88477. lajstromszámú szabadalom • Kokilla
állal lefedett (9) üreget. A (10) fedődarabon annak (14) lépcsőjén vezetve nyugszik a (13) fogantyúk által elfordítható (15) fedélgyűrű, mely a (11) szállócsatornáknak 5 megfelelő (16) fenéknyílásokkal bír. A (6) magban centrálisán kiképezett (17) üregbe illeszthető be a hosszában kettéosztott (18) öntőtölcsér vagv a (19) centráló pecek. Az öntőtölcsér két részét a (20) kúpos 10 gyűrű tartja össze. Azonos typusú, pl. vasúti kocsi-, vagy lokomotivcsapágycsészék a csapcsonkok megmunkálása és elkopása folytán úgy hosszúság, mint átmérő tekintetében kis 15 mérvű különbségekkel bírnak. Ezen különbségek a csapágyak kiöntésekor tekintetbe veendők. Különböző csapágyát mérők esetén megfelelő átmérőjű különböző talplemezek, öntőmagok stb. használandók. A 20 (2) és (3) lépcsők azonban több különböző nagyságú talplemeznél egyforma külső átmérőjűek, úgy hogy különböző átmérőjű kokilláknál is ugyanazon hordozógyűrű használható. A csapágyak hosszai közti ki-25 sebb különbségek az (5) és (10) gyűrűknek függélyes irányban való beállítása, pl. bádoglapocskáknak az (5) gyűrű alá vagy a (14) gyűrű és a (6) mag közé való beillesztése révén egyenlíthetők ki; az (5) hor-30 dozógyűrűnek megemelése a csapágyhoszszat rövidíti, míg a (10) gyűrű magasabbra állítása a csapágvhosszat növeli. Azonos átmérőjű, de lényegesen különböző hoszszúságú csapágycsészéknél teljesen azonos 35 kokillarészek használhatók, csak a (10) fedődarabot kell a (21) illesztékdarabbal (6. ábra) helyettesíteni. A kokillába behelyezett (7) és (8) csapágycsészéket tetszésszerinti szorítóké.szü-40 lékkel úgy szorítjuk össze, hogy a fém az illeszkedési résen át ne csoroghasson ki. A csapágy csészefeleket a maghoz és a talplemezhez képest pontosan konaxiálisan kell elhelyezni. A pontos centrálás a (19) 45 centrálópecek révén történik, melyet c célból a mag centrális kúpos középnyílásába illesztünk. Ekkor a csapágycsészék egyes pontjainak távolságát a centrálópeceknek a kokilla axisában fekvő középpontjától 50 pontosan kimérhetjük s a csapágy csészéket a talplemezen pontosan beállíthatjuk. A kokilla egyes részeit az öntőfém felhajtó hatásával szemben szükség esetén tetszésszerinti módon biztosíthatjuk. Az 55 egyes részeket célszerű alkalmas helyeken furatokkal ellátni s ezekbe gyűrűs csavarokat szerelni, amelyek révén a részeket meleg állapotukban is könnyen kezelhetjük. A csapágycsészék kiöntésének eddigi 60 módjainál könnyen keletkeztek hibás öntvények azáltal, hogy a fémmel együtt tisztátlanság és hab is jutoll a formába. A hab tudvalevőleg akkor keletkezik, ha az öntőszájba beeső folyékony, fém túlságosan he- 65 vesen ütközik a szájnak vagy a formának falához. A találmány értelmében az öntőtölcsért ívelten képezzük ki s ezáltal a habképződést kiküszöböljük. Az öntőtégely csőre a 70 tégely billentésekor a tölcsér bővülő szájának közvetlen közelébe hozható, úgy hogy a fém az öntőtölcsér domború falán egyenletes áramban nyugodtan csuroghat le. Az öntőtölcsér alul a magban kihagyott víz- 75 szintes (30) csatornákba nyílik. A fémmel sodort tisztátlanságok és levegő az ezen csatornák fölött a mag-fenékben kihagyott (31) boltozatokban gyűlnek össze. E boltozatoknak a kiöntendő (9) üreg felé fekvő 80 (32) falai a talplemez közeléig érnek le s lesímitó gyanánt hatnak. A (30) beöntőcsatornák vízszintes részének középvonala a két csap ágy csészéiéi illeszkedési résének síkjában fekszik. A fém 85 tehát mindegyik öntőcsatornából a csapágycsészefeleknek megfelelő mindkét üregbe egyszerre lép. Nehogy a kokillafal a forrófém ezen belépési helyein lényegesen túlhevüljön, az öntőcsatornáknak a formába 90 nyíló torkolatai erősen kibővíttetnek, úgy hogy e helyeken nem léphet fel káros zsugorodási üregképződés. E mellett e helyeken kisebb üregek veszélytelenek, mert a legnagyobb csapágvnvomás a csapágvcsé- 95 széknek közepén, nem pedig oldalain lép fel. Az öntőtölcsér ívelt kiképzése, az öntőcsatornák vízszintes részei fölött a boltozatok kiképzése és a íémtisztátlanságo- 100 kat visszatartó leszedők alkalmazása más öntőformáknál is előnyösen alkalmazhatók. Az öntés megtörténte után a kokillát azáltal szedjük szét, hogy előbb a (15) gyűrűt elfordítjuk! s ezáltal a holt fejeket levágjuk 105 a (11) furatokba nyomult fémről. Ezután a (33) kulcs segélyével a (18) öntőtölcsért elfordítjuk; s a benne lévő fémtömböt letörjük a vízszintes öntőcsatornákban lévő fémről. Ezután a magot a kiöntött csészékkel 110 együttesen a talplemezről leemelhetjük. A kiöntött teret lefedő gyűrűk eltávolítása vitán pl. csavarsajtó révén a magra nyomást fejtünk ki s ezáltal az öntőcsatornákban lévő fémet simán lenyírjuk a csésze- 115 bélést képező fémtömegről. A lenyíráskor a futófelület homorú részei nem sérülnek meg, mert az öntőcsatornák torkolatai a
