89321. lajstromszámú szabadalom • Húzó és lökőkészülék vasúti járművekhez

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jHBflL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89321. SZÁM. — V/b. OSZTÁLY. Húzó- és lökó'készülék vasúti járművekhez. Dr. Alma Maximiiiaii központi felügyelő és Alma Carl Egon kereskedelmi tanácsos Wien. A bejelentés napja 1922. évi december hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi március hó 18-ika. A találmány vasúti járművekhez való utánengedő, végigmenő húzó- és lökőkészülékre vonatkozik, mely a kocsi középen eltolhatóan összekötött, rúgók hatása alatt 5 álló két húzórúdfélből van összetéve. A találmány értelmében a rúgók helytálló csapágyakban eltolható a húzórúddal összekötött hüvelyek között oly módon vannak elrendezve, hogy a rúgók úgy a 10 húzó, mint a lökőigénybevételeknél a csapágyakra szorulnak. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképen vett foganatosítási alakját tünteti fel. Az 15 1. ábra a készülék egyik felét nyugalmi helyzetében mutatja, a 2. ábra ugyanez lökőhatás befolyása alatti és a 3. ábrán húzóhatás fellépésekor elfog-20 1 alt helyzetében látható. Az (a) rész a vázlatosan feltüntetett önműködő kocsikapcsolást (középütközőkapcsolót) vagy az azzal való összeköttetést vagy a húzóhorgot jelzi. Ezen részből in-25 dul ki a (b) húzórúd egyik fele és a (c) ütközőgerendán és a többi haránttartókon keresztül a kocsiközépig vezet, ahol a korlátolt mértékben csúsztatható (d) összekötődarabon eltolhatóan van elrendezve. A (b) 30 rúdfeleknek az összekötődarabban való eltolhatósága szintén megfelelően van korlátozva pl. azáltal, hogy a (b) rúdféllel szilárdan összekötött (o) ék a (d) összekötődarab (p, q) hosszhasítékaiban csúszik. A 35 másik (a rajz jobboldalán feltüntetett húzórúdfél azonos szimmetrikus elrendezést mutat. A húzórúdnak a (c) ütközőgerendán áthatoló része a húzórúd elforgásának megakadályozása céljából szögletes keresztmetszetű. A húzórúd többi része körke- íq resztmetszetű lehet. A húzórúddal az (e) és (f) csapágyakban vezetett csőalakú (g), illetve (h) hüvelyek az (i), illetve (j) ékek útján szilárdan vannak összekötve. A csapágyak a kocsialvázon az (n) középhossz- 45 tartóra vannak erősítve. A húzórudak további vezetékei a szükség vagy célszerűség szerint kerülnek alkalmazásba. A (g, h) hüvelyek belső végeire a húzórúdon eltolható (k), illetve (1) alátétlapok 50 támaszkodnak, melyek közé az (ni) rúgó van iktatva. Minden egyes (b) húzórúdrész célszerűen (a vázlatos rajzon fel nem tüntetett módon) végeiknél fogva egymáshoz illesz- 55 tett és hüvely és két ék ségélyével egymással egyesített két darabból áll. Ha az (m) rúgó, a (g, h) hüvelyek, stb. a kocsiközéphez közelebb vannak elrendezve, úgy a két húzódarab összekötése külön hüvely segé- 60 lyével történik, különben azonban ezen összeköttetésre a (g) hüvely használható fel. Ebben az esetben a (g) hüvely a homloktartó felé vezető irányban a rajzon látható méretnél hosszabb és a két össze- 65 kötőék egyike az (i) ék. A inásik a homloktartóhoz közelebb fekvő (a rajzon fel nem tüntetett ék oldása által a kocsikapcsolást, illetve a húzóhorgot hordozó rövid húzórúddarab kicserélése könnyen foganatosít- 70 ható. Ugyanez a lehetőség természetesen az elsőnek jelzett esetben is fennáll. A nyugalmi helyzetben (1. ábra) az (m) rúgó a (k, 1) alátétlapokat úgy az (e, f) csapágyakra, mint az ezen csapágyakban 75 vezetett (g, h) hüvelyekre szorítja. Lökések felléptekor (2. ábra) a (b) rúd, valamint a (g) hüvely útján a (k) alátét-