88737. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet járművek mozgatására

Megjelent 193Q. évi október hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI S^fflft SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88737. SZÁM. — V/g. OSZTÁLY. Hajtószerkezet járművek mozgatására. Zwickl Pál glrnn. tanár Magyaróvár. A bejelentés napja 1923. évi április hó 23-íka. A találmány tárgya hajtószerkezet vizi-, légi- és kerekeken gördülő járműveiknek ütközés és a forgó tömegekben létesített ki nem egyensúlyozott centrilugáliserő-5 rendszer útján való mozgatására, melyet a forgási tengely leié elcsúsztatható iorgó tömegek körpályájában elrendezett, a forgástengelyhez közelíthető, illetve a forgástengelytől távolítható vezető- vagy 10 terelőív jellemez. A találmány szerinti hajtószerkezet egy változatánál a forgó tömegek körpályájának ellentétes oldalain elrendezett, egymással kén yszeTmozgásúan összeköt ott, 15 vagy összefüggő keretet alkotó két vezetővagy terelőív kerül alkalmazásiba, melyek a jármű haladási irányának reverzálása céljából fölváltva a forgó tömegeik körpályájába beállíthatók, míg a. jármű in-20 dítá-síának megfelelő üresjárási középhelyzet ben a forgó tömegek egyik vezietővagy terelőívvel sem kerülnek érintkezésbe. A hajtószerkezet egy további fogaraato-25 sítási alakját, melynél a. hajtótengelyhez viszonyítva excentrikusan elrendezett önmagábanvéve ismert köralakü vezetősín vagy vezetőgyűrű kerül alkalmazásba, az jellemzi, hogy a kör- vagy gyűrű-80 alakú vezető- vagy terelősín a jármű haladási irányának reverzálása céljából üresjárási középhelyzetéből, melyben n körsín középpontja a hajtó tengely közép pontjával egybeesik, kéiirányban elmoz-35 gat.hatóan és mindenkori beállított helyze tében rögzít,hetoen van kiképezve. A forgó tömegek a vezetőíven vagy a vezetősínen kívül is elrendezhetők. A hajtószerkezet egy változatánál a vezető 40 sín által kényszermozgásúan vezetett forgó tömegeit a forgó kar meghosszabbítását alkotó, a forgásirányhoz viszonyítva, hátrafelé hajló lemezrugó vagy rugalmas elem hordja. A találmány lényegének megértése cél- 45 jából néhány a, gyakorlati életből ismert j elen ségre hivatkozom. Ha a mellékelt rajz, l/a ábráján feltüntetett (A.) tutajjal egy darabból álló (h) lejtőre a tutaj tömegéhez viszonyítva 50 aránytalanul nagy (C) tömeget ejtjük, úgy a (V) sebességgel mozgó (C) tömeg eredeti mozgásirányát megtartva a (B) lejtőt, illetve az (A) tutajt maga, alatt a (D) nyílirányban eltolja. Látszólagosan a 55 (C) töaneg csúszott le a (B) lejtőn, ténylegesen azonban a (B) lejtő csúszott ki a lefelé mozgó (C) tömeg alól. Az (A) tutajnak az előzőkben vázolt primitív mozgatási módja azonban a gya- 60 korlatban észszerűen nem valósítható meg. A mozgatást folytonossá kell tennünk, a nagy töimegeket, a kedvezőtlen ütközőigéinybeivét,eleket és a rossz hatásfokot ki kell küszöbölnünk. 65 Mivel az, (A) tutajt tulajdonképpen nem a (C) tömeg, hanem a (C) tömfeg mozgásmennyisége (C, V) — azaz \a tömeg szorozva a sebességgel — tolja el a (D) nyílirányban, nyilvánvaló, hogy ezen mozgás- 70 mennyiseget nagy tömegek kiküszöbölése céljából oly módon növelhetjük, hogy a (C) tömeget aránylag nagy sebességgel mozgatjuk. Lényegileg teljesen mindegy, hogy a 75 (O) tömeg mozgási pályája függélyes-e, vagy vízszintes. A 2. ábrán látható változatnál a felüli nézetben feltüntetett (Al) tutajjal a függélyes (Bl.) fal van egybeépítve. A (Bl) 80