87954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalmanemű anyagoknak papírossá való feldolgozására

— 2 -i eljárásokkal való feltárása általában nehezebb ós költségesebb, mint a papiros nyersanyagául használt fenyőfa rostanyagának feltárása. 5 A feltárt rostanyagnak papirossá való feldolgozásánál különösebb eltérést, ill. nehézséget okoz az, hogy a szalmanemű anyagok nem homogén sejtállományának leghasznosabb részét tevő háncs-sejtek 10 hosszúságukhoz viszonyítva kis keresztmetszetű sejtek s így a feldolgozás során, különösen pedig a foszlatásnál fellépő húzó és nyíró igénybevételeknek kevésbbó állnak ellent, mint p. o. a rongyanyag elemi 15 rostjai, vagy a fenyőfa traoheidái. Ennek következtében a szalmanemű anyagoknál p. o. a foszlatás nem megfelelő kivitele esetén a rendesnél könnyebben állhat elő a hasznos rostanyagnak kisebb-nagyobb 20 mértékben való agyonfoszlatása. A feltárt rostanyagnak papirossá való feldolgozásánál még nehézséget okozhat a silányabb sejt-típusoknak nagyobb menynyisógben való jelenléte is, amely körül-25 móny a háncs-sejtek előbbi sajátságával párosulva, a feldolgozás műveleteinek, különösen pedig a tisztító (fajtázó), víztelenítő és merítő műveleteknek nem megfeüelő kivitele esetén könnyen idézheti elő 30 a hasznos rostanyagnak nem kívánt mértékben való kallódását. Viszont megvan az az előny, hogy a szalmanemű anyagoknak aránylag vékony és rendkívül hajlékony háncs-sejt-35 jei jóval könnyebben és összetartóbban kuszálódnak (nemezelődnek) papirossá, mint p. o. a fenyőfa traoheidái. A szalmanemű anyagokat papirossá feldolgozó jelenlegi eljárásoknak egyik hi-40 bája az, hogy az előzőkben vázolt eltéréseket nem veszik kellőképen figyelembe, illetve a gyártás módjában nem juttatják kellően érvényre s főképen ez az oka annak, hogy olcsóbb papirosfajtáknak tisz-45 tán, vagy túlnyomórészt ilyen szalmanemű anyagokból való gyártása a jelenlegi eljárásokkal nem igen fizetődik ki. A jelen találmány tárgyát képező eljárással szalmanemű anyagok gazdaságo-50 san dolgozhatók fel ilyen közepes vagy silányabb minőségű olcsóbb papirosfajtákká is. Az eljárás menete a következő: A feldolgozandó szalmanemű anyagot mindenekelőtt megtörjük olymódon, hogy 55 nyomó (zúzó), hajlító és csavaró igénybevétellel részben bizonyos mértékben megbontjuk, részben tömörítjük és csak ezután aprítjuk fel vágó, nyíró vagy szakító (tépő) igénybevétellel szecskává. Ugyanakkor az e műveletekkel egybekap- 60 csőit fajtázással megszabadítjuk az anyagot a papirosgyártásra káros durvább ásványi és növényi szennyezésektől is. A megtisztított szecskát ezután nyirkos állapotban, kalorikus úton meggyorsított 65 magától való vegyes erjedésnek vetjük alá. A magától való vegyes erjedésen az a folyamat értendő, mely a répaszeletnek, zöldtakarmánynak, tengeriszárnak stb. a mezőgazdaságban szokásos savanyítása- 70 nál (sweet ensilage) megy végbe s melyet a magán az anyagon is rajta lévő különféle (tejsavas, vajsavas, propionsavas és egyéb) erjesztő baktériumok indítanak meg és fejlesztenek ki. E folyamat meg- 75 gyorsítása kalorikus fiton történik éspedig úgy, hogy az erjesztő térbe begyömöszölt nyirkos szecskát mindjárt kezdetben az erjedésnek legkedvezőbb hőmérsékletre melegítjük fel s e hőmérsékletet az 80 erjesztés folyamán mindvégig fenn is tartjuk. A találmány értelmiében e célra a gyári üzemben adódó fáradt gőznek vagy kondenzvíznek egyébként veszendőbe menő melege is felhasználható oly- 85 képen, hogy a fáradt gőz kondenzálására, iletve a kondenzvíz lehűtésére szolgáló berendezés egyúttal magában foglalja a nyirkos szecska erjesztésére szolgáló teret is és a lecsapódó fáradt gőz, illetve a 90 lehűlő kondenzvíz felszabaduló melege a szükséges mértékben átadódik a nyirkos szecskának. E megoldással az erjesztésnek mesterségesen való gyorsítása egyébként veszendőbe menő hőenergia haszno- 95 sítását jelenti. Az erjesztés időtartama és foka a feldolgozandó anyag és a gyártandó papiros minőségéhez képest különböző lehet. Az előbbiek szerint megerjesztett szeos- 10C kát zárt térben, 100°-nál nagyobb hőmérsékletnél, vagyis nyomás alatt először vízzel, majd pedig a vízzel való főzés szolgáltatta savas oldatnak a szecskáról való eltávolítása után, fölös lúggal a rost- 10c anyag megkívánt feltárásáig, tehát addig főzzük, mígnem a kívánt minőségű papiros gyártásához alkalmatlan sejtközi és inkruszitáló anyagok oldatba mennek át és a használható rostanyagtól vízzel liü való mosással (öblítéssel) eiválaszthatókká lesznek. A találmány értelmében mind a vízzel, mind a lúggal való főzés közben a zárt főzőtérben (kazánban) lévő nyomást (hőmérsékletet), a lúggal való 115 főzésnél pedig a lúg töménységét is a főzés folyamán mindvégig növeljük. A nyomásnak (hőmérsékletnek) és a lúg tö-