elektródának 11» már égetett és ekként legporozusabb ró-
