89375. lajstromszámú szabadalom • Mozdony könnyű (mezei) vasutakhoz

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89375. SZÁM. — V/c. OSZTÁLY. Mozdony könnyű (mezei) vasutakhoz. Roadrails Limited London. A bejelentés napja 1921. évi augusztus hó 15-ike. Angolországi elsőbbsége 1920. évi október hó 15-ike. A találmány célja a létező könnyű vasútrendszerek tökéletesítése és különösen az ezeknél használatos vontatógépek, vagy lokomotívok tökéletesítése. 5 Ismeretes az olyan vontaíóberendezés, melynek vontató ereje a vágány melletti úttestre, terhelése pedig a vágányra hat s az ilyen berendezéseknél szokásos a lokomotív hajtókerekeit a sínek közt, vagy 10 a sínektől kétoldalt elrendezett műúton, vagy műösvényen járatni, mint ez szabadalmamban már ismertetve van. A jelen találmány értelmében a lokomotív keretéhez a forgóalvázakat nem a 15 lokomotívkeret hosszközepének egy pontján elrendezett egyetlen csap révén, hanem a lokomotívkeret mellső és hátsó végének mindkét oldalán elrendezett önkormányzó szerkezet révén kapcsoljuk a 20 lokomotívkerethez. A lokomotívkeretet célszerűen két szelvényből állítjuk össze, melyek egymással csuklósan, engedékenyen, vagy csáposán vannak a hajtókerekek, tengelyének síkjában — legcélsze-25 rübben lehetőleg mélyen e tengely alatt — kapcsolva. A hajtókerekeket hordó tengely csapágyai oldalsó vezetővillákkal bíró szánokban vannak elrendezve, s egy rúgós vagy lökéstompító szerkezettel van-80 nak ellátva, mely a mozdonykeret megfelelő részeivel, vagy nyúlványaival működik össze. A hajtókerekeket az említett szabadalom szerinti módon sebességváltóval kap-85 csolt láncáttétel hajtja. A csatolt rajzok példaképen a találmány tárgyának egy kiviteli alakját tüntetik fel. 1. ábra oldalnézetben, 2. ábra pedig alaprajzban tüntet fel egy 40 könnyű vasúti járművet, melynek kerete egy mellső (jobboldalt) és egy hátsó forgóalvázra van szerelve. 3. ábra függélyes keresztmetszet a hajtólkerekek tengelyének axisán keresztül, 45 4. ábra a hajtókerekek és a csatlakozó részek távlati képe, mely különösen a lokomotívkeret-gerendák mellső és hátsó szelvényeinek kapcsolási és a hajtőkéréktengelyen való felfüggesztési módját 50 tünteti fel. 5. ábra homloknézetben, 6. ábra pedig távlatilag ábrázol egy forgóalvázat s az ezt a lokomotívkerethez kapcsoló önkormányzószerkezetet, 55 míg a 7. ábra a forgóalváz alaprajzában táTja elő az önkormányzószerkezet működési módját. 8. ábra a 3. ábrának megfelelő metszet- 60 ben tünteti fel négy keréknek a hajtótengelyen való elrendezését, melyek közül kettő a vágányok között, kettő pedig azoktól kétoldalt jáT. A feltüntetett szerkezetben a jármű fő- 65 keretét hosszgerendák alkotják, melyek két (A, B) és (A', B') részből állnak, melyek a vágány sínéi között járó, a jármű hosszközepén elrendezett (D) vontatókerekek (C) tengelyétől nyúlnak előre és 70 hátra. Mindkét gerendának egy-egy szelvénye a másikhoz a (C) tengely alatt (E) csap révén van kapcsolva s a velük célszerűen egydarabból készült függélyes (A2, B2) karok révén van felfüggesztve. 75 A rajzból kitűnik, hogy az (A2, B2) karok a jármű két oldalán felnyúló függesztő szerveket képeznek s ugyanazon