87954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalmanemű anyagoknak papírossá való feldolgozására

Megjelent 193Q. évi december hó 15-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 87954. SZÁM. — XlII/a. OSZTÁLY. Eljárás szalmanemű anyagoknak papirossá való feldolgozására. Markóczi Imre oki. gépészmérnök min. műszaki tanácsos Budapest. A bejelentés napja 1922. évi április hó 15-ike. A találmány tárgyát egy olyan eljárás képezi, amelynek segélyével szalmanemű anyagokból gazdaságosan gyárthatók a tömegfogyasztás tárgyát képező olcsóbb 5 papiroslajták is. Szalmianemű anyagok alatt értendők elsősorban: a tengeri (ZeaMays), a búza, a rozs, az árpa, a zab, a rizs, a köles, a pohánka, a tatárka, a repce, a lóhere, a lu-10 cérna, a bükköny, a baltacím, a bab, a borsó és a lencse szalmája, a komló és a csalán leveles szára, a kisajtolt cukornád, a cirok, az eszpartófű, ezenkívül általában a gyékényfélék (Typhaceae), a pázsit-15 félék (Gramineae), a sásfélék (Cyperaceae), a szit-tyófélék (Juncaceae) és a esalánfólék (Urticaseae) családjába tartozó növények leveles szára és más hasonló anyagok. 20 E szalmanemű anyagok a tömegfogyasztás tárgyát képező olcsóbb papirosfajták gyártására ezidőszerint leginkább használt fenyőfaféléktől papirosgyártás szempontjából főképen abban térnek el, 25 hogy a) jóval lazább és kevésbbé homogén szerkezetűek, mint a szóbajövő fenyők fája; b) a szóbajövő fenyők fájával szemben 80 számottevő mennyiségben tartalmaznak nehezen kioldható kovasavas vegyületeket s ezektől, valamint egymástól is kioldhatóság tekintetében nagyon különböző más anyagokait; 85 c) míg a sKÓ'bajövő fenyők fájának sejtállománya túlnyomórészt egynemű sejtekből: a papirosgyártásra, nagyon alkalmas tracheidákból áll, addig a szalmanemű anyagok a papirosgyártásra kiválóan alkalmas háncs-sejtjeiken (lihriform- 40 sejtjeiken) kívül jelentékeny mennyiség ben tartalmaznak silányabb sejt-tipusokat (parenchymákat, sklerenchymákat és csőedény eket) is; d) végül a szalmanemű anyagok háncs- 45 sejtjeinek keresztmetszete a sejt hosszához viszonyítva általában jóval kisebb, mint a fenyőfa tracheidáié. Ezeknek megfelelően a papirossá való feldolgozásnál a következő főbb eltérések, 50 illetve nehézségek adódnak: A fenyőfának a rostanyag főzéssel való feltárását megelőző mechanikai felaprítása általában több munkát igényel és így költségesebb is, mint a felsorolt laza szer- 55 kezetű szalmanemű anyagoké. Viszont a száraz állapotban szecskává felaprítottan kazánba begyömöszölt ilyen szalnianemű anyagok laza és nem homogén szerkezetük miatt általában jelenté- 60 keinyen nagyobb kazánteret foglalnak el, mint az ugyanannyi rostanyagot szolgáltató, megfelelően felaprított fenyőfa. Ehhez a hátrányhoz járul még egyrészről az is, hogy e szalmanemű anyagok jelen- 65 tékeny szilikáttartalma miatt rostanyaguk feltárásához az olcsó szulfit-eljárást nem alkalmazhatjuk, másrészről az, hogy ez anyagokban a nehezen kioldható kovasavas vegyületek mellett ugyancsak szá- 70 mottevő mennyiségben vannak jelen a már említett silányabb sejt-típusok, amelyek viszont egy túlerős feltáró főzésnek kevésbbé állmaik ellent és így könnyen mehetnek nem kívánt mértékben veszen- 75 dőbe. Mindezek következtében a felsorolt szalmianemű anyagok hasznos rostanyagának az e téren ezidőszerint használatos