89242. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vonós és más egyéb hangszerek domború tetőlemezének hanggerendával való megkötésére

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 89242. SZÁM. — IX/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés vonós és más egyéb hangszerek domború tetőlemezének hanggerendával való megkötésére. Hetesi Ferenc hang-szerkészítő Budapest. A bejelentés napja 1921. évi julius hó 6-ika. A vonós hangszerek, amilyenek első sorban a hegedű, azonkívül a brácsa, gory donka, bőgő, stb., tudvalevőleg úgy készülnek, hogy tetőlemezük kifelé domborodik. 5 A vékony és ezért önmagában véve gyenge tetőlemez ú. i. domborúsága folytán alaki szilárdságot nyer, s csak ennek képes felvenni azt az igénybevételt, amely a húrfeszültségből a nyereg közvetítésével reá-10 hárul. A vonós és más egyéb hangszerek domború tetejének megkötésére a hanggerenda szolgál. Ez pl. a hegedűre nézve kb. 270 mm hosszú, 5—6 mm vastag és 10—15 15 mm magas pálca, amely belülről nagyjából húrirányban végig egyenletesen hozzá van enyvezve a tetőlemezhez, amiből egyébként azonban szabadon áll ki befelé. A hanggerenda rendszerint a legnehezebb 20 húr alá kerül, s elhelyezkedésével egyúttal kiegyenlíti a tetőlemez feszültségkü;-' lönbségeit. A hanggerenda arányai és elhelyezkedésének szabályai évszázadok óta a legapró-25 lékosabb pontossággal meg vannak határozva és vonós hangszer nem is volt többé képzelhető a hanggerendaszabályok tökéletes betartása nélkül. Jelen találmány eltér ezen dogmától és lényegileg abban áll, 30 hogy a domború tetőlemeznek és a hanggerendának a teljes illesztősávra kiterjedő közös kötőfelületét folytonossági kihagyásokkal megszakítjuk és a mondott két hangszeralkatrész összeköttetését úgy korlátoz-85 zuk, hogy a közös kötőfelület megszakítóhelyein a tetőlemez gerendasávja, valamint a hanggerenda tetőéle között hézagot hagyunk. Magát az összekötés műveletét továbbra is a régi módon, vagyis enyvezéssel végezhetjük. 40 Ez az eljárás a hanggerenda szilárdsági szerepét érintetlenül hagyja, a tető-1 nek boltozatkötő feszítése változatlanul ugyanúgy megmarad, mint elébb, hiszen a csökkentett kötőfelület szilárdsági szem- 45 pontból még mindig elegendő. Az eljárás azonban avval az előnnyel jár, hogy a vonós hangszer hangja erősebbé és egyúttal tisztábbá, egy szóval nemesebbé válik. Ez az előny nyílván abban leli magyarázatát, 50 hogy a resonantia tekintetében rendkívül érzékeny tetőlemez a találmány szerint kellő megkötés mellett aránylag erősen számottevő felületen felszabadul. A kihagyásokról jelen találmány szerint 55 munkalécszerűen kiemelkedő csipkézésselj vagy pedig egyszerűen úgy gondoskodunk, hogy a hanggerendának tetőélét vagy akár a tetőlemez belsejének hanggerendasáv ját vájjuk ki helyenkint. Minthogy keskeny 60 belvilágú hézag is már megteheti a szolgálatot, a kivájás egyáltalán nem esik az illető hangszeralkatrészek épségének rovására. A kihagyások alakjának, nagyságának és 65 elhelyezésének váltogatásával a hang színezetét tetszés szerint befolyásolhatjuk. Az előnyök maximumát akkor érjük el, ha a tetőlemez és a hanggerenda közötti összeh köttetési három összeérő helyi kötőérintkei- 70 zésre, még pedig a hanggerendaél, ill. hanggerendasáv két végpontjára és a közbülső nyereghelyre korlátozzuk. Ez a három hely a boltozatszerkezetileg lényeges három főpontra, még pedig a két bolt- 75 vállra és a zárókőre emlékeztet, miért is