87997. lajstromszámú szabadalom • Teljesítménymutató készülék venturi csövekhez

Megjelent 1930. évi december hó 1-ón. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 81097. SZÁM. — vn/f. OSZTÁLY. Teljesítménymutatókészülék venturicsövekhez. Siemens & Halske A.-G. Berlin-Wien. A bejelentés napja 1919. évi december hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1919. évi márcins hó 6-ika. Valamely venturicső változó teljesítményének meghatározása tudvalevőleg a csőhöz két különböző ponton hozzákapcsolt differenciális nyomásmérő készülék 5 segélyével történik. A folyadékoszlop felszíne ekkor, melyet vagy közvetlenül valamely skálabeosztásról olvasnak le vagy pedig mechanikus, mágneses vagy elektromágneses úton egy a skálabeosztás men-10 tén tovamozgó, a nyomótéren kívül elrendezett mutatóra visznek át, mértékét adja a csövön az időegységben keresztülfolyó folyadékmennyiságnek. A folyadékfelszínnek elektromágneses úton való át-15 vitelére ajánlották már — hasonló módon, mint a tisztán mágneses átvitelnél •— a folyadékoszlopon úszó vasmag használatát, mely egy tekercshez képest, mely utóbbi a mérő műszerrel egy váltakozó-20 áramforrás áramkörébe van bekapcsolva, eláll (helyét változtatja). A tekercsnek a vasmag változó helyzete folytán előidézett változó önidukciója a teljesítménymutató készülék különböző kilengéseit okozza. 25 Ajánlották már az áramkörbe, egy ilyen teljesítménymutató készülék mellett, egy elektromosságszámláló készülék beitkatását is a keresztülfolyó folyadékmennyiség összegezésére. Eme javaslatok gyakorlati 80 megvalósításának azonban különböző nehézségek állják útját, melyek legfontosabbika az, hogy a tekercs mágnesmezője nem egyszerű lineáris viszonyban változik a vasmag elállásával, illetve ez a vi-35 szony csak igen szűk határok közt lineáris, úgy hogy az egyes készülékeknek külön méretbeosztására (mértékhitelesítésre, akolásra) van szükség. Másrészt figyelembe veendő a váltakozó áramforrás 40 által szolgáltatott elektromos áram, melynek hatását a mérőműszerekre megfelelő ellenárammal ki kell egyenlíteni. Minthogy a vasmagnak bizonyos játékkal (hézaggal) kell ülnie abban a csőben, mely a folyadékoszlopot tartalmazza, ezért az 45 változtatja helyzetét a tekercs tengelyéhez képest, úgy hogy változó szórással is kell számot vetni. Ezt a szórást már azért is figyelembe kell venni, mert a vasmag és a tekercs közt a cső van elrendezve és 50 így a távolság a kettő közt aránylag nagy. Ezeket a hátrányokat, a jelen találmány értelmében, úgy kerüljük el, hogy egy váltakozó áramú mágnesnek erővonal- 55 mezőjét, az összegező készüléket működtető áram előállítására, a folyadékoszlop felszínétől függően elmozgatott vasmag segélyével, egy tekercshez képest, úgy toljuk el, hogy a tekercsen átmenő erővo- 60 nalak száma lineáris viszonyban változzék a vasmag kilengésével. Eszerint tehát többé nem a tekercs mágneses ellenállását változtatjuk, hanem egy önmagában véve állandóan maradó mezőt egyszerűen elto- 65 lünk. Minthogy a tekercsben fejlesztett áram ugyanabban az arányban változik, mint a tekercsen keresztülmenő erővonalak száma, ezért az összegező készülék hajtása is egyenesen arányosan megy 70 végbe a vasmag elállásával. Ha most úgy rendezzük be a teljesítménymutató készüléket, hogy a folyadékoszlop felszínének ingadozásai lineáris viszonyban álljanak a venturicső órateljesítményének változá- 75 saival, akkor az összegező készülék egyszerűen, közvetlenül megadja az átfolyó folyadékmennyiséget. Hogy a vasmagnak a csőben való játéka folytán a változó szórást elkerül- 80