89422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás króm lecsapolására
Megjelent 1930. évi szeptember li ó 1 -én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89432. SZÁM. — VU/i. OSZTÁLY. Eljárás króm lecsapására. Kálmán Emil és Kind Richárd gyárosok Wien. A bejelentés napja 1924. évi február hó 16-ikSi. Ausztriai elsőbbsége 1923. évi március hó 28-ika. A fémes króm elektrolitos lecsapása más fémeken való védő bevonat előállítása céljából igen fontos a króm nagy savállósága és mechanikai keménysége foly-5 tán. A króm,be>vonatok további feldolgozása azonban az ismeretes nikkelbevonatok helyett nehézségekkel jár annak következtéiben, hoigy a króm általánosságban csak szürke porszerű csapadék alakjában 10 válik le, amely csak különleges esiszolószerek segítségével legjobb esetben is csak bágyadt fényre csiszolható, de sohasem érhető el az az erős fény, amely nikkelezéseknél könnyem elérhető. Ezt a hátrányt 15 másrészt a krómnak egyébként annyira értékes nagy keménysége is okozza. Igaz ngyan, hogy fényesre csiszolt réz- vagy sárgaírézifelületeken erős fényű króm lecsapásokat is állíthatunk elő igen vékony 20 rétegekben, ezek azonban csekély vastagságuk következtéiben nem bírnak kellő védő hatással. Ha az áramot hosszabb ideig vezetjük keresztül, hogy vastagabb rétegeket kapjunk, úgy ezek ismét szür-25 kék lesznek. Vasira, a rézzel és sárgarézzel ellentétben, még vékony rétegekben sem állíthatunk elő erős fényű csapadékokat. Ezen a fémen a csapadék azonnal szürkén válik le. Erősfényű krómbevonaitoknak 80 megfelelő középvastagságban való előállítása rendkívül nagy gazdasági értékű feladat, mert a krómozás általános elterjedése a nikkelezés helyett csak akkor várható, ha a bevonat erős fényének kö-85 veteilménye kielégíthető. Kitűnt már mosit, hogy ezt a célt elérhetjük, ha az aciditás, a hőmérséklet és a redukciófok tekintetében bizonyos feltételeket betartunk, amelyeiket az jellemez, 40 hogy egyrészt a csapadék tökéletesen oxidmeníes legyem és másrészt olyan körülmények közt képződjék, amelyek a i'émcsírák egyenletes tapadását engedik meg. Ha a fém leválasztása végett a króini- 15 savból, vagy kromátok, illetve bik romát ok oldataiból indulunk ki, úgy ismeretes, hogy ezekben az oldatokban a katódán fokozatos redukció megy végbe', míg a katódán leváló oxidok (illetve hidroxidok) 50 lémmé redukálódnak. A í'ómleválásnak a katódán végbemenő folyamata Cr- • < (- 2 (—) —*• Cr tehát a kétértékű ionok jelenlevő menynyiségétől függ, különösen aimi a fém ter- 55 melési hányadát illeti. A fürdő redukció -fokának tehát célszerűen olyannak kell leminie, hogy kétveg'yértékű króm, előnyösen kromo-kromitok alakjábain, azaz h á romivegyértékű oxidokhoz vagy hidroxi- 60 dokihoz kötve legyen a fürdőben a katóda környezetéiben. Ezek a kromo-kromitok. amelyek önmagukban véve csak kevéssé vannak disszociálva, szolgáltatják a fémkiválasztáshoz szükséges kétvegyértékű 65 ionokat. A kétértékű ionok létképessége mellett teljesen az alábbi egyeinsúlyviszony függvénye Cr-- + 2H- Z- 2 C r " - + H 3 aimely azt mutatja, hogy már csekély 70 aciditás is képes a kétértékű iont háromér téküvé oxidálni, amikor is hidrogén szabadul fel. A kétértékű ionoik száma már most az aoiditáson kivül egyrészt a fürdő reduikciófokától, másrészt a jelen- 75 levő, illetve az áram hatása alatt képződő kétértékű hidroxidok disszociáció 1 okától, vagyis a disszociált résznek a
