89336. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

emeltyűnek (14) oldalnyúlványai vannak (3. ábra), melyek a (2) tok falaiban kiképzett ívelt hornyokba illeszkednek. Az utóbbiak a (7) emeltyű (8) tengelyével 5 koncentrikusait. Ez a csuklós rudazat az (5) zárótestet csak akkor kezdi háltrahúzni, amikor a (2) tok már bizonyos útat megtett hátrafelé. A visszamaradás mértéke a csukló-50 tagok méreteitől, főleg a (10) támasztó -tag hosszától függ. Az (5) zárótest sebessége a (2) tok sebességéhez viszonyítva a hátralökés kezdetén nulla, azután folytonosan növekszik és egy maxiimujmoit el-15 érve ismét csökken (lásd a 4. ábra II. görbéjét). Ennélfogva az (1) fegyvercső hátsó vége a hátralökés kezdetén még egyideig zárva marad, viszont az előrelökés végezte előtt már fedve van. A következő lövés tehát már az előrelökés (visszaszökkenés) befejezte előtt adható le és így sortűznél a hátralökések ereje csökkenthető. Az 5., 6. és 7. ábráik kapcsán látni fog-25 juk, hogy a lövések egymásutánja miként gyorsítható a szokásos elsütő szerkezet révén. Ez a szerkezet a következő: Az (5) zárótestben a (16) ütőszeg van csúsztathatóan elrendezve. Mikor az (5) 80 zárótest előreszökken, a (16) ütőszeg (17) toldata beleütközik a (2) tokban ágyazott, kétkarú (19) emeltyű (25) végébe, melyet a (IS) rúgó felfelé szorít. Az így megakasztott (16) ütőszeg összenyomja a 35 reátáimaszkodó ütőriigót. Ha a (20) ravaszt hátrahúzzuk, akkor a (21) rtígóra támaszkodó (22) rúdnak kiszélesedő (24) vége a (19) emeltyűt kiakasztja a (16) ütőszeg (17) toldatából, mire az ütőszeg 40 azi ütőrúgó hatására előrecsappan ós a töltényt elsüti. A fegyvercsővel mozgó závárzat az első lövés előtt külső véghelyzetében van és a (16) ütőszeg szabaddátételére a ravaszt 45 csak kevéssé kell hátrahúzni. Ha azután a következő lövéseket (sortűznél) akkor akarjuk leadni, mikor az előreszökő fegyvercső és vele a závárzat tokja még nem ért el a véghelyzetbe, akkor a ravaszt 50 vagyis a vele összekötött (22) rúdat hátrább kell húzni, mint az első lövés alkalmával, mikor a fegyveresővel mozgó részek véghelyzetükben voltak. A ravasz kétféle meghúzásának határolására például a (23) bütykös emeltyű használható. 55 Ezt egyes lövésekhez vagy sortűznél az első lövéshez úgy állítjuk be, amint a 7. ábrán látható, vagyis hosszabbik bütykével a ravasz felé fordítva. Ezzel a (21) rúgót kíméljük, mert nem nyomjuk ösz- 60 sze felesleges módon. Sor tűzhöz felcsappantjuk a (23) emeltyűt (5. és 6. ábra), hogy a rövidebb bütyke legyen a ravasz felé fordítva és a ravasszal a (22) rúd hátrább legyen húzható, mint az első lö- 65 vésnél, hogy a (16) ütőszeg már kikapcsolódjék, mielőtt a visszaszökő cső külső véghelyzetébe jutott. Szabadalmi igények: 1. Önműködő lőfegyver a hátralökés ál- 70 tal működtetett csuklós aávárzattal, melynek a fegyver helytálló vezetékeiben eltolható tokjában a fegyvercsövet záró test van eltolhatóan elrendezve, azáltal jellemezve, hogy a zárótest 75 mozgatására egy a závárzat tokjában ágyazott tengely körül forgatható kétkarú emeltyű szolgál, melynek hátsó karja egy a fegyver helytálló részében ágyazott tengely körül forgatható 80 taggal csuklósan van összekötve. 2. A 1. igénypontban védett lőfegyver kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a zárótestet a kétkarú emeltyűvel egy közbenső csuklótag köti össze, mely- 85 nek egy toldata a závárzat záróhelyzetében a zárótest és a kétkarú emeltyű közé ékelődik. 3. Az 1. igénypontban védett lőfegyver kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy 90 a závárzat záróhelyzetéiben a kétkarú emeltyű forgástengelyével koncentrikus szélű nyúlványokkal illeszkedik a tok megfelelő hornyaiba. 4. Az 1. igénypontban védett lőfegyver 95 kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a ravasz és a vele összekötött, az ütőszeget működtető szerkezet hátnahúzásának határolására egy elállítható ütköző szolgál. 100 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.