89119. lajstromszámú szabadalom • Berendezés alsó levegőjű vándorrostélyoknál a hátúl,a rostélyszalag közé lehulló tüzelőanyagmaradványok elvezetésére

Megjelent 1930. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 89119. SZÁM. — Ve/Sí. OSZTÁLY. Berendezés alsó levegőjű vándorrostélyoknál a hátul, a rostélyszalag közé lehulló tüzelőanyagmaradványok elvezetésére. Walther & Cie A. A. Köln-Dellbruck. A bejelentés napja 1924. évi julius hó 28-ika. Alsó levegőjű vándorrostélyoknál tudvalevőleg a rostélyrudakom keresztülihulló tüzelőanyagirnaradváiiyokat a rcstélyrúdcsoportok kereszttartói a hátsó ros-5 tólypályáról letolják, mikor is azok rendszerint hátul, a rostélyszalag közé hullanak, ahol a megfordult, lent lévő rostélyrúdcsoportokra helyezkednelk. A jelen találmány segélyével a tüzelő-0 anyagmaradványok, a rostéi ypálya végén, úgy vezettetmek el, hogy ez a hátrány nem léphet többé fel, mert a rostélyrúdesoportok közt keresztülhulló maradványok szabadon elvezettetnek lefelé. 5 Erre a célra a találmány értelmében, a hátsó lánckeiréktengelyen, a lánckerekek közt, a rostélyrúdcsoportok egész szélességébein, egy prizmatikus, rendszerint háromélű, hasáibalakú, kiugró éllécekkel 10 bíró dob Van szilárdan megerősítve és a felső rostélypálya végén kis, lefelé és hátrafelé nyúló, nyelvalakú nyúlvány van elrendezve, melynek hátsó vége kissé túlnyúlik a háromélű dobon, úgy hogy a !5 maradványokat a rostélyszalag kereszttartói a dobra tolják, mely forgása közben, azokat magával viszi és úgy vezeti el, hogy azok két-két rostélyrúdcsoport közt szabadon lehullhatnak és így nem 10 juthatnak magukba a rostélytagokiba. A melléikelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási példája van bemutatva. Itt (a) jelöli a felső rostélypálya hátsó 15 részét, mely pályán a (d) rostélyrúdcsoportok (b) kereszttartói végighaladnak, miközben a keresztülhullott maradványokat maguk előtt tolják. A hátsó fordulóponton elrendezett (f) lánckerekek tengelyét (e) jelöli. Ezen a tengelyen már most a (g) 40 háromélű prizmatikus doib van megerősítve, mely élein, kiugró (h) lécekkel bír. Az (a) rostélypálya hátsó végén továbbá ©gy nyelvalakú (i) nyúlvány van, a (g) dob egész szélességében elrendezve, mely 45 lefelé hajlított végével kissé a dob fölé nyúlik annyira, hogy közte és a dob közt maradványok keresztül nemi hullhatnak. A dob míaga úgy van beállítva a tengelyen, hogy élei, a sugár irányában, két- 50 két rostélyrúdosoiport közt állanak. Ennek az a következménye, hogy a maradványok, a dob forgásakor, kót-fkét rostélyrúdcsoport közt keresztülhullanak, tehát mindig egyenletesen és ugyanazon 55 helyen vezettetnek el, anélkül, hogy a rostélyszalagra hullhatnának. Bizonyos esetekben, pl. nagyobb lánckerekeknél és több mint két vagy három, ezekre egyidejűleg rá fekvő rostélyrúdcsoportnál, 60 a dobnak háromnál több éle is lehet, ha csak olyan az elrendezés, hogy a maradványok lehajítása mindig két-két rostély rúdcsoport közt történik. Szabadalmi igény: 65 Berendezés alsó levegőjű vándorrostélyolknál a hátul a rostélyszalag közé lehulló tüzelőanyagmaradványofk elvezetésére, jellemezve egy a hátsó lánckeréktengelyem megerősített prizma- 70 tikus dob által, melynek, célszerűen kiugró lécekkel ellátott élei két-két