89144. lajstromszámú szabadalom • Berendezés röntgencsövek működtetésére

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 89144. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Berendezés Röntgencsövek működtetésére. Siemens & Halske A.-G. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1924. évi május hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1923. évi december hó 3-ika. A találmány úgynevezett telítési karakterisztikával bíró Röntgencsövek, pl, Coolidge-, Lilienfeld- és hasonló csövek működtetésére szolgáló berendezésre vo-5 natkozik és pedig főleg olyan berendezésekre, melyeknél az üzemáramot szolgáltató áramforrást a cső, a berendezésben fejlesztett nagyfeszültségű váltakozóáram periódusának egy részében, kevéssé vagy 10 egyáltalában nem, többi részében ellenben erősen terheli. Ha pl. egy izzókatódacsövet közvetlenül a nagyfeszültségű transzformátor kapcsához kötünk, akkor egy periódusnak csak egyik felét használjuk ki, 15 míg a másik félperiódus alatt a tápláló áramforrás üresen jár. Hasonló a helyzet izzókatódacsöveknek forgó egyenirányítók által valamely nagyfeszültségű transformátorból vagy efélékből vett áram se-20 gélyével való működtetésekor is. Itt is, minden egyes perióduson belül, az áramforrás részben erősen, részben gyengén terheltetik. A feszültségi görbének ezen aszimetrikus megterhelés folytán bekövet-25 kező eltorzulása azonban sok hátránnyal jár, magára a berendezésre és annak munkamódjára. Kitűnik mindenekelőtt, hogy az áramot szolgáltató gép jóval nagyobb teljesítményükre kell, hogy épül-30 jön, mint ahogy az a csőhöz vezetett teljesítménynek önmagában megfelelne és az oscillografiai vizsgálat igazolja, hogy ez a körülmény a terhelés módjára vezettendő vissza. így pl., csak egy fél hullám 35 kihasználása mellett, a cső üzemkor, az áramot szolgáltató gép feszültséggörbéjének másik fél hullámja annyira eltorzul és eltolódik, hogy az egyik periódusfél fáziseltolódásáról lehetne beszélni. A találmány értelmében a gép ezen 40 aszimetrikus megterheléséből származó egyenlőtlenségeknek bizonyos fokú kiegyenlődését és az áramot szolgáltató gép kedvezőbb kihasználását érjük el azáltal, hogy az áramforrást, a Röntgencsövön 45 kívül, még egy alkalmas nagyságú kapacitiv terhelésre is hagyjuk dolgozni és pedig célszerűen úgy, hogy mindkét terhelés, tehát úgy a cső, mint a kapacitás, mindig egyidejűleg kapcsoltatik be. Lehet 50 pl. a primártekerccsel vagy ennek csak egy részével vagy egy külön segédtekercscsel vagy végül a nagyfeszültségű tekercs egy részével párhuzamosan statikai kondenzátorokat beiktatni. Különösen cél- 55 szerű a primártekercseket egy hozzájuk csatlakozó segédtekerccsel meghosszabbítani és az egészhez kapcsolni a kondenzátorokat. Ekkor kisebb kapacitásokkal beérjük, mint akkor, ha a kondenzátorokat 60 a tekercs megfelelően alacsonyabb feszültségű kisebb részéhez kapcsolnék. A kondenzátorok beiktatásával a Röntgenberendezés teljesítőképessége jelentékeny mértékben növekedik és jóval kisebb gépekkel 65 beérjük a szükséges üzemfeszültség létrehozására. Ha a kapacitás optimumának azt a mennyiséget nevezzük, mely a gép fegyverzete visszahatásának ilyen kompenzációjakor fellép, amidőn a terhelés 70 alatt való feszültség egyenlő az üres járási feszültséggel, akkor kísérletileg kimutatható, hogy a hatásnak ez az optimuma a nagyfeszültségű transformátos sekundár terheléstől, azaz a csőáram erős- 75 ségétől függ. A legkedvezőbb kapacitás a csőáram erősségével nő. Lehet tehát pl. a fűtőáramkört szabályozó berendezést egy,