89197. lajstromszámú szabadalom • Berendeés egy sodronyköteles pályák folytatólagos üzeme számára

_ Megjelent 1930 . évi szeptember hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89197. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Berendezés egysodronyköteles pályák folytatólagos üzeme számára. Adolf Bleichert & Co. Leipzig-Grohlis. A bejelentés napja 1924. évi január hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi január hó 11-ike. A sodronykötélvasutak fejlődésének történetében egyike volt a legfontosabb haladásoknak, amikor sikerült a sod­ronypályákat bármilynemű görbületek-5 nek önműködő befutására berendezni. Eddigelé minden irányváltozás alkalmá­val a kocsikat a vonókötélről le kellett kapcsolni és kitérősíneken kézzel az tíj irányba terelni, hogy azután ismét a 10 vonókötélre kapcsoltassanak. Ez egy­részt a be- és kirakodó állomásokon, va­lamint a sarokállomásokon úgy a víz­szintes, valamint a függélyes irányválto­zások számára jelentékeny számú ki-15 szolgálószemélyzet alkalmazását tette szükségessé és gazdasági okoknál az egy­sodronyköteles vasutak alkalmazási le­hetőségét nagymértékben csökkentette. A görbületeknek önműködő végigfutáséi 20 eddigelé azonban csak kétsodronyos vas­utak számára, vagyis egy szilárd hordó­sodronnyal és körbenfutó vonósodrony­nyal ellátott sodronykötélvasut aknái voll lehetséges elérni. Az egysodronyos vas-25 utak rendszere, amelynél a hordósod­ronyt és a vonósodronyt egyetlen, úgy­nevezett továbbítósodrony által helyette­sítették, szintén a fejlődés nagy fokát érte el; azonban eddig hiányzott annak 80 a lehetősége, hogy a görbületek önmű­ködően futtassanak be, úgy, hogy ennek számára a fent leírt körülményes és nem gazdaságos üzemi módot kellett alkal­mazni. 85 Jelen találmány tárgyát oly berendezés képezi, mely arra szolgál, hogy egysod­ronyköteles vasútikocsik a görbületeket is önműködően fussák át. Ezáltal a követ­kező előnyöket érjük el: A kocsikat a vég­állomáson a továbbítósodronyról való le- 40 kapcsolás nélkül is át lehet fordítani. (1. ábra.) A sarokállomásokat a kocsik ön­működően és kiszolgálószemélyzet nélkül futják át (2. ábra). Ezen esetekben az el­térítés vízszintes irányban következik be, 45-amit fekvő sodronykötéltárcsák által érünk el. Közvetlenül az állomásokból való ki­futás után gyakran szükséges, hogy a pálya emelkedjék, még pedig azon célból, 50 hogy a terepakadályokon át legyen vezet­hető. Ilyen esetekben a hozzákapcsolás eddig csak oly módon történhetett, hogy a kocsikat kézzel egy emelkedő sínen a továbbító sodronyhoz vezették. Az üzem 55 ezen módjánál már aránylag csekély ter­heléseknél annak lehetetlen volta szab határt, hogy az e célra szükséges erők kézzel fejtessenek ki. Az új eljárás sze­rint a kocsik lejtésben könnyen betolha- 60* tók a kapcsolási helybe és az egy vagy több kötéltárcsa alatt átfutó továbbító­kötél által minden további nélkül vezet­hetők át az emelkedésbe (3. ábra). Gyak­ran egy nagy völgy áthaladása, melynek 65, mélysége a terhelt sodronykötél görbülete számára nem elegendő, egy úgynevezett alacsonymegállóállomást kiván, mivel enélkül magas és ennélfogva költséges alátámasztó szerkezetek volnának szüksé- 70. gesek, amelyek a terheletlen sodrony vo­naláig érnek. Ez esetben a sodrony szin­tén egy vagy több görgő alatt vezettetik végig (4. ábra). Az utóbbi két feladat a kötélnek függélyes irányban való eltéri- 75. tését teszi szükségessé. A berendezés, amellyel ezen előnyöket elérjük, oly sodrony kapcsolókészülék,

Next

/
Thumbnails
Contents