89101. lajstromszámú szabadalom • Bedugható kulcsos gyűrűtárcsaalakú rekesztőkkel

van kiképezve a lakat (10) zárókengyel szárainak bedugására. Az egyik furat (8) úgy van elhelyezve, hogy részben túlér az (5) rekesztőtárcsák kerületén és így a (10) 5 zárókengyel felső szára csak akkor dugható be a zárba, ha valamennyi (5) rekesztőtárcsa (7) kivágása egymásmögőtt a (8) furat tengelyében fekszik (1. ábra). A A (10) zárókengyel száraiban egy-egy az 10 (1) fedőtárcsa vastagságának megfelelő (11) bevágás van kiképezve, melyeknek mélysége ugyanoly nagy, mint az (5) tárcsák (7) kivágásáé. Ha az (5) rekesztőtárcsákat vagy csak ezek egyikét elforgatjuk, akkor 15 ezek a tárcsák a (10) kengyelt felső szárainál fogva felfelé nyomják, úgy hogy a (8) és (9) furat felső széle benyomul a (10) kengyel szárainak említett (11) bevágásába [helyesebben: a (10) kengyel szárai (11) 20 bevágásukkal rátolódnak az (1) fedőtárcsának a (8) és (9) furatok felső felét képező részeire] és ezzel a kengyel elreteszelődik. A kengyelszárak (12) karimája, ill. (11) bevágásának falai ekközben a ken-25 gyei párhúzamos vezetéséről gondoskodnak, úgy hogy beékelődését meggátolják. Ezenkívül még a (4) hüvelyen (13) nyelveket is lehet kihajlítani az anyagból, melyek ekkor a kengyelszárak megfelelő (14) 30 bevágásaiba nyomulnak be. A 6. ábra a lakatzárat elreteszelt állapotában mutatja. Az (5) rekesztőtárcsák elállítása egy különlegesen kiképezett (15) kulcs segélyével történik, mely a 7. és 8. ábrán számtalan fo-35 ganatosítási alakjának egyikében van bemutatva. Ezen foganatosítási alaknál olya n (15) kulcsot használunk, melynek szárába (16) görbe horony van bemarva. Ez a horony tetszőleges alakú lehet és egészen 40 önkényesen változó vagy meg is forduló, 45°nál nagyobb emelkedésű csavarvonalalakú lehet. A kulcsszár mellső vége ferdén le van metszve és két csavarszerűen (17) élben végződő (18) vezérlő úttörő fe-45 lületet képez. Ezen (18) vezérlőfelületek . folytán, a (15) kulcsnak a (20) furatba való bedugásakor, és pedig bármilyen helyzetű legyen is a kulcs, az (5) rekesztőtárcsák (6) csapja kényszermozgásban be-50 tereltetik a kulcs (16) hornyába és a kulcs további előretolásakor a (16) vezetőhorony görbületének megfelelően az illető rekesztőtárcsa elforog. Á kulcs véghelyzetét a (19) kulcsfogantyúnak a (2) zárfedőtárcsához 55 való ütközése határozza meg. Hogy a kulcs ezen véghelyzetében valamennyi (5) rekesztőtárcsa (7) kivágása, egy bizonyos kulcsnál, egymásmögőtt egy vonalban álljon, a g3^ártáskor a 3. ábrán látható (7) kivágással még el nem látott (5) 60 tárcsákat a már kész, azaz a kívánt (16) görbe vezetőhoronnyal már ellátott (15) kulcsra rátoljuk, amikor is az (5) tárcsák (6) csapja a (15) kulcs (16) hornyába nyúlik be és így valamennyi (5) tárcsa 65 pontosan a (16) horony alakjának megfelelő helyzetet foglal el. Ekkor hosszában végigmarjuk az egymásmellé sorakoztatott (5) tárcsákat, ill. beléjük marjuk a (7) kivágásokat. A kész tárcsákat azután ugyan- 70 abban a sorrendben beszereljük a (4) hüvelybe. A (15) kulcsnak teljesen betolt helyzetében azután valamennyi (7) tárcsakivágás egyik hengeralkotó mentén egymásmögőtt foglal helyet és így csak arra 75 van még szükség, hogy a (15) kulcsot és vele valamennyi (5) tárcsát annyira elforgassuk, hogy a (7) kivágások az (1) zárfedőtárcsa (8) furatával egy vonalba jöjjenek. A kulcs ezen helyzetet célszerű 80 a kulcson vagy a lakaton alkalmazott jellel megjelölni. Vezetőhoronnyal ellátott kulcs helyett tetszőlegesen haladó vezetőfelülettel bíró kulcs is alkalmazható, mely azután az (5) 85 tárcsáknak a (6) csapot helyettesítő kereszthídjávai működik együtt. Mint a fentiekből kitűnik, a jelen zárószerkezetnél valamennyi rekesztőtárcsa kényszermozgású elállítása és a reteszelő- 90 tagnak rögtön azután bekövetkező elzáródása már a kulcsnak a nyitó helyzetből való elforgatásával vagy annak egyszerű kihúzásával történik. Sőt már akkor is bekövetkezik ez az elzáródás, ha csak kissé 95 forgatjuk el a kulcsot vagy ha kihúzzuk azt. Ezáltal a lehető legegyszerűbb kiképzés mellett a lehető legnagyobb biztosságot érjük el. Emellett a jelen zárószerkezet korlátlan számú, ugyanazon típusú, külön- íoo böző fajtájú zár készítésére alkalmazható, mert a kulcs görbe vezetőhornyának alakja egészen önkényes lehet és a legkülönbözőbb módon változó emelkedéssel készíthető. A kulcs utánzása a vezetőhorony- 105 nak, ill. vezetőfelületnek teljesen szabálytalan alakja folytán ki van zárva. Éppígy a rekesztőtárcsák beállítása a hozzátartozó kulcs nélkül, álkulcsok vagy hasonlók segélyével, teljesen lehetetlen. A biztonság no ennélfogva oly nagy, aminőt eddig semmiféle zárral elérni nem lehetett, annál is inkább, mert a rekesztőtárcsákat egész vékony bádoglemezből lehet készíteni és igen nagy számban lehet egymás mellett elren- 115 dezni. A jelen zárószerkezet bárminő fajtájú zárhoz alkalmazható. A 9. és 10. ábra an/