89508. lajstromszámú szabadalom • Eljárás befecskendehető homogén olajos bizmutkészítmények előállítására
len. A bizmutvegyületek rezorpciótörvényei tekintetében végzett nagyszámú állatkísérlet azt a meglepő tényt állapította meg, hogy a bizmutnaftenátot a 5 szervezet csak egészen meghatározott koncentrációban rezorbeálja optimálisan. Ha pl. olyan olajat, amely nem több, mint 1% bizmutot oldott alakban tartalmaz, intramuszkulárisan vagy szubkután be-10 fecskendezünk, úgy a bizmut a befecskendezés helyéről lényegesebb lobos tünetek kiváltása nélkül eloszlik. A legtöbb esetben a bizmut 10—14 nap alatt teljesen eltűnik és még a legfinomabb kémiai 15 módszerekkel sem mutatható többé ki. Ellenben, ha más természetű bizmutkészítményeket (pl. a trepol-tipusúakat, melyek a bizmutvegyületet tudvalevőleg nem olajban oldva, hanem szuszpendálva tar-20 talmazzák) vagy nagyobb bizmuttartalmúakat (több mint 1% bizmuttartalommal) fecskendezünk be, úgy megfigyelhetjük, hogy a befecskendezés helyén lobos tünetek lépnek fel, amelyek növekvő kon-25 centrációval erősbödnek és a lobos beszűrődéstől a szövetnekrózisig minden átmenetet mutatnak. Ilyen esetekben a bizmut nem oszlik el, csupán kis része rezorbeálódik, míg a legnagyobb része lerakódás 30 alakjában ott marad és a boncolásnál még hónapok multán is szabad szemmel megtalálható. Azt találtuk továbbá, hogy a viszonylag híg olajos bizmutoldatok (0.5—1%) jó rezorbeálhatóságuk folytán, rendkívül gyors, 35 lökésszerű hatást gyakorolnak a spirochétákra és a szifilisz külső kórtüneteire és pedig már olyan adagokban, melyek valamennyi egyéb bizmutkészítmény %— ^-át teszik. Míg eddig a trepol-tipusú, 40 8—10% bizmuttartalmú készítmények ismételt befecskendezésével nagy bizmutlerakódásokat igyekeztek elérni, a fenti olajban oldható, bizmutban szegény naftenát egyetlen adagjával azonnali és vég- 45 leges hatást érünk el a spirochétákra és a kórtünetekre. A régi módszer mindig azzal a veszedelemmel járt, hogy az ottmaradt lerakódások valamely körülmény folytán hirtelen rezorbeálódnak és ezáltal 50 többé-kevésbé súlyos mérgezési tünetet váltanak ki. Ezzel ellentétben az új módszer csak azzal a bizmutmennyiséggel dolgozik, amely a gyógyhatás elérésére éppen szükséges. A módszer nem törek- 55 szik lerakódások előidézésére, nem jár az injekció helyének izgalmával és megduzzadásával, amit a gyógykezelt egyén fájdalmasnak érez és a későbbi mérgezések veszedelmétől teljesen mentes. 60 Szabadalmi igény: Eljárás befecskendezhető, homogén olajos bizmutkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy bizmutnaftenátot olajokban feloldunk. 65 Palla.3 nyomda, Budapest.