88194. lajstromszámú szabadalom • Eljárás különösen a nitrogén lekötésére való folyamatoknál katalizátor gyanánt alkalmazható poralakú massza előállítására

Megjelent 1930. évi november hó 3-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 88194. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás különösen a nitrogén lekötésére való folyamatoknál katalizátor gyanánt alkalmazható poralakú massza előállítására. Urfer Charles tanár Genf. A bejelentés napja 1923. évi jonins hó 8-ika. Svájci elsőbbsége 1922. évi junius hó 12-ike. Ajánlották már katalizátor gyanánt szolgáló poralakú masszának előállítását, amely abban áll, hogy redukáló fém segélyével, amilyen az alumínium, mágné> zium és kálcium, redukálták az olyan fémek oxidjait, amelyek nitrogénnel hevítve közvetlenül nitrideket adtak és amelyeknek nitridjei megbomlanak, ha azokat hidrogén áramában hevítjük (lásd ) Duparc és Urfer 93806. sz. svájci szabadalom). Ezen eljárás különböző hátrányokat mutat. Egyrészt bizonyos fémeknek oxidjai, , amilyenek a lithium, bárium és stroncium, amelyeknek nitridjeit elő akarjuk állítani, igen nehezen szerezhetők be. Másrészt, a nitrogén, minden várakozás ellenére, gyakran a redukáló fémmel i egyesül, az oxidnak azon fémje helyett, amelynek nitridjét elő akarjuk állítani. Végül a lithium és az alkaliföldfémek oxidjainak redukálása mindig nehéz és tökéletlen. Feltaláló azt találta, hogy ezen hátrányokat elkerülhetjük, ha a nitriddé alakítandó fémeknek kloridjaiból vagy más halogénvegyületeiből indulunk ki, amelyek sokkal könnyebben állíthatók elő, mint az oxidok. A jelen találmány már most eljárásra vonatkozik olyan poralakú massza előállítására, amely katalizátor gyanánt szolgálhat, főképpen a nitrogén lekötésére való folyamatoknál. Ezen eljárás szerint redukáló fémmel reakciót létesítünk legalább egy olyan fémnek halogénvegyületével, amely nitrogénnel hevítve közvetlenül nitridet ad és amelynek ezen nitridje megbomlik, ha 40 azt hidrogén áramában hevítjük. Azután kihagyjuk hűlni a kapott poralakú maszszát, amely finoman elosztott állapotban magában foglalja legalább egyrészét annak a fémnek, amely az alkalmazott halogénvegyületben volt, amely fém bensőleg keverve van a redukáló fém halogénjével, amely a reakciónál képződött és inert hordozó gyanánt szolgál. Ke dukáló fém gyanánt az alkaliféme- 50 ket (nátrium és kálium) és a kálciumot alkalmazhatjuk, amelyek könnyen képeznek állandó halogénvegyületeket és nitrogénnel nem egyesülnek. Azok a halogénvegyületek, amelyekből 55 az eljárásnál kiindulunk, általában a kloridok. Bizonyos esetekben kiindulhatunk a jodidokból, bromidokból és fluoridokból. A fluoridokat főképpen akkor alkalmazzuk, amikor a kloridok szétfolyós tu- 60-lajdonságúak. Ez esetben a fluoridokat légüres térben redukáljuk poralakú kalciummal, amelyet kálciumhidrid vagy amid megbontása útján kapunk. A jelen találmány tárgyát tevő eljárás 65 szerint a poralakú massza előállítására alkalmazhatjuk a következő fémek halogénvegyületeit: cerium, lithium, alkaliföldfémek, amilyenek a kálcium, bárium, stroncium, továbbá a lanthanium, tho- 70 rium, berillium, zirconium, vanadium, molibdén stb. Példa: Vakuumban vagy nitrogénben lithiumkloridot equivalens mennyiségű káliummal vagy nátriummal kezelünk, 75-keletkezik kálium- vagy nátriumklorid és