88696. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves tűzszekrény mozdonykazánok számára
Megjelent 1930 . évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88696. SZÁM. — Y/c. OSZTÁLY. Vízcsöves tűzszekrény mozdonykazánok számára. Schmidt'sche Heissdampf G. m. b. H. Cassel-Wilhelmshöhe. A bejelentés napja 1923. évi április hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1922 évi április hó 22-ike. Az eddigelé használatos „Brotan-tűzszekrény" név alatt ismeretes vízcsöves tűzszekrények mozdonykazánok számára azon hátránnyal bírnak, hogy aránylag 5 rövid üzembenlét után kazánkővel telerakódnak és azután keresztülégnek. Ezen jelenség oka abban keresendő, hogy a vízkeringés az aránylag bő csövekben túl csekély. A „Brotan" csövek alsó végét össze-0 kötő víztartályokat szerkezeti okokból csak igen kis keresztmetszetűre készíthetjük, mely sok esetben a víztartállyal öszszekötött „Brotan" csövek keresztmetszetének csak 12-ted része. Élénk vízkeringés a 5 kazánból a víztartályokon és a „Brotan" csöveken keresztül vissza a kazánhoz tehát nem lehetséges. Ennek aztán az a következménye, hogy a kazánkő és az iszap nem vezettetnek el a főkazánba, hanem a 0 „Brotan" csövekben és főleg az ezek alatt, fekvő vízkamrákban lerakódnak. Magas kazánnyomásnál (20 atm. felül) ezen hátrány még nagyobb lesz, mivel a „Brotan" csövekben fejlődő gőzbuborékok, gőzhó-5 lyagocskák aránylag kicsinyek és nem képesek nagyobb vízmennyiségeket magukkal felfelé ragadni. Megjegyezzük még, hogy a vastag „Brotan" csövek merevsége következtében a behengerlési helyeken 0 gyakran tömítetlenség áll be. A mozdonykazánokhoz való, vízcsöves tűzszekrények egy másik szerkezeti módjánál a tűzszekrény falait aránylag szűk csövek képezik, melyek felső gőzgyüjtők-15 kel vannak összekötve. A vízkeringést itt, a vízcsöves kazánoknál általánosan szokásos módon, fűtetlen, aránylag bő lefolyócsövek által létesítik, melyek a kazánburkolaton kívül, a gyűjtők között vannak 0 elrendezve. Ezen elrendezés azonban ugyanazon hátrányokat mutatja, mint az ú. n. „Brotan" tűzszekrények, — nevezetesen, hogy a vízkeringés nem tökéletes. Minthogy a lefolyócsövek a gyűjtők végein vannak megerősítve, ennélfogva a 45 középen fekvő vízcsövek, melyek tehát a lefolyócsövektől legtávolabb vannak, túl kevés vizet kapnak. A lefolyócsövekből jövő hidegebb víz tehát nem oszolhat el egyenletesen és tökéletesen valamennyi 50 vízcsőre, sőt inkább a lefolyócsövekhez közelebb fekvő vízcsövek ezen vizet azonnal felveszik. A távolabb fekvő vízcsövek, melyek — mint említettük — egyáltalán nem, vagy nem elegendő vizet kapnak, 55 nem lesznek tehát kellőkép hűtve és ezért az elégésnek vannak kitéve. A jelen találmány már most lehetővé teszi ezen hátrányoknak kiküszöbölését aránylag szűk csövek által képezett falak- 60 kai bíró, mozdonykazánokhoz való vízcsöves tűzszekrényeknél és abban áll, hogy egy belső csőcsoport egyes csövei — oldalbordákkal vagy nélkül — oly szorosan illeszkednek egymáshoz, hogy egy 65 zárt fal keletkezik, mely egy külső csőcsoportot a fűtőgázok behatása ellen megvéd. A belső csövek tehát szálló-, a külső csövek pedig lefolyó csövek gyanánt működnek. A belső csőcsoport lehet bordás- 70 csövek vagy két megfelelően eltoltan elrendezett csősor csövei által képezve, mely csősorok úgy vannak meggörbítve, hogy zárt csőfalat alkotnak. A lefolyócsövek felső vége az elgőzölögtetőcsövek gyűjtő- 75 tartályába torkolhat. A találmány egyik foganatosítási módja szerint ezen végeket oly vízkamrákba kötjük be, melyek az elgőzölögtetőcsövek gyüjtőkamráitól függetlenek és a mozdony fő- (hossz-) kazán- 80
