89197. lajstromszámú szabadalom • Berendeés egy sodronyköteles pályák folytatólagos üzeme számára
_ Megjelent 1930 . évi szeptember hó 15-én . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89197. SZÁM. — Vg/1. OSZTÁLY. Berendezés egysodronyköteles pályák folytatólagos üzeme számára. Adolf Bleichert & Co. Leipzig-Grohlis. A bejelentés napja 1924. évi január hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1923. évi január hó 11-ike. A sodronykötélvasutak fejlődésének történetében egyike volt a legfontosabb haladásoknak, amikor sikerült a sodronypályákat bármilynemű görbületek-5 nek önműködő befutására berendezni. Eddigelé minden irányváltozás alkalmával a kocsikat a vonókötélről le kellett kapcsolni és kitérősíneken kézzel az tíj irányba terelni, hogy azután ismét a 10 vonókötélre kapcsoltassanak. Ez egyrészt a be- és kirakodó állomásokon, valamint a sarokállomásokon úgy a vízszintes, valamint a függélyes irányváltozások számára jelentékeny számú ki-15 szolgálószemélyzet alkalmazását tette szükségessé és gazdasági okoknál az egysodronyköteles vasutak alkalmazási lehetőségét nagymértékben csökkentette. A görbületeknek önműködő végigfutáséi 20 eddigelé azonban csak kétsodronyos vasutak számára, vagyis egy szilárd hordósodronnyal és körbenfutó vonósodronynyal ellátott sodronykötélvasut aknái voll lehetséges elérni. Az egysodronyos vas-25 utak rendszere, amelynél a hordósodronyt és a vonósodronyt egyetlen, úgynevezett továbbítósodrony által helyettesítették, szintén a fejlődés nagy fokát érte el; azonban eddig hiányzott annak 80 a lehetősége, hogy a görbületek önműködően futtassanak be, úgy, hogy ennek számára a fent leírt körülményes és nem gazdaságos üzemi módot kellett alkalmazni. 85 Jelen találmány tárgyát oly berendezés képezi, mely arra szolgál, hogy egysodronyköteles vasútikocsik a görbületeket is önműködően fussák át. Ezáltal a következő előnyöket érjük el: A kocsikat a végállomáson a továbbítósodronyról való le- 40 kapcsolás nélkül is át lehet fordítani. (1. ábra.) A sarokállomásokat a kocsik önműködően és kiszolgálószemélyzet nélkül futják át (2. ábra). Ezen esetekben az eltérítés vízszintes irányban következik be, 45-amit fekvő sodronykötéltárcsák által érünk el. Közvetlenül az állomásokból való kifutás után gyakran szükséges, hogy a pálya emelkedjék, még pedig azon célból, 50 hogy a terepakadályokon át legyen vezethető. Ilyen esetekben a hozzákapcsolás eddig csak oly módon történhetett, hogy a kocsikat kézzel egy emelkedő sínen a továbbító sodronyhoz vezették. Az üzem 55 ezen módjánál már aránylag csekély terheléseknél annak lehetetlen volta szab határt, hogy az e célra szükséges erők kézzel fejtessenek ki. Az új eljárás szerint a kocsik lejtésben könnyen betolha- 60* tók a kapcsolási helybe és az egy vagy több kötéltárcsa alatt átfutó továbbítókötél által minden további nélkül vezethetők át az emelkedésbe (3. ábra). Gyakran egy nagy völgy áthaladása, melynek 65, mélysége a terhelt sodronykötél görbülete számára nem elegendő, egy úgynevezett alacsonymegállóállomást kiván, mivel enélkül magas és ennélfogva költséges alátámasztó szerkezetek volnának szüksé- 70. gesek, amelyek a terheletlen sodrony vonaláig érnek. Ez esetben a sodrony szintén egy vagy több görgő alatt vezettetik végig (4. ábra). Az utóbbi két feladat a kötélnek függélyes irányban való eltéri- 75. tését teszi szükségessé. A berendezés, amellyel ezen előnyöket elérjük, oly sodrony kapcsolókészülék,
