88877. lajstromszámú szabadalom • Emelő és sülyesztőszerkezet taljaművelő eszközök, főleg többvasú ekék kereteihez

Megjelent 193'í. évi október li ó 1-én . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88877. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Emelő- és süllyesztőszerkezet talajművelő eszközök, főleg többvasú ekék kereteihez. Malonyay József gépszerkesztő Budapest. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 14-ike. Ez a találmány talajművelő eszközök, főleg többvasú ekék, első sorban pedig a 76313. számú magyar szabadalom leírá­sában ismertetett egyerőgépes rendszerű, 5 sodronykötéllel vontatott, horgonykocsi nélküli gépeke ekevasait tartó keretének emelésére és leeresztésére szolgáló szerke­zetre vonatkozik. Az említett szabadalmi leírásban is-10 mertetett eke keretén vízszintes tengelyen ülő kötélkorong a hajtást az erőgép egyik (laza) kötéldobjáról szabadon lepergő és az erőgép másik (tengelyre kapcsolt) kö téldobjára feltekercselődő — közben azon 15 ban a kötélkorongon átfutó — távolító és egyben vontató kötéltől nyeri. Ezt a haj­tást azután a kötélkorong a tengelyén két oldalt elrendezett és ellentétes fogazású két kilincsmű egyike vagy másika és az 30 ezek mellé szerelt fogaskerék-, illetőleg lánckerékáttétel közvetítésével adja át az eke járókerekei differenciálművel ketté osztott tengelyének. Aszerint, amint az erőgép két kötéldobja közül a felső vagy 25 az alsó van a közös tengelyhez forgásra kapcsolva, a kötélnek majd felső, majd alsó szára a húzott és ennek megfelelően nyer az eke kötélkorongja, majd az óra mutató járásával egyező, majd azzal el-80 lentétes értelmű forgást. De bármilyen értelmű is a kötélkorong forgása, az ellen­tétes fogazású két kilincsműnek majd egyike kapcsolja a fogaskerékáttételt, majd másika kapcsolja a lánckerékátté-85 telt, úgy hogy az eke járókerekei vég­eredményben állandóan azonos értelmű forgatásban részesülnek. Az ekének úton, vagy szántóföldön üres járatban való továbbítása alatt az eke-40 vasaknak felemelve, munkajáratban pe­dig a talajra leeresztve kell lenniök. Ez a felemelés eddig rendesen kézi úton törté­nik és nagy erőfeszítést igényel. A találmány lényege a járókerekek mindkét agyára szerelt egy-egy szalag- 45 fék és ezekkel összekötött és lábítóval be­folyásolható emelőszerkezet. A fékek meghúzásával a járókerekek továbbforgá­sát megszüntetjük, a kötél által azonban tovább is forgatott korong tengelyén ülő 50 kis fogaskerék (illetőleg kis lánckerék) a járókerekek tengelyén ülő nagy fogaske­reken (illetőleg nagy lánckereken) né­hány foknyi szögben felfelé gördül és ez­zel az ekekeretet a járókerekek tengelye 55 körül ezen szög mértékével elforgatva, a keretet annyira felemeli, hogy az eke­vasak nem érintik a talajt és az emelő­rudazat másik vége egy helytálló testben kiképezett fészekbe csappanván, a keretet 60 felemelt helyzetében rögzíti. A keretnek és vele az ekevasaknak emelt helyzetből való leeresztése ugyanazon lábítónak megnyomása által pillanat alatt történik meg, amennyiben a lábítóval fészkéből 65 kimozdított rúdvég a rögzítést megszün­tetvén, a keret önsúlya alatt ereszke­dik le. Mellékelt rajz a találmány egy példa­képpeni kiviteli alakját egy eke oldal- 70 nézetében leeresztett és (pontozottan) fel­emelt helyzetében szemlélteti, még pedig a fogaskerékáttételes oldalról, amikor a felső kötélszár a húzott, az eke kötél­korongja tehát az óramutatóval ellentéte- 75 sen forog és a szemlélő.felé eső kilincsmű a fogaskerékáttételt kapcsolván, a járó­kerekek az óramutóval egyező értelemben gördülnek. Könnyebb érthetőség kedvéért az ekevasak nincsenek feltüntetve. 80

Next

/
Thumbnails
Contents