88573. lajstromszámú szabadalom • Sokszorosító eljárás, melynél preparáló folyadékkal bevont inres nyomó felület, pl. üveg, porcelán, zománc, galalith, tintával vagy festékkel írott vagy rajzolt eredetivel kerül érintkezésbe

- Megjelent 193Q. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jffgj&SL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88573. SZÁM. — IX/e. OSZTÁLY. Sokszorosító eljárás, melynél preparáló folyadékkal bevont iners nyomó felület, pl. üveg, porcellán, zománc, galalith tintával vagy festékkel Írott vagy rajzolt eredetivel kerül érintkezésbe. Deghenghi Enrico és Mravljak Franz kereskedők Linz és Ljubljana. A bejelentés napja 1924. évi junius hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1923. évi november hó 15-ike. Javasolták már oly sokszorosító eljárásokat, melyeknél üveg, porcellán, zománc, galalith és más efféle iners anyagokból készült lemezeket preparáló folya-5 dékkal bevonnak és azután a speciális tintával vagy festékkel írott vagy rajzolt eredetit a preparált lemezre ráhelyezik. Emellett az üveglemezre fölrakott réteg vegyi átalakulása lép fel, úgy hogy ez a 10 réteg vagy további, úgynevezett előhívó folyadékkal való újbóli kezelése, vagy pedig festéknek közvetlen ráhengerlése esetén, csupán az írásjegyekkel érintkezésben állott helyeken vesz föl festéket, 15 másutt ellenben nem, úgy hogy a lemezről, tetszőleges számú levonatot húzhatunk le. Mindezeknél az ismert eljárásoknál az eredetinek előállítására szolgáló tinta 20 ammóniatartalmú volt. Az illó ammónia alkalmazásának nyomán az a hátrány járt, hogy a friss eredetiek aránylag nagy mennyiségű ammóniát tartalmaznak, a régibb eredetiek ellenben csak na 25 gyon keveset, vagy semmit. Ennek következménye az volt, hogy a friss „eredetiek" túl gyorsan hatottak és ha csak a kelleténél valamivel tovább érintkeztek a preparált alátéttel, tisztátlan levonatokat 80 szolgáltattak, a régibb „eredetiek" azonban csak igen hiányosan vagy egyáltalában nem hatottak. Eredetieknek írógéppel való előállítására szolgáló festékszalagoknál rendkívül zavarólag hatott az a kö-85 rülmény, hogy az ammónia könnyen illó. A jelen találmány ezt a hátrányt azáltal küszöböli ki, hogy a tinta előállítására nem illó anyagokat hasznosít, mely anyagok tehát igen régi eredetieknél is állandóan hatásosak maradnak. Az anya- io gokat úgy választjuk meg, hogy a fentemlített vegyi átalakuláshoz szükséges ammónia csak az eredetinek a preparáló folyadékai való érintkezésénél képződik, amikor egyúttal CLZ £I további előny is 45 fellép, hogy a képződő ammóniában rendkívül hatásos anyagot kapunk. A találmány szerinti eljárás célszerű kiviteli módjánál a preparáló folyadék lényegében rhodan-ammoniumból (ammo- 50 nium rhodanatum) áll, mely vízben oldott aluminiumsulfát-, glycerin- és sósavadalékot tartalmaz. Az említett alkatrészek helyett a rhodan-ammoniumhoz preparáló folyadék előállítására ismeretes, 55 más anyagokat is adagolhatunk. A különben tetszőleges összetételű, esetleg ammoniamentes tintába alkalmas fémsókat, célszerűen csekély alkalisót, pl. ónsavas nátriumot, kettős szénsavas 60 nátriumot, szódát stb., vagy nátron-, ill. kálilúgot is hozzáadhatunk. Ugyanazokat az anyagokat adjuk hozzá a festékhez is, a szóban forgó eredetiek előállítására szolgáló festékszalagok elő- 65 állításánál. Az új eljárás úgy hat, hogy a tintában, illetve a festékben foglalt említett vegyszereknek, a preparált réteggel, főleg a rhodan-ammoniummal való érintkezése 70 folytán ammónia keletkezik, mely a rétegnek többi alkatrészére, főleg az alu-