89238. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fémeknek elektromos úton való leülepítésére
beáló edényekből áll, melyeken keresztül elektrolitot oirkuláltatunk egy (f) szivattyú segélyével.. Az (e) rekuperátorral kapcsolatban egy (g) elágaztató cső van 5 elrendezve, úgyhogy a rekuperátorokat elhagyó elektrolit nem kénytelen egész mennyiségében beömleni a (c) szűrőkészülékbe, hanem visszatérhet a (h) edénybe, melyből az (f) szivattyú táplál-10 tátik. A (g) elágaztató cső alján egy szabályozhatóan terhelt (1) szelep van elrendezve és ez a szelep csak akkor nyílik meg, ha előre meghatározott folyadékoszlop van felette. Ezekkel az eszközökkel i5 biztosítva van, hogy a (g) elágaztatócső telve marad elektrolittal és csak akkorkövetkezik be a szelep megnyílása, ha a nyomó folyadékoszlop a rekuperátorokban annak következtében nő, hogy az 20 elektrolit az (i) szellőztető csőben felszáll, midőn a (c) szűrőhöz haladó elektrolitmennyiség kisebb, mint az, melyet az (f) szivattyú beszorított a rekuperátorokba. Ez akkor fordul elő, ha a leülepítő kádak 25 vagy cellák közül egy vagy több ki van iktatva az üzemből. Látható tehát, hogy több elektrolizáló káddal, melyeket az egyetlen (c) szűrő és rekuperátorok sorozata táplál akkor, ha egy vagy több ká-30 dat működésen kívül helyezünk, bár az elektrolit egész mennyisége cirkulálható a rekuperátorokon keresztül, az elektrolitnak csak egy része mehet keresztül a szűrőn, hogy a működésben lévő kád 35 vagy kádak szükségletét fedezze. Megjegyzendő, hogy csak az az elektrolit szüretik meg, mely az elektrolizáló készülékbe jut be és így a szűrőktől is megkívánt teljesítmény mindig arányos a min-40 denkori elektromos leülepítéssel. A fent említett elrendezés független vagy pótlólagos (kiegészítő) cirkulációt létesít a rekuperátorokban anélkül, hogy a cirkuláció a szűrőkön keresztül menne végbe. 45 A (c) szűrő bármilyen szokásos alakú lehet. Célszerűen több szakaszból építhetjük azt fel, melyek keretekből állhatnak reájuk erősített, lapalakú szűrőanyaggal. . Az elektrolit mindegyik szakasz vagy ke-50 ret belső oldala felől annak küldő oldala felé halad, úgyhogy azok mindegyike egyegy független egységet képez. Az elektrolit (j)-nél lép be a szűrőbe és (k)-nál hagyja azt el. Ha a beömlési csőiben lévő 55 .(m) szelepet elzárjuk, épp így az (n) szelepet is és az (o) és (p) szelepeket megnyitjuk, akkor a szűrőn át az áramlás iránya megfordítható, hogy a szűrőközegről az üledékeket eltávolítsuk és a (p) iszaposapon keresztül kivezessük. 60 Némely esetben, főleg vas esetében, fontos, hogy a (q) katóda (2. ábra) különösen gondosan védve legyen az apró szilárd részecskéktől, főleg a széntől: < Ezért a gondosan megszűrt elektrolitot úgy cir- 65 kuláltatjuk, hogy az (a) és (b) cellákban az (r) kaitódakamrából folytonosan az (s) anódakamrába folyni igyekezzék, úgy hogy a ka-tódához vezetett részecskék^ ne ülepedhessenek lazán le az anódiakamrá- 70 ban. Mindegyik elektrolizáló vagy leülepítő kád egy (t) edényből áll (2. és 3. ábra), melynek fenekén egy (u) elektrolitbeve-Ketfí nyílása van. Az edény fenekéből ezen 75 nyílás körül egy hengeres (v) diafragma nyúlik felfelé, hogy a katóda kamrát képezze, mimellett a katóda egy (CL) hengerből vagy tövisből áll, mely függélyes tengely körül foroghat és felső végén egy 80 (w) karimával vagy peremmel van ellátva, mely zsinór segélyével vagy más módon forgatott (x) kerekén nyugszik. A tövis súlya biztosítja annak az (x) kerék által való forgatását. Az elektromos kapcsola- 85 tot a tövissel az (y) kefék létesítik, melyeket egy (2) csuklós lemezhez rögzített (z) gyűrű hord, mely csuklós lemezzel az elektromos vezeték van összekötve. A kefék rúgónyomással támaszkodnak a tövis 90 tetejére, úgyhogy üzem közben hatásos elektromos kapcsolat van azzal fenntartva. A (2) csuklós lemez alátámasztására egy (3) akasztók vannak elrendezve. A (2) lemez megemelésével a tövis aka- 95 dálytalanul kihúzható a kádból anélkül, hogy valiamilyen kapcsolatot megoldani kellene. A (v) diafragma csak félig likacsos vagy csak igen kevéssé engedi meg az elektrolit mechanikus keresztülhatolá- 100 sát és a belépő elektrolitnak azon keresztül felfelé és anniak felső végén át az (s) anódakamrába való vándorlását idézi elő. Az anóda vagy anóda számára való elektromos vezetéket egy a (t) edényben lévő 105 (ti) ólom- vagy hasonló bélés képezi, mely az elektrolitban oldhatatlan. A bélés és a diafragma közt lévő hézag fémmel (mely törmelékalakú lehet) és (vagy) a leülepített fémhez hasonló érccel van megtöltve, HQ Ebben az esetben a bélés vezeték gyanánt fog működni az áramnak a törmelékhez és (vagy) az érchez való vezetésére, utóbbi tehát anóda gyanánt működik. Az elektrolit, mely a katódkamrán át fel- 115 száll, az anódakamrán át lefelé halad és
