88623. lajstromszámú szabadalom • Indítószerkezet szinkronfázisátalakítók útján táplált indukciós mótorokhoz

raktus vagy hasonló révén a (h) ellenerő változásaiba bevitt késést az említett tehe­tetlenség számításbavételével kell meg­szabni. 5 A (g) önműködő szabályozóerő hatását a 2. ábra szemlélteti, amelyben a (w) abs­cissatengely a mótor terhelését és a (p) ordinátatengely a (b) vezérlőemelőre mű­ködő erőket jelenti. A koordinátarendszer 10 zéruspontjából kiinduló ferde (f) egyenes a (b) vezérlőemelőre a wattmérővel ellen­tétesen működő erőknek a mótor terhelés sével való összefüggését jelzi. Ha a járulékos önműködő (h) szabályozóerő mel-15 lőzésével csupán a (c) rugónak adott pl. (cl) feszültség működik a szabályozóeme­lőre, az (F) wattmérővel szemben, úgy a mótor terhelésének a (wl) értéket kell el­érnie, hogy a wattmérő a rúgóval egyen-20 súlyt tartson. Ha azonban a (b) vezérlő^ emelőre még a (h) járulékos erő is hat, úgy a viszonyok a következőként alakul­nak: Ha a mótor kapocsfeszültségének önmű-25 ködő szabályozása a kapocsfeszültséget úgy változtatja, hogy a kapocsfeszültség négyzete a mindenkori terheléssel ará­nyos, vagy hogy a fázisátalakító primér áramkörében a mótor egész terhelési tar 30 tományán belül az erőfaktor egységnyi (cos <p = 1) legyen, úgy a feszültség és ennek folytán az ezzel arányosan változó járulékos (h) ellenerő a terheléssel a szi­noidális (h) görbe (2. ábra) szerint növek-35 szik. Ha már most a (h) erő és a (c) rúgó hatását összegezzük, amint ezt az ered­ményvonallal rajzolt (ch) görbe mutatja, úgy az (F) wattmérő a (c) rúgó (cl) fe­szültségének és a (h) szabályozóerő (h2) 40 értékének (cl -f h2) összegével a terhelés (w2) értékénél jut egyensúlyba, ill. a ter­helés (wl) értékének biztosítása céljából a rúgónak csak a (cl') feszültséggel kel] bírnia, hogy az ellenerő (hl) értékéve] 45 együttesen az (F) wattmérővel a (wl) ter­helésnél egyensúlyba kerüljön. Ebből ki­tűnik, hogy sokkal gyengébb (c) rúgót al­kalmazhatunk. Ennek folytán a (c) rúgót oly gyengére méretezhetjük, hogy még ak-50 kor is, hogyha a (d) indítóemelővel a (c) rúgót mindjárt az indítás első pillanatá­ban a maximális határig feszítjük is meg, a mótor, ill. a fázisátalakító azon terhe­lése, amely a rúgó ezen maximális feszült-55 ségével egyensúlyt tart, a fázisátalakító stabilitási tartományán belül fekszik. A fázisátalakító tehát a (c) rúgó maximá­lis feszültségének hirtelen bekapcsolása és a fázisátalakítónak ezen feszültség által megszabott terhelése mellett sem eshetik 60 ki a fázisból. A. fázisalakító ilyként ag egész rúgófesziiltség hirtelen bekapcsolá­sakor is fázisban marad, miközben a fázis­átalakító gerjesztése és ennek folytán a mótor kapocsfeszültsége is fokozatosan 65 önműködőlég növekszik. A kapocsfeszült­ség ezen növekedése következtében azon­ban a (h) szabályzóerő, mely a (c) rúgó feszültségét támogatja, szintén növekszik és a (w) terhelés azon értékét, amely a (e) 70 rúgónak és a járulékos (h) szabályzóerő" nek együttes hatásával tart egyensúlyt, szintén fokozatosan emeli. A (h) szabályzó­erő növekedése addig folytatódik, míg a terhelés azon maximális értékre emelke- 75 dett, amely a (c) rúgó feszültségének és a (h) járulékos szabályozóerő azon maximá­lis értékének felel meg, amelyet a (c) rúgó feszültsége szab meg. A terhelés elérhető maximális értékét 80 ezen esetben két tényező szabja meg, ne­vezetesen először: az indítóemelő segélyé­vel önkényesen változtatható erő [pl. a (c) rúgó feszültsége] és másodszor: a mótor mindenkori kapocsfeszültségétől függőleg 85 önműködően változó járulékes (h) szabá­lyozóerő. A terhelés maximális értékének változ­tatása céljából a. rúgó feszültségét vagy pedig a kapocsieszültséggel önműködően 90 változó szabályozóerő kezdeti értékét, avagy pedig mindkét tényraőt változtat­hatjuk önkényesen. A rajzban az első eset van fel tüntetve, melynél a (d) indítóemelő a (c) rúgó feszültségét változtatja. Azon, 95 ban a (d) indítóemelő segélyével a (c) rúgó változatlan feszültsége mellett, pl. a (li) szolenoid áramkörébe kapcsolt ellenállás vagy impedancia nagyságát, avagy pedig a szolenoid meneteinek számát változtat- 100 hatjuk. A (d) indítóemelő azonban olyként is rendezhető be, hogy a (c) rúgó feszültsé­gét és a szolenoid erősségét is változtat­hatja. Magától értetődik, hogy a (c) rúgó esu- 105 pán példa gyanánt szolgál és tetszőleges más erővel, pl. súllyal is pótolható. Mint már említettük, a (e) rúgó teljesen mellőzhető is, ha a (b) vezérlőemelő vagy az ezzel egyenértékű vezérlőszerv úgy van no szerkesztve, hogy nyugalmi állapotában, vagyis ha arra sem az (F) wattmérő, sem pedig az ezzel ellentétesen működő (h) sza­bályozóerő nem hat, az indítóellenállás csökkenését előidéző helyzetben igyekszik 115 maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents