88219. lajstromszámú szabadalom • Billantyűs hangszer
— 3 — yal rokon hangjelleg, (dis') és (g') között á menzura annyira szűkül, hogy áthatóan vonós hangzású gamba szólal meg, melynél a hangerősség ismét fokozatosan nö-5 vekedik. A találmányi gondolat tehát lehetővé teszi egyetlen hangkancella alkalmazását, többfajtájú síppal vagy nyelvvel felszerelvé, minek folytán a különböző hang-10 színek és hangerősségek ós mint azt a továbbiakban látni fogjuk, a hangmagasságok is, egymásba fokozatosan átmennek. A 2. ábrán a (h) és (c') hegedűprincipál-15 sípok furatai között, továbbá a regiszterkancellába egy (x) válaszfal van beépítve, úgy hogy a hangsor itt is, mint az 1. ábrán, egy basszus és egy diszkant félrészre van osztva. 20 Mindkét félrészen külön is lehet játszani, e részek egymást egyetlen egyetemes sorrá egészítik ki. Az osztás helyét éppúgy máshol is lehetne megválasztani, nem szükségszerű, de lehetséges az osztás 25 helyét egy hangmódosulás helyével összeesően is választani. A találmányi gondolat megvalósításánál ily kettéosztás tetszés szerint, mindenféle kopulákkal ellátva, létesíthető, vagy pedig* a kettéosz-30 tás el is hagyható, éppúgy, mint a régi sípsorokban. Tegyük fel, hogy a 2. ábrán kirajzolt elrendezésnél a (g) és (g') hangkancelláK egymással kopulázva vannak, vagyis' az 35 1. ábrán feltüntetett helyzethez hasonlóan az alapregisztert és a kopulát egyidejűleg regisztráljuk és a (g) billentyűt lenyomjuk. Akkor egyidejűleg megszólal; (g) a vox humánában és (g') a gambában; 40 vagyis nem puszta oktávkettőzés jön " létre, mint az 1. ábra szerint. A találmány ezek szerint lehetővé teszi, hogy egyetlen billentyű lenyomásával egyetlen alapsor anyagából különféle hangszíneket 45 illetőleg hangerősségeket játszhassunk. A tetszésszerinti játszóeszközök révén kapcsolásra, (kopulázásra) kerülő hangszínek vagy hangerősségek zöngemagassága az eddigi sípsoroknál rendszerint 50 egy okává eltérést mutat. Ám ebben a tekintetben is a találmány egy új gondolatot tartalmaz, amennyiben a sort hangról szomszédhangra és billentyűről szomszédbillentyűre bizonyos szempontból 55 hangmagasság tekintetében is elváltozóan tovafejlesztve, elérhetjük, hogy a billentyű neve és a megszólaló hang a magasság tekintetében sem azonosak. A harmadik példa az így kiképezett egyetemes sort, mutatja be. 60 Egy a (C)-ből kiinduló hangkancellasort pl. következő módon lehet hangmódosítóvá tenni. 1. Hangerősség tekintetében. (C—h) szakasz csökkenően; (cl—f3) szakasz növeke- 65 dően; (fis 3—d4) szakasz ismét csökkenően; (dis 4—f4) szakasz ismét növekedően. 2. Hangszín és hangmagasság tekintetében. Miként a 2. ábrán látható, (C—H) 70 szakasz orgonafagott színnel, (c—gis) szakasz vox humana nyelvsípokkal, (a— dl) szakasz ajaksípokkal, nevezetesen hegedűprincipállal; (disl—gl) szűkülő menzurával, mindaddig, míg erősen vo- 75 nós jellegű gambává változik. A 3. ábrát úgy tekintsük, mint ugyanezen alapsornak folytatását. A kirájzolt szakaszok a következő jellegzetességet mutatják. 80 „A" szakasz, (gisl, hl); a vonós jelleg gyengül, átmenet a Quintatonhoz. „B" szakasz. (c2, e2); átfújó fuvola. A quintatonnál felhang gyanánt jelentkező duodecima. helyett a (4) lábas és a (2) 85 lábas felhang domborodik jobban ki. „C" szakasz. (Í2, d3); fedett, vagyis mindig kevesebb felhangmellékzönge, egész az alaphanguságig sötétedik. „D" szakasz. (dis3, g3): szintén fedett, 90 azonban egy 51 /® quinttel egyidejűen szólal meg, vele közös furaton áll, mindkettőt egy közös vezeték kapcsolja össze a billentyűvel. A billentyűk tehát itt egyszerre több sípsorral vannak összekötve 95 és a födött hangszín azáltal, hogy a két^ féle síp révén gyenge tizenhatlábas kombinációs alhang keletkezik, még sötétebbé válik. „E" szakasz. (gis3, c4): itt lép be egy, a 100 hangmagasságra vonatkozó „hangelváltozás", amennyiben 8' födött ICP/.i quintre és az eddigi 51 /3 quint 62 /s tercre „esik le", vagyis ilyen hangsorban folytatódik, a (gis3, c4) szakaszon tehát egyáltalán nem 105 szólal meg alaphangos síp, hanem egy kevert hang, mely jelen esetben a sesquialterához, az eddigi orgonák egy mixtúrájához hasonló. Itt tehát a billentyű lenyomására nem az a hang szólal meg. no mely a billentyű nevének megfelel. De ebben a szakaszban is megmarad az egyetemes hangsornak azon sajátossága, hogy jellege hangról hangra és billentyűről billentyűre fokozatosan tovább fejleszte- tl5 tik. Egyszólamú játszásnál a hangnak erről a lesülyedéséről, különösen ha az,
