89663. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti karomkapcsoló
kapcsolóiéi tokjának (8) hasítékán (8. ábra) átdugott (7) szárny nyúlik lefelé. Ezen a szárnyon tárnád az ismert kiváltó szerkezet. A (6) toldat a (8) hasítékot (1. 5 ábra) mindkét oldalon túlfedi. A (4) horony á (2) ék számára vezeték gyanánt szolgál (5. ábra) ennek az éknek a kapcsolási helyzetbe való előremozgásánál, valamint a szétkapcsolási, illetve a záró-10 helyzetbe való visszafelé mozgásánál, mely helyzetet a biztosító éknek fel kell vennie, ha két jármű közötti kapcsolás oliva van anélkül, hogy a járművek nyomban szétválasztatnának egymástól. 15 A biztosító ék, záró helyzetben, az (5) horonyban fogai helyet. A kapcsolófej feneke, amennyire a (2) biztosító mozgásánál támasztó felület gyanánt szolgál, meg van görbítve (2. ábra) és rézsútosan 20 emelkedő (9) feljáróval van ellátva, melynek felületét két, egymást tompaszög alatt metsző (a, b) rézsútos felület alkotja (9. és 10. ábra). Ezen kiképzés folytán a (9) feljáró profilja tetőalakú. A (2) bizto-25 sító éknek hátrafelé nyúló, lapos (6) toldata (c) rézsútos felülettel van ellátva, mely a rézsútos felülettel korrespondeál. Ezen elrendezés folytán a (2) biztosító éknek a rézsútos (a) felületre felcsúszó 80 hátsó toldata állandóan azt a törekvést mutatja, hogy erről a felületről oldalt lecsússzon, ami maga után vonja, hogy a (2) biztosító ék mellső része a (4) horonynyal szomszédos tokfal belső felületéhez 35 simul. A (2) éknek tehát általában mindig az lesz a törekvése, hogy a (4) horonyba becsappanjon. Egy másik kapcsolófej, illetve jármű lökésének hatására, a hátsó toldat súrlódása és ennek a 40 toldatnak a (9) lejtőre való felkúszása a (2) éknek hátrafelé mozgását fékezi és az (a) felületről való lecsúszás a (2) éket mindig a (4) horony felé tereli. Az (1) kapcsolófej alsó oldalán (10) nyúlvány 45 van elrendezve, melynek homlokfelülete, az 1. ábrából látható módon, a kapcsolófej hossztengelyéhez képest rézsútos. Ha már most a (2) bizl.osító éket vagy a (11) kiváltó szerkezet, vagy a (12) szétkapcsoló rúd segélyével visszahúzzuk (2. ábra), ak- 50 kor a (9) feljáró hatására megemeltetik és minthogy a (7) toldat homlokoldala a rézsútos (10) kiszögelésre támaszkodik, a biztosító ék az 5. ábrában szemléltetett helyzetet foglalja el, melyben a vissza- 55 felé mozgásnál az (5) horonyba csúszik és ezáltal a záró helyzetbe kerül. Szabadalmi igények: 1. Önműködő vasúti karomkaposoló, a kapcsolófej hosszirányában, annak bel- 60 sejóben eltolható biztosító ékkel, jellemezve azáltal, hogy a (2) biztosító ék az (1) kapcsolófej tokfenekének görbületével korrespondeáló, hátsó (6) toldattal van ellátva, mely a (2) ék visz- 65 szafelé mogzgatásánál, lerézselt (c) felületével egy profilban tetőalakú (9) lejtőnek megfelelően lerézselt (a) felületén felkúszik, miáltal a (2) ék visszafelé csúszásánál, az eközben egymáson 70 lecsúszó rézsútos felületek folytán, az ék, élalakú (3) vezető kiszögelésével, mindig a (4) horonyba esik vissza, mely azt a kapcsoló helyzetbe vezeti. 2. Az 1. alatti igényben védett önműködő 75 vasúti karomkapcsoló foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a biztosító éknek hátsó (6) toldatán a (11) kiváltó szerkezet támadó felülete gyanánt szolgáló, lefelé nyúló, az (1) kap- 80 csolófej tokjának (8) hosszhasítékán átvezetett (7) szárny van kiképezve, melynek homlokoldala a kapcsolófej hossztengelyére merőleges és mely az éknek a kiváltó szerkezet segélyével 85 teljesen visszahúzott helyzetében a kapcsolófej tokjából lefelé nyúló, annak hossztengelyéhez képest rézsútos (10) ütközőre támaszkodik, miáltal a (2) ék rézsútos helyzetbe jut, úgyhogy 90 hátrafelé mozgásánál az (5) horonyba és egyúttal a záróhelyzetbe csúszik. 4 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.
