89298. lajstromszámú szabadalom • Beugrózár keresztül nyíló ajtókra

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89398. SZÁM. — XVI/a. OSZTÁLY. Beugrózár keresztülnyíló ajtókra. Szűcs Mihály lakatos Miskolc. A bejelentés napja 1921. évi május hó 24-ike. A találmány tárgya beugrózár keresztülnyíló ajtókra, vagyis oly ajtókra, melyek mindkét irányba nyílnak. Ilyen ajtókat főképen vasúti kocsikra alkalmaz-5 nak, mint átjáró ajtókat, melyeken át az egyik kocsiszakaszbol, a másik kocsiszakaszba közlekedhetünk. Az eddig alkalmazott ajtóknál azon hátrány mutatkozott, hogy az ajtózárak, ha csak az 10 ajtó nincsen retesszel bezárva, nem zárnak megbízhatóan és a becsukott ajtók igen könnyen kinyílnak. Az volna pedig kívánatos, hogy az ilyen ajtók bármelyik oldal felé könnyen nyithatók legye-15 nek, amellett azonban egyszerűen becsapva, záróhelyzetükön önműködően rögzítődjenek, és ezen helyzetet megbízhatóan akkor is megtartsák, ha az ajtót akaratlan úl erősebb lökések, vagy rázkó-20 dások érik, vagy pedig ha valaki az ajtónak neki támaszkodik. Mindezen követelményeknek tökéletesen megfelel a találmány szerinti beugró ajtózár, melynek egyik példaképeni kiviteli alakja, 25 amelytől a találmány lényegének érintése nélkül számos eltérés is képzelhető, a mellékelt rajzon látható: Az 1. és 2. ábrák a zárnak két összedolgozó felét mutatják, külön-külön oldal -80 nézetben, a 3. ábra a két zárrészt együttesen záróhelyzetben felülnézetben, ill. részben metszetben, az 1., 2. ábrák A—B vonala szerint, a 85 4. ábra a 3. ábrához hasonló nézetet nyitáskor, az 5. ábra pedig ugyanezt zárás közben tünteti fel. Az egyik zárrész, mely előnyösen az •40 ide-oda nyíló (b) ajtóra alkalmaztatik, lényegében oly (f) zárból áll, melynek (d) retesze az (e) kilincs segélyével rugalmasan visszahúzható és a kilincs elengedése után rugalmasan visszaugrik az 1., 3. és 5. ábrák szerinti helyzetbe. 45 A másik (g) zárrész, melyet előnyösen a (c) ajtófélfára alkalmazunk, lényegében 'két rugalmasan visszanyomható (h, h') ötlőből áll (3. ábra), amelyek a (d) záró-Teteszt közrefogják és amelyeknek ék- 50 álakúan ferde oldala kifelé van fordítva, olykép, hogy mindkét, ötlőnek a közrefogott (d) retesz felé néző oldala a retesz felületével párhuzamos. Ezen ötlők a rájuk ható (i) rúgók ellenében nyomha- 55 tók vissza a (g) zártokba. A 3. ábra szerinti helyzetben az ajtó zárva van, és annak (d) záróretesze a legerősebb rázkódásra, lökésre vagy nyomásra sem szabadulhat ki a (h, h') öt- 60 lők közül. Mihelyt azonban az (e) kilinccsel vagy az azt esetleg helyettesítő kulccsal a (d) reteszt a 4. ábra szerinti helyzetbe visszahúzzuk, ill. az ötlők közül kihúzzuk, úgy a (b) ajtó bármelyik 65 irányban akadálytalanul nyitható. A kilincs elengedése után a (d) retesz ismét előre ugrik. Ha most az ajtót becsapjuk, úgy aszerint, hogy melyik oldalról csukjuk az ajtót, a (d) retesz nekiütközik az 70 egyik, vagy másik (h) ötlő ékold alának (5. ábra) és csukódásközben az ötlőt benyomja tokjába. Mihelyt azonban a (d) retesz a másik (h') ötlőnek ütközik, a benyomott (h) ötlő azonnal kiugrik, és 75 az ajtót záróhelyzetében rögzíti. Bármely oldalról csukjuk tehát az ajtót, az záróhelyzetében önműködően és megbízhatóan rögzítődik. Az (e) kilincsen kívül a (d) retesz kulccsal befolyásolható rög- 80