88623. lajstromszámú szabadalom • Indítószerkezet szinkronfázisátalakítók útján táplált indukciós mótorokhoz

raktus vagy hasonló révén a (h) ellenerő változásaiba bevitt késést az említett tehetetlenség számításbavételével kell megszabni. 5 A (g) önműködő szabályozóerő hatását a 2. ábra szemlélteti, amelyben a (w) abscissatengely a mótor terhelését és a (p) ordinátatengely a (b) vezérlőemelőre működő erőket jelenti. A koordinátarendszer 10 zéruspontjából kiinduló ferde (f) egyenes a (b) vezérlőemelőre a wattmérővel ellentétesen működő erőknek a mótor terhelés sével való összefüggését jelzi. Ha a járulékos önműködő (h) szabályozóerő mel-15 lőzésével csupán a (c) rugónak adott pl. (cl) feszültség működik a szabályozóemelőre, az (F) wattmérővel szemben, úgy a mótor terhelésének a (wl) értéket kell elérnie, hogy a wattmérő a rúgóval egyen-20 súlyt tartson. Ha azonban a (b) vezérlő^ emelőre még a (h) járulékos erő is hat, úgy a viszonyok a következőként alakulnak: Ha a mótor kapocsfeszültségének önmű-25 ködő szabályozása a kapocsfeszültséget úgy változtatja, hogy a kapocsfeszültség négyzete a mindenkori terheléssel arányos, vagy hogy a fázisátalakító primér áramkörében a mótor egész terhelési tar 30 tományán belül az erőfaktor egységnyi (cos <p = 1) legyen, úgy a feszültség és ennek folytán az ezzel arányosan változó járulékos (h) ellenerő a terheléssel a szinoidális (h) görbe (2. ábra) szerint növek-35 szik. Ha már most a (h) erő és a (c) rúgó hatását összegezzük, amint ezt az eredményvonallal rajzolt (ch) görbe mutatja, úgy az (F) wattmérő a (c) rúgó (cl) feszültségének és a (h) szabályozóerő (h2) 40 értékének (cl -f h2) összegével a terhelés (w2) értékénél jut egyensúlyba, ill. a terhelés (wl) értékének biztosítása céljából a rúgónak csak a (cl') feszültséggel kel] bírnia, hogy az ellenerő (hl) értékéve] 45 együttesen az (F) wattmérővel a (wl) terhelésnél egyensúlyba kerüljön. Ebből kitűnik, hogy sokkal gyengébb (c) rúgót alkalmazhatunk. Ennek folytán a (c) rúgót oly gyengére méretezhetjük, hogy még ak-50 kor is, hogyha a (d) indítóemelővel a (c) rúgót mindjárt az indítás első pillanatában a maximális határig feszítjük is meg, a mótor, ill. a fázisátalakító azon terhelése, amely a rúgó ezen maximális feszült-55 ségével egyensúlyt tart, a fázisátalakító stabilitási tartományán belül fekszik. A fázisátalakító tehát a (c) rúgó maximális feszültségének hirtelen bekapcsolása és a fázisátalakítónak ezen feszültség által megszabott terhelése mellett sem eshetik 60 ki a fázisból. A. fázisalakító ilyként ag egész rúgófesziiltség hirtelen bekapcsolásakor is fázisban marad, miközben a fázisátalakító gerjesztése és ennek folytán a mótor kapocsfeszültsége is fokozatosan 65 önműködőlég növekszik. A kapocsfeszültség ezen növekedése következtében azonban a (h) szabályzóerő, mely a (c) rúgó feszültségét támogatja, szintén növekszik és a (w) terhelés azon értékét, amely a (e) 70 rúgónak és a járulékos (h) szabályzóerő" nek együttes hatásával tart egyensúlyt, szintén fokozatosan emeli. A (h) szabályzóerő növekedése addig folytatódik, míg a terhelés azon maximális értékre emelke- 75 dett, amely a (c) rúgó feszültségének és a (h) járulékos szabályozóerő azon maximális értékének felel meg, amelyet a (c) rúgó feszültsége szab meg. A terhelés elérhető maximális értékét 80 ezen esetben két tényező szabja meg, nevezetesen először: az indítóemelő segélyével önkényesen változtatható erő [pl. a (c) rúgó feszültsége] és másodszor: a mótor mindenkori kapocsfeszültségétől függőleg 85 önműködően változó járulékes (h) szabályozóerő. A terhelés maximális értékének változtatása céljából a. rúgó feszültségét vagy pedig a kapocsieszültséggel önműködően 90 változó szabályozóerő kezdeti értékét, avagy pedig mindkét tényraőt változtathatjuk önkényesen. A rajzban az első eset van fel tüntetve, melynél a (d) indítóemelő a (c) rúgó feszültségét változtatja. Azon, 95 ban a (d) indítóemelő segélyével a (c) rúgó változatlan feszültsége mellett, pl. a (li) szolenoid áramkörébe kapcsolt ellenállás vagy impedancia nagyságát, avagy pedig a szolenoid meneteinek számát változtat- 100 hatjuk. A (d) indítóemelő azonban olyként is rendezhető be, hogy a (c) rúgó feszültségét és a szolenoid erősségét is változtathatja. Magától értetődik, hogy a (c) rúgó esu- 105 pán példa gyanánt szolgál és tetszőleges más erővel, pl. súllyal is pótolható. Mint már említettük, a (e) rúgó teljesen mellőzhető is, ha a (b) vezérlőemelő vagy az ezzel egyenértékű vezérlőszerv úgy van no szerkesztve, hogy nyugalmi állapotában, vagyis ha arra sem az (F) wattmérő, sem pedig az ezzel ellentétesen működő (h) szabályozóerő nem hat, az indítóellenállás csökkenését előidéző helyzetben igyekszik 115 maradni.