88923. lajstromszámú szabadalom • Kötélpályák számára való többkorongos hajtómű kötélfeszültség kiegyenlítő berendezéssel és vízszintesen fekvő hajtókorongokkal
zőkből ki fog tűnni, most már ezen két horonynak csak egyike használtatik, míg a másik üresen jár; teljesen új telep építésénél ezen második hajtóhornyot ter-5 mészetesen egyszerűen elhagynék. A (12) hajtókoronggal szilárdan összekötött (13) fogaskoszorúba a (14) kúpkerék kapcsolódik, mely a (10) állványon ágyazott (15) tengelyen ül és mely mellé az erre a ten-10 gelyre ugyancsak felékelt, a kötélfeszültségkiegyenlítő berendezéshez tartozó (16) kúpkerék van mellérendelve. A hajtóerő a (17) motorról a (18) előtét útján a (19) szíjtárcsára vitetik át, mely a (15) tenge-15 lyen szabadon futó (20) bolygókerektartóval szilárdan van összekötve. Ez utóbbiban a sugárirányú (21) csapok Körül forgathatóan a (22) bolygókerekek vannak ágyazva, melyek az egyik oldalon a (15) 20 tengelyre ékelt (16) kúpkerékkel, a másik oldalon pedig a (15) tengelyen szabadon forgó (23) kúpkerékkel vannak kapcsolatban. Ez utóbbi mereven össze vari kapcsolva a (24) homlokkerékkel, mely a (26) 25 tengelyen levő, azonos nagyságú (25) homlokkerékkel kapcsolódik; a (26) tengely alsó végén a (27) kúpkerék van elrendezve, mely a (11) koronacsapon lévő (28) fogaskoszorúba kapaszkodik. Ez utób-30 binak a (29) kötélkoronggal való összecsayarolása vagy más összeköttetése által a kötélkorong tovavitetik. A (20) bolygókeréktartó által bevezetettt hajtóerő tehát itt egyenlő részekben elosztatik a 35 (15) és (26) tengelyekre, úgyhogy a kötélfeszültségkiegyenlítő berendezés alapelvi hatásának megfelelően a két hajtókorong egyenletesen vitetik tova, teljesen függetlenül a hajtókorongok közötti méretkii-40 Iönbségektől, a kötél vastagságában mutatkozó különbségektől és eféléktől; miután a (29) korong most is, úgy, mint azelőtt, lazán van elrendezve a (11) koronacsapon, a két hajtókorongnak bármilyen 45 viszonylagos beállítása egymáshoz képest lehetséges. A kötélfeszültségkiegyenlítő berendezés egyúttal lehetővé teszi a kötélnek különösen egyszerű vezetését is. A szokásos sod-50 ronykötélpályahajtóműveknél közismert okokból a kötél szükséges előfeszültségének létesítésére szolgáló feszítőkorongnak a vonalba visszafutó üreskötélben kell elrendezve lennie, mert különben egyálta-55 Iában nem juthatna hatáshoz. Ennek lehetővé tétele céljából a két hajtóhornyon és a feszítőkorongon kívül el kell rendezni még két további hajtókorongot, amenynyiben ugyanis az első hajtókorongra felfutó kötél az állványban szilárdan ágya- 60 zott ellenkorong körül van vezetve, hogy ezután a második hajtóhoronyra fusson fel; csak innen megy azután a kötél a tulajdonképpeni feszítőhoronyra, mimellett a vonalra való visszavezetés céljából a 65 hajtókorongok koronacsapján ülő, harmadik, laza korong szükségeltetik. A kötélfeszültségkiegyenlítő berendezés nyújtotta előnyök közé tartozik az is, hogy itt a feszítőkorong a két hajtókorong közötti 70 kötélhoronyba kapcsolható be, mert ezen korongnak szükséges játéka a kötélfeszültségkiegyenlítő berendezéssel való sajátságos összeműködés folytán minden kényszer nélkül lehetséges. Ezen elren- 75 dezésnél tehát megtakaríthatjuk úgy a helytálló ellenkorongot, mint a hajtókorongok koronacsapján lazán elrendezett átfordítókorongot, minek következtében egyidejűleg a 360°-ot kitevő teljes kötél- 80 ltörülhurkolás is elmarad, mely tény a kötél kímélése szempontjából nagyfontosságú. Ezzel éppen a már meglévő telepek átalakítása szempontjából rendkívül érté- 85 kes lehetőség adódik: Már említettük, hogy a (12) hajtókorong egyik kötélhornya használatlanul maradhat, míg másrészt a koronacsapon lévő, előbbi, laza (29) átfordítókorong mindjárt felhasznál- 90 ható második hajtókorong gyanánt, amennyiben összekapcsoltatik a már leírt módon a (28) fogaskoszorúval; a hajtókorongok előtt az állványban ágyazott ellenkorong emellett teljesen feleslegessé 95 válik. Ebből a 2. ábrán látható, igen egyszerű kötélvezetés adódik, amennyiben a vonalról jövő kötél mindenekelőtt a (29) korongon, azután a mozgatható és súlymegterhelés behatása alatt álló (30) 100 feszítőkorongon át fut, hogy a (12) hajtókorong egyik hornyán áthaladva azután visszatérjen a vonalba. A 3. ábrán feltüntetett, megfelelő berendezés különösen ajánlatos újtelepeknél a 105 kötélvezetés áttekinthetősége és azon lehetőség folytán, hogy az egész hajtómű, beleértve a kötélkorongokat, a vonal mellett oldalt helyezhető él. Itt a két (12) és (29) hajtótárcsa egymáselőtt ugyanazon no vízszintes síkban van ágyazva és a haj tótárcsák a húzókötél által ellentétes értelemben hurkoltatik körül, mely húzókötél a (30) feszítőkorongon és a (31) terelőhoronyon át visszafut a vonalba. A (12) és 115 (29) korongok fogaskoszorúi itt ugyanazon oldal felé, még pedig célszerűen lefelé vannak irányozva és a (14) és (27)
