88283. lajstromszámú szabadalom • Terhelési cséve távbeszélő vezetékekhez

- 3 -(40) tekercsével sorozatos összeköttetésben áll. A terhelési esévék előnyösen a következő módon készülnek. Első sorban a maii got finoon vashuzalból körgyűrű alakjában készítjük el. Ezután a tekercseket akképen helyezzük el a magon, hogy az egyes szakaszok között szabad közök maradjanak oly célból, hogy a mag tetszőle-0 ges módon, például a (41) szalagfűrész segélyével szétvágható legyen, amint az a 2. ábrában fel van tüntetve. Miután a magot ily módon szakaszokra szétosztottuk a résekbe szigetelő anyagból való (42) 3 rétegeket helyezzük. Az egészet azután a (44, 45) kengyelek segélyével a 3. ábrán feltüntetett módon összefoglaljuk. Ezek a kengyelek új ezüstből vagy valamely más olyan nem mágneses fémből készülnek, 3 amelynek nagy az ellenállása, hogy elkerüljük azokat a veszteségeket, amelyek a esévetekeresek mágneses mezejének szóródásából erednek. A terhelési csévékben alkalmazott lég-5 rések fő hatása abban áll, hogy a cséve villamos állandói a távbeszélő viszonyok számára maguktól a távbeszélő áramoktól eredő kis erők mellett a mágnesezés bármely fokánál sem változnak lényege-3 sen. A légrések a mágneses áramkörben nem csak ellenállást fejtenek ki a mágnesezésnél, hanem azon tulajdonságot is adják a magnak, hogy önmagától demagnetizálódik, minekfolytán a visszamaradó b mágnesség eltűnik, mihelyt az alkalmazott mágneses érő megszűnik. Ezek a hatások a légróseknek a vasáramkörhöz való viszonyától függnek és növekednek, ha a rés hosszát növeljük. 0 Minthogy a demagnetizáló tényező növelése a mag tényleges permeabilitását is csökkenti és így az ugyanazon induktancia eléréséhez szükséges rézmennyiség, valamint a vastok méretei és költségei is 5 növekednek, ennélfogva a légrés legelőnyösebb hossza az lesz, amelynél olyan demagnetizáló hatást érünk el, amely biztosítja, hogy a gyakorlatban bármely lehetséges mágnesezési viszony mellett a D cséve villamos állandói csak olyan mértékben változnak, amely az ismert káros határon belül fekszik. Ha a légrés túl kicsi, akkor a demagnetizáló hatás nem elégséges ahhoz, hogy a 5 szükséges állandóságot biztosítsa, míg ha a légrés túl nagy, akkor terjedelmes és nehézkes csévét kapunk, amely esetben a hatóképességet nagyrészt feláldoztuk anélkül, hogy a cséve állandóinál értékes nyereséget értünk volna el. 60 Kitűnt, hogy a zárt mag visszamaradó mágnességének telítési határértéke van, amelyet olyan mágnesező erő alkalmazásánál érünk el, amely elégséges ahhoz, hogy a magot addig a pontig mágnesezze, 65 amely éppen az indukált mágnességi görbe hajlási pontja fölött fekszik és a mágnesező erő minden további növelése a visszamaradó mágnességét nem növeli lé^ nyegesen. 70 Légréses magnál a visszamaradó mágnességnek hasonló telítési határértéke van, azonban ez a határérték az áramkör öndemagnetizáló tulajdonságai terhére mindig kisebb, mint zárt magnál és a ré- 75 sek arányainak változtatása útján tetszőleges mértékben csökkenthető. A visszamaradó mágnesség maximális értékét, amely légréses mágneses áramkörnél felléphet a histeresis vagy, minthogy ezt ál- 80 talában BH-val fejezzük ki, az anyag mágnesezési görbéje szabja meg, feltéve, hogy a görbe meghatározásánál a mágnesező erőt kellőképpen addig fokoztuk, hogy a visszamaradó mágnesség elérte te- 85 lítési határértékét. A légrés arányai és ezek demagnetizáló hatása közötti viszonyt a következő egyenlet mutatja: H = H' EnAL ' (> + AA

! 90 amely egyenletben H = a tényleges mágneses erő a vasban, H' = a mágnesező csöveknek megfelelő erő, B — az erővonalak sűrűsége a vasban, 95 n = a légrések ?záma, n A L = a légrések összhossza, L = a mágneses áramkör főhossza a vasban, A A = a keresztmetszetnövekedéseamág- 100 neses erővonalaknak a légréseknél való megszakadása folytán, A = az út keresztmetszete a vasban, A B n A L kifejezés, amelyben a B tényező adott, a 105 találmány céljaira alkalmas keskeny légréssel ellátott mag számára lényegileg a